2013. július 20., szombat

Torey Hayden: Szellemlány


A valóságban az igazság győzedelmeskedése mindig kicsiny életek összezúzott romjain, tönkretett kapcsolatokat, összetört szíveket hagyott maga után.


És bennem a könyv is ezeket hagyta, mert koránt sem voltam felkészülve arra, ami rám várt...

A gyermek, ha jól "használjuk" nyitott könyv. Még akkor is ha csukottnak, lelakatoltnak látszik. És muszáj, hogy olvassunk a sorok között, mert a világ, amiben felnő örökre tönkreteheti. Mi (felnőttek, szülők, nagyszülők...) vagyunk felelősek ezért. Sőt, szerintem gyermekeinket is jó, ha minél előbb érzékennyé, megfigyelővé tesszük környezetükkel szemben... Hogy más gyermek még csak ne is halljon olyan dolgokról, melyekről a könyvben szereplő Jadie sokszor hátborzongató természetességgel beszél...

Torey Hayden, eredeti nevén Victoria Lynn Hayden 1951 május 21-én született az amerikai Montanában. Foglalkozását tekintve gyermekpszichológus, illetve különleges tanításra, nevelésre szoruló gyermekekkel foglalkozik/-zott, mindezek mellett pedig valós tapasztalatain alapuló regények szerzője, olyan súlyos témákat körüljárva, mint szexuális, vagy egyéb más fizikai bántalmazás, autizmus stb. 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, első hallásra nekem rögtön Jodi Picoult ugrott be. Nos, valóban van hasonlóság, mind a témát, mind a kivitelezést illetően, azzal a különbséggel, hogy míg Picoult úgy ejt minket rabul, hogy szívünkhöz láncolja  a szereplőket, apró, kedves, életszerű mozaikokkal, addig Torey rögtön az elejétől csontig hatolóan nyersen tálalja az igazságot, amelytől szabadulni akarunk, be akarjuk csukni fülünket, szemünket, szívünket, de nem tudjuk...

A történet középpontjában Jadie, egy nyolcéves csupa rejtély kislány áll, aki Torey új, kis létszámú csoportjának egyetlen lánytagja, és aki, úgy tűnik, bezárt minden bejáratot magában, és messzire elhajította a kulcsot. Súlyos hajzuhataga mögött még súlyosabb titkokat rejteget, melyekről a külvilágnak, első ránézésre, csak görnyedt tartása árulkodik. Áthatóan kék szemében viszont ott van minden: a rémület, a hiány, az igény, a segélykérés. A feladat pedig Torey-ra vár, hogy előcsalogassa Jadie-t a sötétből, és aztán a fényben is tartsa.

Nagy körvonalakban tudtam, hogy miről szól a történet, de, hogy milyen mélységekbe megyünk, arra nem voltam felkészülve...


(google.hu)

Az egyetemen elég sok pszichológiai kurzust kellett elvégeznem, és az egész képzésem alatt, olyan kiemelkedő és maradandó élményt nyújtottak ezek az előadások, szemináriumok és gyakorlatok, hogy nagyon közel voltam hozzá, hogy rászánjam magam a váltásra, és mint az az olvasmányaimból is lejöhet, nagyon érdekel a gyermeki lélek és szemlélet, ezért nem lett volna kérdés, hogy én is rájuk szakosodom. Aztán hosszas fontolgatás, mérlegelés, tanácskérés után végül lemondtam erről a titkos vágyamról. Mos, ezt a könyvet olvasva azt mondom, talán jól döntöttem. Még mindig motoszkál ugyan bennem egy hang, hogy ez lehetett volna az én igazi utam, de itt, most közvetetten szembesülhettem vele mi várhatna rám is, és bizony, azt kell mondjam, hogy lelkileg nem valószínű, hogy elbírnám...

Ennek a kis háttér motivációnak köszönhetően azonban mindössze egy pillanat műve volt Torey cipőjébe bújni, és az öt kis furcsa figurából álló osztály hirtelen az én életem szerves részévé is vált. De olyannyira, hogy konkrétan a nap végére úgy éreztem magam, mint aki másodállásban ezt csinálja. Esténként még párommal is komolyan megbeszéltem Jadie esetét, a véleményét, tanácsát kértem, szinte mondhatnánk már, hogy kezdtem begolyózni...

