2012. december 28., péntek

Richard Paul Evans: Kegyelem





Karácsony táján vágytam valami megindító, torokszorító történetre, ami segít ráébredni mi is az igazán fontos az ünnepben, hiszen bár mind tudjuk nagyon jól, hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, mikor a díszes kivilágítás "szemünkbe küldi a fényt" és "így lesz az agyban sötét."

Azt a tippet kaptam, hogy Richard Paul Evans pont az ilyen történetekre specializálódott. A borító máris meggyőzött, így hát beszeretem a könyvet.





A történet Delphine de Vigan könyvét jutatta eszembe, a No és ént. Grace (magyar jelentése kegyelem) egy családon belüli súlyos és sorozatos bántalmazás áldozata, akivel megesik, aminek megesnie nem szabadna ebben a világban és ezért a kamaszok hevével és gondolkozásával, érthetően úgy dönt, hogy megszökik otthonról. A hasonló estek nem ritkák, ám a törvény és a közmegítélés e téren még gyerekcipőben jár. A felnőtt szava szent, a gyerek képzelődik, hazudik. S miután Grace még az édesanyjától sem remélhet segítséget, így más felnőttnél sem próbálkozik. Egyedül kortársai felé nyílik meg, abból is jó érzéke van, hogy kinek merjen kitárulkozni, és mikor megtalálja a megfelelő személyt, ez a kitárulkozás akkor sem megy könnyen. 


„Azt mondják ,hogy a legkisebb ellenállást követve minden folyó-és ember-görbe utakra kényszerül.  Feltételezem,ezért nincs túl sok egyenes folyó és ember a világon.” 

Helyszín, az 1960-as évek Amerikája, rakétaválság idején, mikor a világvége közelebbinek hatott, mint azt a maják jósolták. Eric, édesanyjával, átmenetileg mozgáskorlátozott édesapjával és 10 éves öccsével Joellel Los Angeles pálmafái közül Salt Lake egy lepukkant részére kénytelen költözni, megboldogult nagymamája leharcolt viskójába. A pénz kérdése nem foglalkoztatja őket, mivelhogy ami nincs, az nem fáj. A két fiú gyönyörű első nyarat tölt itt, ráébrednek a dolgok fontossági sorrendjére, a család összetartó erejére és kétkezi kemény munkával megépítik a biztonságot szimbolizáló fakuckót, ahová elvonulhatnak a világ és szüleik elől, hogy kamaszos ábrándjaikat kergethessék kedvükre. 
Eric, mint más normális srác az ő korában, mikor épp nem az iskola padban ül, vagy bujkál gonoszkodó, felsőbb éves társai elől, és mikor épp nem a kunyhóban ábrándozik,  egy gyorsétteremben dolgozik hogy némi zsebpénzre tegyen szert. Itt ismeri meg Grace-t, aki a kukából próbál némi eleséget szerezni.

„Aki gyűlöl, erősnek érzi magát, pedig valójában gyenge.”

Grace beköltözik a fiúk kis kuckójába, és szerves része lesz Eric mindennapjainak. Olyan dolgokra veszi rá a fiút, amit Eric sosem gondolt volna és olyan érzéseket ébresztenek egymás iránt, amikről egyikük sem tudta, hogy mélyen, bennük lapul. Megtanulnak kötődni és gondoskodni. Együtt élik át a nehéz időket és az első szerelmet, még úgy is, hogy Grace sorsa meg van pecsételődve. Azt hiszem, ezzel nem spoilerezek sokat, főleg, mikor a könyv egyértelműen a gyufaárus lány történetével von már a könyv legelején párhuzamot.


„Egyszer elkaptam egy molylepkét a házunkban. Kivittem és megpróbáltam szabadon engedni természetes élőhelyére, de nem akart kirepülni a dobozból. Végül addig ráztam, amíg kiesett. Vajon ilyen a halál is?”

Megindító történet szeretetről, emberi gonoszságról és jóságról, összetart(oz)ásról. A felnőttek süketségéről és vakságáról. A gyermeki segélykiáltásról. De mindenekfelett a kegyelemről. 


„Az igazi kegyelem nem a megbocsátást jelenti, hanem azt, hogy még a hibákat sem rója fel senki.”

~Értékelés: 10/7,5   Bár meghatott és megindított, valamit végig hiányoltam. Magam sem tudom mit, de annak ellenére, hogy a téma szívszaggató, nem tudtam igazán közel érezni magamhoz a szereplőket. Valami hiányzott belőlük. 

2 megjegyzés:

  1. Jó, hogy írtál erről a könyvről, pont kapóra jött. Ez és a Hol lehet Noel? is olvasásra vár éppen, remélem, már régóta vadásztam rájuk. Sajnos karácsony előtt nem sikerült megcsípnem őket. Valamiért nagy elvárásaim voltak velük kapcsolatban, jó, hogy kicsit kizökkentettél, így már biztosan nem fogok csalódni. :)

    Alig várom, hogy elkezdhessem őket, csak előtte még vár rám két könyv, ami pár nap múlva lejár, úgyhogy muszáj volt előre vennem őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt... Fogok is még szerintem Richard Paul Evanstől olvasni. Jó olvasást neked is hozzájuk! :)

      Törlés