2015. április 19., vasárnap

Témázunk: Ha én ezt a klubban elmesélem...


E hónapban anekdotázunk. Minden és bármi, ami könyvekkel kicsit is kapcsolatos, és megér egy misét Témázást... Különös kalandok, veszélyes vagy éppen vicces könyvbeszerzések... Bár ez lenne az én igazi asztalom, mégis leblokkoltam elsőre. Legtöbbször itthon szeretek olvasni, a kanapén meg olyan sok kaland nem éri betűs-lapos barátaimat. :) Aztán az első, ami eszembe jutott igencsak pironkodtató, és nem is volt egyedül... 

Egyszer volt, hol nem volt, annyi biztos csak, hogy volt... az én drága nagyszüleimnek (a Pestimamának és Pestipapának) egy kis tanyája szép, zöld környezetben, roppanós cseresznyével, szúrós-savanyú egressel, részeges Viliszomszéddal, éjjelente olyan sötét szobával, amilyen tökéletes, mindent beborító, álmot hozó sötétséget azóta se találok, két fa közé kifeszített hintával, hangos, vidám füttyszóval, egyszer meg fej nélkül szaladgáló kacsával... Nyári, perzselő napokon, amikor az ebéd kirotyogta magát a gázon, és mindenki jóllakva szuszogott, az volt a szokás, hogy bevonultunk a kellemesen hűvös belsőszobába, elheveredtünk, és jóllakott pocakunkra könyvet emeltünk. 

Itt történt, hogy az akkor még kisiskolás Miamona felfedezett valamit a könyvespolcon elrejtve, amit nem kellett volna. Bizony, egy pornómagazint. Olyasfélét, amit ma már csak szoft-erotikusnak (se) neveznének talán, de akkoriban bőven elég volt az én kislányos szemmeresztgetésemhez. Így alakult, hogy a nagyméretű meséskönyv, aminek bevallom, nem emlékszem a címére, álcaként funkcionált. Szépen belerejtettem a képes újságot, és míg rokonaim azt gondolták, nézd már hogy kipirult ez a kis angyal az izgalmas meséktől, addig én az emberi természettel, anatómiával és ösztönökkel incselkedtem. A következő évben aztán újra megtaláltam  persze, hisz akkor már én rejtettem el –, azonban már elavultnak tartottam... Az azt követő nyárra aztán el is tűnt, de nem bántam, szívesen tértem vissza a mesekönyvhöz... A könyvek álcafunkciója azonban velem maradt, tankönyvbe, kötelezőbe bőszen rejtettem Bravo magazintól, titkos levelekig mindent. 


Második, immár komolyabb ismerkedésem (még mindig) a lapokba rejtett erotikával, Stella Linden: Szégyentelen című kis könyve volt, amit nagymamám csipketerítővel, eozin gyíkokkal és zsolnay kisnyulakkal tarkított (álcázott) könyvespolcán találtam, már akkor félig szétesett állapotban (bocs, mama!). Mondanom sem kell, nagyon nagy király lettem vele gimi alsóban, mindenkinél végigjárt, míg végül tényleg szó szerint darabokban kaptam vissza, de nem bántam. :) Ugyancsak nagymama polcán akadtam még később O történetére, aminek borítója inkább takarta egy apáca szent életének elbeszélését, mint szegény, szexrabszolgának eladott O-ét. A műfaj nem lett a kedvencem, azóta se olvastam még csak hasonlót sem, de a világról és benne élőkről alkotott képemet igencsak kitágították eme korai élmények...

Nagyon bánom, és nem igazán értem hogyan, miért alakult így, de gyerekkoromban nagyon keveset olvastam. Ezért aztán alig győzöm manapság bepótolni mindazt, ami kimaradt... A szokásos mesék persze megvoltak, kaptam is könyveket, nem is keveset, de akkoriban valahogy még nem tudtam, hogy könyvmoly vagyok... Ráadásul mindig csak az erőltetős szöveg ment, hogy miért nem olvasol, nézd meg más kislány mennyit olvas, de mögöttes támogatás, vagy könyvajánlás nem igen érkezett. A nézd meg más kislány kezdetű mondatokkal pedig a világból ki lehetett kergetni, így mindinkább dölyfösen dacoltam csak. (Bezzeg ma egyébként, ugyanabból a szájból meg azt kapom, hogy te mindig csak olvasol... :D) Engem úgy, hogy is mondjam, időnként mindig elővett az olvasás vágya, de mindig csak olyankor, amikor épp nem volt terítéken, és általában nem azokkal a könyvekkel, amiket éppen kellett volna (már megint ez a szó...). Naná, abban meg mi az izgi?! Azért mégis akadtak élmények, ami most eszembe jut, tinikorom egyik legszebb könyvélménye, Szabó Magdához kötődik. Először láttam az Abigél tévéfilm változatát, ami pár részes, és annyira megtetszett az első, hogy nem bírtam kivárni a következő napot, hogy megtudjam hogy folytatódik, így gyorsan kiolvastam az egészet. Akkor először olvastam könyvet szinte egy ültő helyemben, és mondhatom, nagyon jólesett! :) 