Ami a legfurcsább az egészben, hogy mindezt óriási lelkifurdalás övezte, mert Jadie-nek hosszú út vezetett a szívemig...

###Spoiler### 

Bizony sokáig ellenszenves volt, kifejezetten rosszindulatúnak éreztem, nem hittem neki, azt gondoltam dölyfös dacból, megszállottságból, nem látván még tettei és kijelentései súlyát, tönkre fogja tenni mindenki életét maga körül. (Persze az egyértelmű, hogy emögött is felnőtt hanyagság állt volna...) Eleinte erősen kétkedtem és távolságot tartottam, de ahogy egyre jobban göngyölítettük fel a felgöngyölíthetetlen feketeséget, olyan kapocs alakult ki köztünk, jobban mondva Torey és Jadie között, amelyen át megláttam, és hallottam, a valódi, legmélyebb zsigerből kitörő segélykiáltást és elkeseredést, aminek még ha minden részletében most sem vagyok biztos - mint ahogy végül Torey sem lett, és nem is lehet soha  (micsoda gyötrő érzés...) -, már biztosan tudtam, hogy itt valóban baj van... És egy ilyen felismeréssel együtt élni, létezni, lélegezni nap, mint nap... Na az a nem mindegy.


Mit kell tennem? Ha Jadie bizalmasan, négyszemközt adta tudtomra, amit rejteget, és világossá tette, hogy nem léphetek tovább, akkor megvan hozzá az erkölcsi jogom, hogy az engedélye nélkül megtegyem? Másfelől, hogyan számolok el a lelkiismeretemmel, ha egyszer tudom, hogy egy gyermeket brutálisan bántalmaznak, és én tűröm, hogy a bántalmazás folytatódjék, akárcsak egy perccel is tovább?

###Spoiler vége###

Tudjuk, hogy a világ brutális és tele van rosszindulatú, kegyetlen, ésszel fel nem fogható erőkkel, erőszakkal, de konkrét esetnél, főleg, ha gyermek is érintett, mindig mélyebbre döf a kés. Rettenetes volt végigolvasni, hogy mik léteznek, amikről eddig még, így, konkrétan sosem hallottam, és azt kell mondjam, tényleg boldogok a tudatlanok. De ugyanakkor esendők, túlontúl sebezhetők és felvértezetlenek is. És ezt a mai világban - vagy talán semelyikben - nem engedhetjük meg magunknak. Pedig nálam jobban senki nem szeretne a kis "buborékjába" zárkózni...


Könnyebb hinni abban, hogy az emberek jók, ha nem tudsz róluk biztosan semmi rosszat.


~Értékelés: 10/9    A történetet értékelni nem lehet, hiszen ez a borzalmas valóság, de ha kénykeserves erőfeszítések által megpróbálok úgy tekinteni rá, mint könyvre, főleg úgy, hogy hasonló témákban Picoult-hoz van emelve a mérce, akkor előjönnek a pici hiányosságok. Ezért a 9 pont. És csak úgy, mint könyvnek. Mert maga a történet, hát az hátborzongató és megszállottságot okozó. Biztos, hogy Jadie jó ideig velem lesz még, óvni fogom és félteni. Jó azért maga a tudat, hogy vannak Torey-k, akik életüket erre áldozva segítenek. Még ha csak pár mérgezett cseppet tudnak is kimerni az egész elátkozott óceánból, már akkor is megéri... 

Bár a téma fájdalmas, egészen biztos, hogy olvasok még Torey Haydentől! Az igaz esetek mellett a fikciói is nagyon érdekelnek. Bővebb infó (angol nyelven): itt

9 megjegyzés:

  1. Megkapó és szívszorító történet lehet, amit az élet írt. Nekem még annyira durva eseteim nem voltak bár kinek mi a durva...de talán épp ezért olvasok sokszor egyáltalán nem témába vágó dolgokról, mert olvasás közben pihenni szeretnék. Engem a Kevin sztori teljesen kicsinált :D

    VálaszTörlés
  2. Basszus... Spam-be tette a hozzászólásodat, és most vettem csak észre... Végülis majdnem időben :D :D Ne haragudj! :)

    Ami a legdurvább, hogy pont most készülök Kevint olvasni... Valószínűleg az lesz a következő (áldozat)... Jó tudom, bocs, ezzel nem viccelek... A könyv majd úgyis bosszút áll...

