![]() |
(vigszinhaz.hu) |
Még jó, hogy nem rajongok a lovakért... Biztos mondanivalójuk van nekem, ezért keresztezik mégis annyit az utamat. :) Az Equus után egy újabb színdarab, amiben köréjük épül a szimbolika... Először jártunk a Vígszínházban, azt kell mondjam, lenyűgöző első benyomás volt A lovakat lelövik, ugye?
![]() |
(port.hu) |
Nem tudtuk nem észre venni, hogy a színházi változatában a Vígszínház majdnem egész társulata szerepel. Ez már magában nagyon vonzó volt. A téma pedig, mostani fejemmel már izgalmasnak hat, nagyon kíváncsi voltam hogy nézhet ez ki színpadon.
![]() |
(Képek forrása: vigszinhaz.hu) |
Mert hogy mi is a téma... Igazán nem súlyos kérdések körül forog... Csak, hogy érdemes-e, bírjuk-e, akarjuk-e, tudjuk-e, hisszük-e, látjuk-e... Ott a hitel, jön a gyerek, mindennap ugyanaz, szenvedés, mókuskerék, szürke lefolyó. És valaki meglobogtat tíz millió magyar forintot. Hogy mit kell érte tenni? Csupán csak talpon maradni. Táncolni kifulladásig, órákon, napokon, heteken, hónapokon át.
A film eredetileg 1932-ben játszódik, a nagy gazdasági válság idején mutatja be az embereket és életeket. Mit ad Isten (bár ne adná...), ez a téma igencsak épp kapóra jön... sajnos... már megint. Válság ugyanis van bőven. És lefogadom, hogy jelentkezők is lennének szép számmal. Mert ez ám az igazi Való Világ, ahol a Big Brother árgus szemekkel figyel, Éjjel-nappal és nem csak Budapesten, ahol sokan vannak A gyanú árnyékában, bőséggel akadnak Bűnök és szerelmek, hogy a Családi titkokról már ne is beszéljünk. Az emberek Észbontók, és szinte bármire képesek, hogy kiugorjanak a nyikorgó körhintából.
Az előadás egy bejelentéssel kezdődött. Ezt nemrég átéltük már a Janikánál, ahol az egyik szereplő hirtelen megbetegedése miatt maga a rendező ugrott be. Itt is hasonlóról volt szó. A darabban felcsendülnek dalok is, és a Somogyi Mimi művésznőt alakító Járó Zsuzsa, a hirtelen támadt indiánnyár miatt sajnos megszólalni sem tudott, de, hogy az előadás ne maradjon el szerepet cserélt a Sas Valit játszó Varga Klárival. Ha nem szólnak előre, biztos észre sem veszem, de Varga Klárit akkor is jól megjegyzem magamnak a nagyszerű alakításért!
![]() |
Eszenyi Enikő az olvasópróbán |
A rendező egyébként nem más, mint maga a Vígszínház úrnője és direktor anyja, Eszenyi Enikő, akivel a Sylvia kapcsán szerelemre lobbantam, amely szerelem csak tovább érlelődött bennem, mert ha ez Eszenyi Enikő, ez, ami a darabból sugárzik és ordít, és árad, akkor... akkor egy jegyet kérek oda, de vissza már soha! :)
A darabot abszolút mai köntösbe bújtatták, a közönséget kíméletlenül, géppisztolyszerűen sorozó poénokkal, amik tényleg, úgy értem tényleg!!! viccesek, és alig győz az ember figyelni az apró "szilánkokra", mert míg felocsúdik az egyikből, már éppen majdnem lemarad a másikról meg az azt követőről. A két legfőbb szószátyár, akiknek ezt főleg köszönhetjük pedig nem más, mint Tapesz, a főnök - Csőre Gábor és Roki, a konferanszié - Pindroch Csaba. Ők a csopaki táncmaraton Harold Zidlerei, akiknek nem számít semmi, csak, hogy a show must go on!
A színpad maximálisan és határtalanul kreatívan ki van használva, ugyanígy a kellékek. Hol árnyékszínházzal kápráztatnak el, holfolyékony torz tükröt tartanak a nézők elé, hol pedig a szemünkbe küldik a fényt, így lesz a fejben sötét. Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek! De nem lövök le mindent, hadd maradjon meglepetés, elég, hogy a lovakat lelövik. Ugye?