Képek forrása: pinterest
Azóta persze, mint e virtuális hajlék is mutatja, visszatértem a könyvek élvezetéhez, és már nem csak álcaként, tiltott gyümölcsökként vannak jelen az életemben. Sokszor vallom, hogy a könyv választ ki engem, jókor, jó állapotomban, és olyankor az élmény maradandóbb, mint egyébként. Néha elhangoznak válaszok, ki nem mondott kérdéseimre, vagy felvillanak élethelyzetek, melyekben nagyonis magamra ismerek. A könyvek befogadnak, és feltárnak, kikémlelik minden titkom, vagy épp újakkal ajándékoznak meg. Kikapcsolnak, életet lehelnek belém, tanácsot adnak, utat mutatnak, közös témaalapul szolgálnak, vagy egyszerűen csak elszórakoztatnak. És én mindért hálás vagyok...

Egy munkahelyi kezdeti beilleszkedést például a Harry Potter könnyítette meg, amikor is a nagy elmélyült csendben véletlen hangosan mondtam a feladatom elvégeztével, hogy Csíny letudva! Mondanom sem kell, aki erre nem nevetett, csak nézett bambán, velük később sem lettem jóban (és persze nem ezen múlott, ez csak jel volt... :D)
Sokban meghatározzák egyébként mások megítélését egy olvasó ember számára a különböző megnyilvánulások... Ha valaki azzal jön, hogy már megint olvasol, vagy hogy már megint mást olvasol, az nekem sokat elárul a kettőnk között húzódó vagy épp nem húzódó kompatibilitásról. A könyvek és filmek mindig is remek mentőövek voltak, ha valakivel szóba akartam/ kellett elegyedni. És más könyves ízléséből is remekül feltárul egy-egy személyiség, talán gyorsabban is, mint mélylelki búvárkodással... 


Akiknél még (nálam talán többet is) sztorizgathattok: 
~ PuPilla
Titti
Bill Búkfaló
Nima
Ilweran

És csatlakozni, mint mindig, most is ér(demes)! :)

Akik meg is tették:
tigi
BookwormGirl 
Zakkant
Nita
~ Anaria

14 megjegyzés:

  1. látom, minden nagyszülő mellett lakik egy részeges szomszéd.:))
    hű, Mona, te ennyire rá voltál kattanva gyerekként a pornóra? :D nagyon gondolkodom, de nem tudok róla, hogy bárhol is találkoztam volna ilyen magazinokkal (pedig anyámnak van egy öccse is, de na. no komment. lehet, ha lett volna magazinja, normális ember lesz.) viszont apámék munkahelyén a műhely teli volt pucér csajokkal. egy apró kis szabad falfelület nem volt. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na pont az ilyen mondatokért gondolkodtam, hogy megírjam-e... :D Nem voltam rákattanva, csak mindig szembejött... :D Az az első A5-ös magazin ma már maximum iskolai felvilágosítás segédeszközeként lenne használható... :)

      Törlés
  2. Mia, bevallom, ez a Szégyentelen nekem is megvolt anno, mármint hogy olvastam :DDD Nem vagy egyedül :))
    Nagyon tetszik a mostani témátok (is), kutatok az emlékeim között, ha lesz amit érdemesnek találok megosztani veletek, csatlakozom majd :)
    És ezt a munkahelyi-könyves kapcsolódást teljes szívvel átérzem, nálunk is volt ilyen :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te is lányom, "szégyentelen"? :D Úgy látszik ez akkoriban sok polcon megbújt. :P
      Gyere csak, csatlakozz bátran! Kíváncsian várom a sztorikat! :)
      Igen, sokszor könnyű oldani egy-egy jól irányzott könyves utalással a helyzetet. :)

      Törlés
  3. Milyen idilli kis képet festettél gyerekkorunk nyarairól, aztán egyszercsak jön egy "fej nélkül szaladgáló kacsa"??? miii? :D

    Haha, a pornóra én is rá voltam kattanva, Emmanuelle tanított a polcról. :) De a Szégyentelen is megvolt, hála neked és,hogy körbeadtad az osztályban XD
    Ugyan Nima, a tinik mind a szexre vannak kattanva, a Bravo magazinban is a Szex, szerelem, gyengédség rovatot nézte mindenki :D (meg a dalszövegeket :D )
    Ez a csíny letudva nagyon aranyos :)))
    Én az előző munkahelyemen azt utáltam, hogy elővettem egy könyvet, és az volt a reakció, jaaaaj, olvasol? Én is olvastam a Twilightot, ismered ? (wwaaaa)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mert pont így éltem meg. idilliből sokként. :D Amúgy lehet, hogy liba volt, mindegy, végül is finom lett, csak ne láttam volna hogy készül... :D

      Tényleg, te nagy Emmanuelle-es voltál, mesélted is. :) Én abból csak a filme(ke?)t láttam.
      Bizony a Bravo, de főleg a Bravo Girl nagy biblia volt... :D
      Jaj hát igen, olyankor mélyen hümmögök, amikor valaki számomra irodalom és könyvgyalázatokat olvas és dicsekszik vele... :)