    VálaszTörlés
  3. Semmi baj én meg már el is felejtettem hogy megírtam :D

    Kevin jaj na az jó kis menet lesz...eddig az a könyv volt rám a legelsöprőbb hatással.

    VálaszTörlés
  4. Most nem tudom hogy eltűntette-e vagy csak moderálásra vár :D Na de Kevin az nem lesz könnyű, engem odavágott a falhoz. Egyik legmeghatározóbb könyv ,amit valaha olvastam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most "csak moderált". De miért csinálja? Mert régebbi a bejegyzés? Nem értem én ezt...

      Igen, nagyon régóta nálam van a könyv (szegény PuPilla tudja :D), és egészen eddig nem éreztem magamat késznek rá, de most már kezdem. Sokaktól hallom ezt a falhoz kenős, miszlikelős hatást, de azt hiszem nekem is meg kell birkóznom vele... Általában az ilyen könyvek vesznek ki belőlem a legtöbbet, de ezektől kapom a legtöbbet is. Hát majd nemsokára meglátjuk...

      Törlés
  5. Megkerdezhetem, ez "Kevin konyv" micsoda pontosan? Hogy talalom meg? Koszi elore is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, persze. Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről című könyve, amiből film is készült.
      Bővebb infó a könyvről itt:
      https://www.goodreads.com/book/show/18485388-besz-ln-nk-kell-kevinr-l
      Itt pedig az én bejegyzésem a könyvről:
      http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2014/02/beszelnunk-kell-evarol.html

      Törlés
  6. Engem inkább az érdekelne, hogy mennyire lehetséges a nyilvánvalóan biznisz szagú könyv világban a siker érdekében azt is ma már ráírni egy könyvre, hogy "valós történet alapján")?
    Több logikai bukfenc és drámai hatást fokozóan felemlített, aztán ügyesen elsikkadni hagyott szál is gyanúját kelti, hogy a regény nem más, mint ügyesen, aprólékosan, de mégsem kellő gonddal, talán az élet különféle példáiból mesterien összegyúrt történet, mely az olvasó naivitását és sajnálatát messzemenkőkig kihasználja.
    Csak 1 momentum: a rendőrségi nyomozás egy huszárvágással, kert felásás nélkül meg tudta volna oldani az ügyet, ha titokban megfigyelik a gyerek otthonát. Ha valóban csak a gyerek skizofrén álomszerű képzelgései kavarodnak valós életelemekkel és nem "rabolják el" a megfigyelés alatt ismeretlenek, de ugyanúgy előadja másnap a sztorit, az egész ügy más fordulatot vesz alkalom adtán. De mivel minden a bizonytalanságra alapoz a történetben és az írőnő fantáziája ilyen részletekre ki sem terjed, erős a gyanú hogy ügyes tömegmanipuláció eszköze a könyv, ami persze a gyermekbántalmazás valós tényét egyéb esetekben, ahol minden sokkal egyértelműbb és bizonyíthatóbb, azt nem bagatelizálja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bevallom, ilyen részletekbe menően már nem emlékszem a történetre. Viszont, ami ki is mondja, hogy valós történet "alapján", ott ez (számomra) le is van fedve, hogy nem szóról szóra. Logikai bukfenc az életben is van, számos, én sosem vettem ennyire szigorúan a fikció keveredését a valósággal. A fikció a valóságból merít és vica versa. Sőt, ahogy írod is, ez meg az egy huszárvágással meg tudta volna oldani az ügyet... Egy fikcióban könnyebb tökéletes megoldást találni, mint az életben. Az életben sokszor elsikkad egy-két tény, ami pedig ott hever az orrunk előtt. Nem védem a könyvet, elhiszem, ha számodra frusztráló a bizonytalanság, bár szerintem a regény ereje pont ebben, a bizonytalanságra való alapozásban rejlik, ez őrjíti meg az olvasót. A "tömegmanipulációt" - lévén, hogy nem lett akkor botrány vagy figyelem központja a könyv (tudtommal), meg amúgy sem érzem.

      Törlés