Ami őrülten jó volt még, az az élő zene varázsa. Elképesztő hangulatot csináltak a mai és a ma újra leporolt, népszerű régi slágerekkel. Szívemben bomba volt midőn Meseautónk tovaszállt, és én szajkóztam Csak az jöjjön, Mindig az a perc, A dongó Luxusvonat, hogy Hazám hazám. Te mindenem! A felhangzó slágerek teljes listája itt bogarászható-dudorászható. Minden a versenyben résztvevő párosnak elő kellett adnia egy-egy extra produkciót, és sokan éneklésre adták afejüket torkukat, legnagyobb örömünkre, de míg ők szenvedtek és küzdöttek életre-halálra, addig mindvégig Dinyés Dániel és zenekara gondoskodott a hangjegyekről.
Az összes színészt képtelenség egyenként felsorolni és méltatni. Márpedig bőven lenne mit és kit, Hegyi Barbarától kezdve, Hegedűs D. Gézán, Kerekes Józsefen, Kútvölgyi Erzsébeten át, Igó Éváig.
Akiket kiemelnék, hisz a darab is kiemeli őket, a két főbb szereplő, a Glóriát és Robit alakító Bata Éva és Lengyel Tamás. Ők ketten azok, akiket a sors összeterel a legelején, hogy együtt (vagy éppen külön-külön) próbálják kibírni a végsőkig. Róluk többet is megtudhatunk, mélyebbre áshatunk bennünk, Robi pedig a narrátor szerepét is betölti. Mindketten lenyűgöző alakítást nyújtanak, teljesen hitelesek, teljesen kiragadják a nézőt térből és időből, és bevonják saját közegükbe. Lengyel Tamás Robija, Ethan Hawke-os kisfiús, suhancos bájjal és hévvel keresi a kalandot, és meg is találja Bata Éva, azaz Glória személyében, akire nincs más szó: egy dög! Úgy, ahogy van. Szexi, pimasz, provokatív, harsány. Igazi lázadó. Aki közben belül mélyebb, mint Szabó Magda Ókútja, és igazából fél. Míg legtöbben a haláltól rettegünk, ő az élettől... És néha tényleg nehéz eldönteni melyik a félelmetesebb...
Kettejükön kívül a Majsai-Nyilas Tünde által megformált Dobos Rékát kell még kiemelni. A darab elég sokat foglalkozik vele, az ő karakterével, ami nem véletlen. Ő a várandós anya, aki nem is tudja mit vár, mit akar az élettől, saját magától, a családtól és szerelemtől. Születendő magzatával a szíve alatt vág neki a versenynek. Magában hordozza a jövő ígéretét vagy éppen ígéretlenségét. Vajon hová is szüljük gyermekeinket? Milyen világba? Mi vár rájuk? Érdemes-e egyáltalán...
Az első felvonásban túlburjánzó humor után, a másodikban meglódul a hullámvasút és olyan drámai mélységekbe ránt, ahonnan nem tudni lesz-e kiút. A néző pedig, immár százszázalékosan bevonódva kezdheti "rosszul érezni magát." Hiszen a közönséget csak a szenzáció és a szenvedés élteti. Kenyér és cirkusz. De hogy az a kenyér milyen nehezen megkeresett, vagy hogy a bohóc sminkje alatt a könnye csorog, arról ő már nem tud... Neki is csorog elég könnye, jó tudni, hogy legalább nincs egyedül.
Sokat írtam már, és rengeteget tudnék még, de a szavak helyett inkább beszéljen a darab maga. Meg az, hogy azt mondom, abból a nyolc előadásból, amit az elmúlt pár hónapban alkalmam nyílt megnézni, magasan viszi nálam a prímet A lovakat lelövik, ugye? Nem is gondoltam volna... Annyi érzéket felkorbácsoló, annyi gondolatszikrát elindító, annyi nevetést és könny nélküli könnyet csaló. Tökéletesen kerek egész, telis-tele élettel. Méghozzá mai, aktuális, aktuálisan kegyetlen, lüktető, számon kérő, siettető élettel. Sosem hittem volna, hogy ennyire összetett, szerteágazó, sokrétű és változatos tud lenni egy előadás.
Kell az a tükör. Még ha fáj is. Nem is tetszik. És hát mi másra való a színház, ha nem arra, hogy elénk tartsa?
Tipikusan az darab, amiben mindenki találhat valami kedvérevalót.
Tízes este, csillagos. A film meg ezek után újranézős. Hátha...