      Törlés
  4. Régen én is nagyon keveset olvastam... vicces, de kb 10 évesen volt egy Shakespeare-korszakom :D aztán még pár pöttyös meg ilyesmi és 10 évig semmi. Pedig anyukám hogy' próbálkozott... nem is rossz könyvekkel, de kicsit korán. 14 évesen az 1984 pl még nem jön át annyira. Nálunk is mindig ment az, hogy "de nézd meg, a barátnőd a nyári szünetben elolvasott 23 könyvet". Hát jó, én meg inkább Diablóztam egy másik barántőmmel :D
    De az Abigéllel nekem is hasonló az élményem, azóta 2x is újraolvastam, annyira szeretem. :)

    De látod, most meg nem lehet minket lelőni, ha olvasásról van szó, viszont szerencsére mindig van pár okos ember, aki olyanokat kérdez, hogy "és neked mikor van időd olvasni?". Legalább annyira irritál már ez a kérdés, mint amikor megkérdezik, hogy mikor lesz gyerekem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 10 éves korom körül nekem is volt egy Shakespeare-korszakom, szigorúan korlátozódva a Rómeó és Júliára, mert kijött a Dicapriós film, és bátyám azt mondta szép dolog imádni Leót, meg minden, de akkor már olvassam el az eredetit is, ne úgy maradjon meg bennem, hogy transzvesztiták fegvyerrel szaladgálnak és speed tablettát szedegetnek... Én meg megtettem. Újra és újra, és persze a filmet is többször láttam... :D
      A sok pornó mellé le sem mertem már írni, hogy a Lolitát még ált.suliban elolvastam, amikor megtudtam, hogy "botrányos", hasonlóképpen a Skarlátbetűt :D

      Igen, most már senki le nem lő (remélem), nem lenne ugyanaz az élet olvasás nélkül. :)

      "Mikor van időd olvasni" - igen, hányszor megkapom én is!!! Az előző munkahelyemen meg az egyik lány otthon főzött magának minden este (!), és amikor közöltem, hogy nekem túl kevés az élet erre, megkérdezte, hogy miért, mit lehet még csinálni este? :D :D Hátööö nem is tudom... Beszélgetni, sétálni, filmezni, olvasni? :) Mire megjegyezte, hogy na neki az olvasás az abszolút luxuscikk és csak és kizárólag akkor szakít rá időt, ha már minden másból kifogyott. Hát ő tudja... Én a takarítással vagyok így, de sajnos mindig lenne mit csinálni, szóval kénytelen vagyok a napi/heti/havirendbe beszuszakolni... :))

      Törlés
  5. Ó, én nagyon későn érő voltam hozzátok képest. Az első "erotikus" élményem a gimihez fűződik, s még arra sem emlékszem, hogy Chauser volt-é, vagy az ő hatására Dekameron... csak olvastam valamit, ami finoman szólva is pajzán volt. :D
    Emlékszem, nékem A fekete város volt az, amit könyvben is kézbe kaptam, miután Fabricius Antal (Nagy Gábor) oly sápadtan földre rogyott a tévé képernyőjén. Egyszerűen felfoghatatlan volt számomra, hogy így legyen vége, és csak ezért elolvastam a könyvet (akkoriban még nem lapoztam előre, hogy mi leszen a vége), annyira biztos voltam benne, hogy így nem lehet befejezni valamit. Iszonyú csalódás volt, hogy mégis... (A lehetséges folytatás egyébként a mai napig piszkálja a fantáziámat)

    VálaszTörlés
  6. Azt hiszem mi nagynéném polcán találtunk szexxel kapcsolatos könyvet aztán utána anyám polcán is akadt egy amiben kifejtették az orgazmus hátterét és hogy az milyen :D
    A hogy lehet ennyit olvasni? - típusú kérdéseket én is utálom és általában olyan emberek száján szalad ki akikkel semmi közös nincs bennünk max az ellenszenv :D
    Az Abigélt én is nagyon szerettem. Egyetemen amikor szociálpszichológiából dolgozatot kellett írni könyv v film alapján én a csoportfolyamatok bemutatására az Abigélt választottam. Azon beadandók egyike volt aminek a megírása kifejezetten élvezetes volt :)

    VálaszTörlés
  7. Válaszok
    1. Köszi, linkeltelek. :) Irigyellek, hogy te ilyen szemmel is tudod nézni a kedvenceket. Bár, nem biztos, hogy mindig jó, főleg, ha nem tudod "kikapcsolni"... :D

      Törlés
    2. Azért ha akarom ki tudom kapcsolni :) meg akkor elkezdtünk ötletelni milyen könyv vagy film lenne jó és egyszer csak beugrott ez. Újraolvastam de közben jegyzeteltem hogy az elmélet mentén hol van benne jó kis rész, mitől válnak csoporttá satöbbi. Nagyon élveztem :) Ma már lehet hogy a Szökés első évadából írnám :D

      Törlés
    3. Hú az hogy beszippantott minket is egy időben! Csak aztán végül nem fejeztük be, mert a sok "szkülla" közt elveszett a "gyerek..." :D

      Törlés