Yann Martel: Pi élete

Megfigyeltem, hogy minél sikeresebb egy könyv és minél többen ajánlják, az én kezembe annál később kerül. Így volt ez a Pi életével is. Nálam volt már egyszer kölcsön könyv alakban, akkor nem került rá sor. El is felejtettem... Bevallom még a fülszöveget sem néztem meg, csak tudtam, hogy várólistás, el kell majd olvasnom... És ha egy moziban nem pillantom meg a közelgő filmváltozatának plakátját, még váratott volna magára a dolog. 

Minden (illetve a legtöbb) ilyen, így, késleltetve olvasott könyvnél ugyanaz a hatás. Megkérdezem magamtól, hogy mégis mire vártam? De hát ez már csak így van, ilyen az emberi molyi természet...

Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Mit is tehetne egy ember, aki éppen kereken századik esztendejét tölti, és jelenlegi életkörülményeivel nincs egészen megelégedve!? Evidens! Kimászik az ablakon, kicsit elmélázik a virágágyásban, majd útnak indul az ismeretlenbe. Hiszen "Amikor az élet túlórázik, az ember többet megenged magának." És aki ugyebár betöltötte a százat, magától értetődő, hogy nagyon éhes is lehet, így hát ha már belevágott, akarom mondani -lépett, nincs visszaút. Még akkor sem, ha "Az élet megerőltetőnek bizonyult, miután úgy döntött, hogy még folytatja egy ideig."

Csakhogy Allan Karlssonnak az ismeretlen nagyon is ismerős. Egész életében az ismeretlen ismerős hullámait lovagolta, és repítette vagy éppen repíttette magát kalamajkából kalamajkába, miközben szépen, csendesen formálgatta a világot maga körül. Úgy bizony. Allan Karlssonnak a világ csak egy nagy kupac gyurma, amit kedvére formálhat. Illetve hát mindezt "majdnem" tudatosan teszi, markolgatja és szottyongatja...

Gayle Forman: Where She Went / Hová tűntél?

"She's gone,
Out of my life.
I was wrong,
I'm to blame,

I was so untrue.
I can't live without her love.

In my life
There's just an empty space.
All my dreams are lost,
I'm wasting away. Forgive me, girl."

/Steelheart lyrics/

Mint azt már az előző kötetnél elhintettem, itt is megküzdöttünk egymással az elején. És sajnos nem is csak az elején...

Gayle Forman: If I Stay / Ha maradnék

"I'm sitting down here,
But hey you can't see me
Kinda invisible
You don't sense my stay
Not truly hiding, not like a shadow
Just thought I would join you for one day." 

/Lene Marlin - Sitting down Here (1999))/

Ez a dalszöveg refrén jutott eszembe olvasás közben, és bár a dal kicsit bugyutácska és inkább vidám, mégis van benne valami kis fátyolos rosszkedv. 

Olvasatomban a könyv is ilyesmi volt. Mély, szomorú, szinte megemészthetetlen tartalom/ mondanivaló, szerethető, egyszerű, élethű köntösbe bújtatva.

Suzanne Collins: Mockingjay - End of the Games

"(…) My guess is that fearful events are the   hardest to root out. They're the ones we naturally     remember the best, after all." 

Nos igen, ezzel egyet értek, abban viszont egészen biztos vagyok, hogy ez nem az a kötet lesz, amire még sokáig és amire a leginkább emlékezni fogok...

Steiner Kristóf: Lélekbonbon

~ Vannak az előítéleteim és van a belső hangom, aki mindig rápirít, a nagyszájú, előbb-lő-aztán-kérdez, mindig cserfes előítéleteimre. Sokszor pofon vágja őket, és megkérdezi, na, hát kellett ez nektek?
~ Van Steiner Kristóf és vannak az előítéleteim... nem is kevés... nem, nem a szexuális beállítottságával szemben, hanem azzal, ahogyan magát sokszor előadja...
~ Van egy nagynéném, akivel csuda jó beszélgetni. Ő mesélte, hogy egyik nap egy rádióműsorban arra lett figyelmes, hogy egy fiatal srác milyen szimpatikusan beszél. Hangja alapján fogalma sem lett volna ki az, és igencsak meglepődött mikor fény derült az illető kilétére. Mindezt az emléket egy könyvesbolt kirakat hívta elő, mire megjegyeztem, igen, én is jókat hallottam a könyvé(/ei)ről, ámbár még egyiket sem olvastam.

Na, akkor és ott született meg bennem az elhatározás, hogy elolvasom...

Suzanne Collins: Catching Fire

"Katniss, the girl on fire, has left behind her flickering flames and bejeweled gowns and soft candlelight frocks. She is as deadly as fire itself."

Hát hol is kezdjem.... Már az is véletlen volt, hogy az előző kötet a kezembe, jobban mondva a fülembe akadt, lévén, hogy hangoskönyv formájában tettem magamévá. Általában nem szeretem a vérengzős, öldöklős, ember embernek farkasa típusú történeteket, pláne nem "fantasztikus" formában. A hatás mégis elért engem is, és Katniss Everdeen nálam is tiszteletét tette. Ráadásul még a tetszésemet is elnyerte. 10-ből 8 pontot kapott.

