Ha már múltkor ilyen remekül beletrafáltam egy könyvbe, és bevonzottam a vele kapcsolatos író-olvasó találkozót (jó, tudom... mindegy, hagyjatok meg ebben a hitben - egyébként bejegyzés itt), akkor miért ne folytatnám.
Ma reggel nem csak a borító keltette fel a figyelmemet, hanem a könyv fülszövege is:
Mielőtt Madeleine Kimble hegymászó férje, Aidan elindulna az alaszkai McKinley-expedícióra, aggódó feleségének és a kisfiának, Gabrielnek ünnepélyesen megígéri, hogy mindenképpen vissza fog térni a csúcstámadásról. Ám nem sokkal az expedíció vége előtt Maddie baljós előérzete beigazolódik, mert egyik éjszaka telefonon értesítik, hogy a férje lavinaomlás áldozata lett, és hiába keresik nagy erőkkel, sehol sem találják. A hívás Aidan hegymászótársától és legjobb barátjától, J.C.-től, érkezik, akinek nemcsak azért van bűntudata, mert nem tudta megmenteni a barátja életét, hanem azért is, mivel titokban már évek óta szerelmes Maddie-be. Aidan balesetének napján az Egyesült Államok egy távoli részén Nicholas Sullivan úgy ébred fel a motorbalesetét követő kómából, hogy minden korábbi emléke kitörlődött, viszont az álmaiban újra és újra felbukkan egy titokzatos nő és egy kisfiú, akikkel még soha életében nem találkozott. Mivel az a meggyőződés hajtja, hogy a rejtélyes idegenek választ adhatnak az emlékezetvesztés miatt felfordult élete kérdéseire, felkerekedik és meg sem áll New Yorkig. Felfedezése nem csupán a saját életét változtatja meg végérvényesen, hanem a férjét gyászoló Madeleine-ét is.
A borító szerintem nagyon hangulatos. Olyan, mint egy jól elkapott régi fotó. A feltétel nélküli gyengédség megörökítése, valószínűleg az apa szemével. Aki a feleségét gyönyörűnek, a kisfiát tökéletesnek, az életet, és a pillanatot pedig végtelenül boldognak érzi. Kicsit elmosódott, finom vonalak, a távolban erdő és hegyek. Magány, és misztikum lengi körül. Ami passzol a fülszöveghez is. És az a csupasz váll, és gyöngysor... Fojtott erotika, vágyódás. És azok az apró fehér foltok, nem is tudom mik. Befénylés, villanás? Foszladozó emlékek? Álomkép? Akárhogy is, szerintem nagyon megkapó.
Nem vagyok oda a hegymászásért, így a róluk szóló történetekért sem hiszem, hogy kimondottan rajonganék, bár ha jól emlékszem, még nem olvastam egy ilyet sem. Én magam sosem lennék rá képes, és őrültségnek is tartom. Mármint az extrém formáját, oxigén nélküli halálcsalogató módját... Szóval ez annyira még nem villanyozott fel, az viszont nagyon is érdekel, hogy mi zajlik a másik oldalon, a család oldalán... No meg a leírás második fele, a kómából ébredő ember, akinek valaki más élete bukkan fel, miközben a saját emlékei mind bezárkóztak. Na ez már olyasmi, ami nekem való! Bevallom nem igen olvastam még a Pioneer-től, de talán itt az ideje elkezdeni?!
Ti mit gondoltok? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése