Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Használom a bal kezem, és használom a jobb kezem, hogy megírjam ezt a bejegyzést. De igazából, szívem szerint csak a balt használnám. Csak az "igennel" ütögetném a billentyűket, mert ha erre a könyvre gondolok, egyedül ez a legegyszerűbb, ám mégis a legtöbb pozitivitást, energiát sugárzó szó jut eszembe. 

"Ami megszületik, annak meg is kell halnia, egyszóval az életünk olyan, mint a felhőkarcoló. A füst más-más sebességgel száll fel, de mindenki elég, mindannyian kelepcében vagyunk."

Gondolja, s osztja meg gondolatát velünk Oskar, a mindössze kilenc éves kisfiú. Az ember szíve meg belefacsarodik, hogy egy ilyen kicsi gyereknek, ilyen súlyos gondolatok húzzák a zsebét...

Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret

Kezdetek

Bevallom erről a könyvről egészen addig nem is hallottam, amíg meg nem láttam a belőle készült film előzetesét. A hangulata megragadott, és tudtam, hogy látnom kell!! Mert, amihez Martin Scorsese hozzányúl, az rossz amúgysem lehet... Azt is tudtam, hogy előbb olvasni szeretném. Nem is sejtheti az olvasó, milyen különleges könyvet vesz kezébe. Én legalábbis nem sejtettem. Azt tudtam, hogy a kötet igen vaskos, így felkészültem, hogy beletelik pár hétbe míg átrágom magam rajta. Ám mikor legelőször belelapoztam, máris láttam, hogy nem hagyományos könyvvel van dolgom. Ami elsőre feltűnt, hogy rengeteg képet tartalmaz. Itt kicsit megijedtem, mert rögtön eszembe jutott a nem túl kedvenc Neil Gaiman olvasmány, a Farkasok a falban, amit még azóta sem sikerült megemészteni, és hová tenni, és ahol az igényes képek vitték el hátukon a vállalhatatlan szövegi tartalmat. A rossz tapasztalat miatt, kicsit féltem, hogy itt is így lesz, de hál istennek, erről szó sem volt!

Hugo Who? Hugo Cabret!

Popcorn jelentések - A két Szabó és Az ajtó

„Emerenc tiszta volt, és kikezdhetetlen, ő volt mi, valamennyien, a legjobb önmagunk, aki mindig szerettünk volna lenni. Emerenc örökké fedett homlokával, tó-arcával nem kért senkitől semmit, nem szorult senkire, mindenki terhét úgy vállalta fel hogy egy életen át hallgatott arról, neki mi a terhe … ”

Georges Simenon: A kísértetek

Nem érzem túl "jogosnak", hogy értékelést írjak a könyvről, egyrészt azért, mert korábban még semmit nem olvastam Georges Simenontól, másrészt pedig a krimikkel is hadilábon állok. A kulcsszó, ami mégis felkeltette az érdeklődésemet a "pszichológiai" volt. Szeretem megfigyelni a lélek és elme rezdüléseit, lehet az hirtelen vagy lassú folyamat.

Fülszöveg: Léon Labbé kalapkereskedő egy francia kisváros, La Rochelle köztiszteletben álló polgára, aki a boltja ügyeinek intézése mellett súlyosan beteg, a szobájából kimozdulni nem tudó feleségét is odaadón ápolja. Egyedül szabómester szomszédja, Kachoudas sejti, hogy a külvilág szemében megbecsült polgár felelős valójában az egész várost félelemben tartó gyilkosságsorozatért, aminek eddig öt idős hölgy esett áldozatul. 

Labbé sejti, hogy a szabómester őt gyanúsítja, így macska-egér játék kezdődik a két szomszéd között. A gépezetbe azonban homokszem kerül, amikor a hatodik gyilkosság meghiúsul, Labbé rendezett világa pedig kezd felborulni...

Suzanne Collins: The Hunger Games

Hát már megint egy vadiúj élménnyel gazdagodtam! És még azt mondják, nincs új a nap alatt. Lehet, hogy nincs, de, hogy tálalási mód ezerféle létezik, az már egyszer biztos...

Miamona irkál: Gondolatok az íróasztalom körül

Egy érdekes feladat... Nézz szét magad körül, és írd le amit látsz, ahogy látsz, ahogyan látni akarsz... 

Én megtettem. Mert jól esett.

„A részletek sokat számítanak, ha a valóságot célozzuk meg.”

(Joanne Harris: Bársony és keserű mandula)

(Forrás: weheartit.com)

Postán jött kalap

A mai napon megkaptam életem első recenziós példányát! El sem tudom mondani, mennyire megörültem neki, főleg, hogy a sok minden más közepette teljesen kiment a fejemből, hogy én kértem ilyet... :D

 

A könyv: Georges Simenon - A kísértetek

Hogy hogyan is állok én a krimihez és "pszichológiai bűnregényhez"? Nos, őszintén szólva még fogalmam sincs, eddig nagy ívben elkerültem őket, slendrián legyintéssel és mondván, ez úgysem az én műfajom... Hát most eljött az idő, hogy kiderítsem ennek az állításnak az igazságtartalmát. :) Izgalmas kísértetnek... akarom mondani kísérletnek látszik, és 2011-ben már bebizonyítottam, hogy képes vagyok saját ódon, pókhálós, megvetemedett falaimat döngetni, sőt akár porig rombolni, szóval meglátjuk... Vágjunk bele! :)

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak!

Alessandro Baricco: Vértelenül

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, kit úgy hívtak, Alessandro Baricco. Olasz nemzetiségéhez híven szerette ő a spagettit, csak éppen nem úgy, mint többi honfitársa, és az olasz konyha szerelmesei szerte a világon; ő nem aldentére főve, ízletes mártással nyakon öntve, gazdagon megszórva sajttal fogyasztotta, ó nem! Ő nyersen ette, a közepén kettéharapva, fogaival őrölve, miszlikelve... És ez az, ami őt olyan egyedi, utánozhatatlan gourmet-vá tette...

Csupasz nyulak és gesztenyék

Tóth Olga (Forrás: google.com)

Tóth Olga neve nekem eddig, bevallom, ismeretlenül csengett, nem tudtam ki ő, mi ő. De aztán kicsit utánanéztem. Szociológus. Fő területe a 'családformák és együttélési minták a magyar társadalomban'.  

Émile Ajar: Előttem az élet

Miért jó gyerekszemmel  nézni a világot?

Arra lettem figyelmes, hogy egymás után veszem le a polcokról a gyerekszemmel írt könyveket. Kicsit elgondolkoztam miért is lehet ez, mi pluszt adhatnak az ilyen irományok... 

Először is ott van ugye a gyermeki tisztaság, őszinteség, ami olykor brutális tud lenni, de nem azért, mert gonosz, hanem mert csontig hatolóan, velőbe maróan igaz. A gyerekek sokszor olyan alapigazságokat fogalmaznak meg, melyeket észrevenniük sem lenne szabad és melyekről mi magunk nem akarunk tudomást venni. Mert az élet magában is tud fájni, hát még az apró, mindennapi szilánkok, melyek lépten-nyomon a talpunkba fúródnak, hiába hordunk cipőt... 

Szóval, ha egy gyermek (vagy gyermeknek álcázott (f)elnőtt) a narrátor, akkor számíthatunk rá, hogy lesznek el- és félreértések, na meg persze jó adag naivitás, de abban biztosak lehetünk, hogy mindig megkapjuk az igazságot, a színtiszta, teljes igazságot, és nem csak egy lekanyarintott szeletkéjét.

Új köntös

(Forrás: google.com)

Ma megláttam ezt a képet és beleszerettem! Nem csak, hogy pillangós, de annyira kellemes, pozitív, jó hangulatot sugároz, hogy muszáj voltam bloghátteremmé tenni. Remélem Nektek is tetszik ez az új köntös és titeket is jó hangulattal tölt fel! :)

További jó olvasgatást kínálok/kívánok! :))

ஐMiamonaஐ

Halász Margit: Méz és szurok

"Én semmi másról nem szeretnék írni, csak esztelennek tűnő vágyakról, gyermeki ábrándokról, titkolt szenvedélyekről és persze a boldogságról." 

- írja Halász Margit, és szavához hűen, ezt is kapja az olvasó, aki kezébe veszi ezt a vékony, ám annál tartalmasabb kötetecskét.

Schäffer Erzsébet: Pipacsvirágom

Újabb Történetek útközben

„Itthon. Egyre többet megy haza. Mintha húzná valami. Valami késői engedelmesség, szótlan belátása annyi ellenszegülésnek.”

Pont ezt érzem Schäffer Erzsébet történeteivel... Húznak magukhoz, és mikor nem állok ellen, mintha hazaérkeztem volna. 

Nem az első találkozásunk volt, s nem is az utolsó. Már pontosan tudom mire számíthatok, mégis mindig meglepetést okoz.

Lázár Ervin: Csillagmajor

Vicces, hogy pont Joanne Harris: Bársony és keserű mandulájával egy időben olvastam, és ugyanúgy arcon csapott... 

Csillagmajor - pedig milyen gyönyörűen, békésen, lágyan, meghitten csengő szó. Közben súlyos, mély, sokszor sötét bensőt takar.

Arra számítottam, hogy majd lágyan elringat, felnőtteknek írt tündérmesékkel, pedig inkább felrázott, kiűzött belőlem minden nyugalmat.