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Először a filmet láttam, pár éve, párom rábeszélt, bár a Vissza a jövőbe trilógián kívül nem nagyon rajongom az időutazás témájáért. Egyszerűen komolytalannak, könnyednek, mindig vígjátéknak tartom. Legalábbis filmeken így ábrázolják általában. Ja, egyszer láttam egy komolykodóbbat is, Hayden Christensen-el a főszerepben, - Jumper / Hipervándor - hát azt inkább nem is minősíteném milyen volt...

Szóval hadilábon álltam az időben ugrabugrándozással, és ettől a filmtől sem vártam sokat, bár legalább a műfaj már jobban tetszett. Azonban a film végül nem hagyott bennem mély nyomokat, egyik főszereplő sem volt szimpatikus, Rachel McAdams-et különösen nem szívlelem... Tehát ennyiben is maradtunk, a filmet értékeltem olyan 3-asra (5-ből) és szépen el is váltak útjaink...

Popcorn jelentések - Filmajánló depis/ dáthás napokra Miamonától

 Nos, mivel súlyos fokú náthám se tegnap se ma nem tette lehetővé, hogy sokat olvassak - lévén, hogy bizonyos időközönként ömlik a könny a szememből és nem látom a betűket - ezért aztán kisebb filmmaratonba kezdtem. A választott példányok remekül működtek, ezért gondoltam megosztom veletek is, hátha leltek kedvetekre valót dáthás/ depis/ semmit-tenni-nem-akaró-paplant-a-nyakba-húzó napokra...

S. J. Watson és a félbehagyott manikűr

Bármilyen unalmas és közhelyes is, az egész úgy kezdődött, hogy elolvastam a fülszöveget. Ha esetleg ti még nem tettétek meg, most mindenképpen pótoljátok:

Christine minden reggel idegen ágyban ébred fel, egy idegen férfi mellett. Belenéz a tükörbe, és döbbenete tovább fokozódik: egy középkorú nő arca néz vissza rá. Az ágyból időközben előkászálódó férfi minden reggel elmagyarázza neki, hogy ő Ben, a férje, hogy Christine negyvenkét éves, és két évtizeddel ezelőtt egy szörnyű balesetben szerzett fejsérülése miatt képtelen megjegyezni az új emlékeket. Christine mindennap hihetetlen harcot folytat azért, hogy visszaszerezze emlékeit, vagyis rajtuk keresztül önmagát. Kiderül, hogy semmi és senki nem az, mint aminek látszik, így a nyugodt tempójú, visszafogott történet hamar vérbeli thrilleré változik.

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

"Tizenkilenc  perc  alatt  lenyírhatod  a  ház  előtt  a  füvet.  Befestheted  a  hajad. Megnézheted  egy  hokimeccs  első  harmadát.  Tizenkilenc  perc  elég,  hogy  megsüsd  a gofrit,  vagy  betömjék  egy  fogadat.  Egy  öttagú  család  frissen  mosott  ruháit  is összehajtogathatod ennyi idő alatt. A Tennessee Titans tizenkilenc perc alatt  eladja az összes jegyet  a döntőre. 
Éppen ennyi egy szappanopera-epizód, ha nem számítjuk bele a reklámokat.  Ennyi idő alatt eljutunk a vermonti határtól a New Hampshire-i Sterling varosába. Tizenkilenc perc alatt ki is hozzák a pizzát, amit megrendeltél. Elolvasod a gyereknek a mesét, vagy olajat cserélsz a kocsiban. Lesétálsz egy mérföldet. Megvarrsz egy gallért. 
Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, de akár le is szállhatsz róla. Tizenkilenc perc alatt bosszút állhatsz valakin."

Igen, tudom... Már megint egy Jodi Picoult könyv... De nem tehetek, róla, nem könnyű leállni...

Egy biztos, tizenkilenc perc nem lesz elegendő, hogy összefoglaljam érzéseimet, gondolataimat a könyvről...

Jodi Picoult: Törékeny

-Törékeny a pillanat

-Törékeny a szív

-Törékeny a jelen, a jövő, a múlt

-Törékeny a hit, a szerelem, a barátság

-Törékeny a csont.

Ha úgy vesszük, minden ember ezer helyen törékeny az életben. Kis cérnaszálakon függünk, melyek bármikor elszakadhatnak és akkor reccs...

Jodi Picoult: Gyere haza

Sammy nagy utat járt be, bár nem is tudott róla. Forrongott a világ körülötte és tüskékkel várta. Persze, ha elég nagyok a tüskék, akkor egy parányi mag jól megfér közöttük, és ha két rózsaág úgy dönt, oltalmat adóan összekapaszkodik, akkor a mag kikelhet. 

Nem vagyok kertész, mint Max, ezért lehet, hogy amit leírtam badarság, de nem is ez a lényeg...

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Használom a bal kezem, és használom a jobb kezem, hogy megírjam ezt a bejegyzést. De igazából, szívem szerint csak a balt használnám. Csak az "igennel" ütögetném a billentyűket, mert ha erre a könyvre gondolok, egyedül ez a legegyszerűbb, ám mégis a legtöbb pozitivitást, energiát sugárzó szó jut eszembe. 

"Ami megszületik, annak meg is kell halnia, egyszóval az életünk olyan, mint a felhőkarcoló. A füst más-más sebességgel száll fel, de mindenki elég, mindannyian kelepcében vagyunk."

Gondolja, s osztja meg gondolatát velünk Oskar, a mindössze kilenc éves kisfiú. Az ember szíve meg belefacsarodik, hogy egy ilyen kicsi gyereknek, ilyen súlyos gondolatok húzzák a zsebét...