A színpad maximálisan és határtalanul kreatívan ki van használva, ugyanígy a kellékek. Hol árnyékszínházzal kápráztatnak el, hol
![]() |
Bata Éva és Dinyés Dániel |
Ami őrülten jó volt még, az az élő zene varázsa. Elképesztő hangulatot csináltak a mai és a ma újra leporolt, népszerű régi slágerekkel. Szívemben bomba volt midőn Meseautónk tovaszállt, és én szajkóztam Csak az jöjjön, Mindig az a perc, A dongó Luxusvonat, hogy Hazám hazám. Te mindenem! A felhangzó slágerek teljes listája itt bogarászható-dudorászható. Minden a versenyben résztvevő párosnak elő kellett adnia egy-egy extra produkciót, és sokan éneklésre adták a
![]() |
Hegyi Barbara és Hegedűs D. Géza |
Az összes színészt képtelenség egyenként felsorolni és méltatni. Márpedig bőven lenne mit és kit, Hegyi Barbarától kezdve, Hegedűs D. Gézán, Kerekes Józsefen, Kútvölgyi Erzsébeten át, Igó Éváig.
![]() |
Igó Éva és Kerekes József |
Akiket kiemelnék, hisz a darab is kiemeli őket, a két főbb szereplő, a Glóriát és Robit alakító Bata Éva és Lengyel Tamás. Ők ketten azok, akiket a sors összeterel a legelején, hogy együtt (vagy éppen külön-külön) próbálják kibírni a végsőkig. Róluk többet is megtudhatunk, mélyebbre áshatunk bennünk, Robi pedig a narrátor szerepét is betölti. Mindketten lenyűgöző alakítást nyújtanak, teljesen hitelesek, teljesen kiragadják a nézőt térből és időből, és bevonják saját közegükbe. Lengyel Tamás Robija, Ethan Hawke-os kisfiús, suhancos bájjal és hévvel keresi a kalandot, és meg is találja Bata Éva, azaz Glória személyében, akire nincs más szó: egy dög! Úgy, ahogy van. Szexi, pimasz, provokatív, harsány. Igazi lázadó. Aki közben belül mélyebb, mint Szabó Magda Ókútja, és igazából fél. Míg legtöbben a haláltól rettegünk, ő az élettől... És néha tényleg nehéz eldönteni melyik a félelmetesebb...
![]() |
Bata Éva és Lengyel Tamás |
Kettejükön kívül a Majsai-Nyilas Tünde által megformált Dobos Rékát kell még kiemelni. A darab elég sokat foglalkozik vele, az ő karakterével, ami nem véletlen. Ő a várandós anya, aki nem is tudja mit vár, mit akar az élettől, saját magától, a családtól és szerelemtől. Születendő magzatával a szíve alatt vág neki a versenynek. Magában hordozza a jövő ígéretét vagy éppen ígéretlenségét. Vajon hová is szüljük gyermekeinket? Milyen világba? Mi vár rájuk? Érdemes-e egyáltalán...
![]() |
Elöl a "várandós" Majsa-Nyilas Tünde |
Az első felvonásban túlburjánzó humor után, a másodikban meglódul a hullámvasút és olyan drámai mélységekbe ránt, ahonnan nem tudni lesz-e kiút. A néző pedig, immár százszázalékosan bevonódva kezdheti "rosszul érezni magát." Hiszen a közönséget csak a szenzáció és a szenvedés élteti. Kenyér és cirkusz. De hogy az a kenyér milyen nehezen megkeresett, vagy hogy a bohóc sminkje alatt a könnye csorog, arról ő már nem tud... Neki is csorog elég könnye, jó tudni, hogy legalább nincs egyedül.
Sokat írtam már, és rengeteget tudnék még, de a szavak helyett inkább beszéljen a darab maga. Meg az, hogy azt mondom, abból a nyolc előadásból, amit az elmúlt pár hónapban alkalmam nyílt megnézni, magasan viszi nálam a prímet A lovakat lelövik, ugye? Nem is gondoltam volna... Annyi érzéket felkorbácsoló, annyi gondolatszikrát elindító, annyi nevetést és könny nélküli könnyet csaló. Tökéletesen kerek egész, telis-tele élettel. Méghozzá mai, aktuális, aktuálisan kegyetlen, lüktető, számon kérő, siettető élettel. Sosem hittem volna, hogy ennyire összetett, szerteágazó, sokrétű és változatos tud lenni egy előadás.
Kell az a tükör. Még ha fáj is. Nem is tetszik. És hát mi másra való a színház, ha nem arra, hogy elénk tartsa?
Tipikusan az darab, amiben mindenki találhat valami kedvérevalót.
Tízes este, csillagos. A film meg ezek után újranézős. Hátha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése