-Törékeny a pillanat
-Törékeny a szív
-Törékeny a jelen, a jövő, a múlt
-Törékeny a hit, a szerelem, a barátság
-Törékeny a csont.
Ha úgy vesszük, minden ember ezer helyen törékeny az életben. Kis cérnaszálakon függünk, melyek bármikor elszakadhatnak és akkor reccs...
Willow, azaz "fűzfa", csak annyiban különbözik, hogy ő kívül hordja törékenységét. Neve talizmán, meg kéne hogy védje őt, hisz a fűzfákat bármennyire tépje, tiporja is a szél, csak kecsesen hajladoznak. Ám Willow csontjai törnek. Akár egy jóleső öleléstől, akár egy tüsszenéstől, akár egy kíváncsi gesztustól.
Annak következtében azonban, hogy törékenységét kívül hordja, belül erősebb, mint családja többi tagja...
Charlotte, az... bocsánat Az anya, aki tűzön-vízen átmegy, még akkoris, ha mindenki és minden eltörik mellette.
Sean, Az apa, aki gipszként próbálja összeforrasztani a családot.
Amelia, A testvér, aki belső törékenységeit igyekszik felszínre juttatni.
Piper, A barátnő, akit hideg zuhany ér. Megtapasztalja ő is a barátság osteogenesis imperfecta-ját,
És Marin, Az ügyvédnő, aki csak úgy belecsöppen a nem mindennapi és mégis teljesen mindennapi család mindennapjaiba, de aztán felfedezi, hogy korántsem állnak tőle, és az ő problémáitól, belső vívódásaitól távol.
(Forrás: weheartit.com) |
És meg kell hagyni, jó kis csapat ez. Azt hiszem Jodi Picoult egy végtelenül szimpatikus egyéniség lehet az életben, ha képes újra és újra ennyire szerethető, ennyire emberi, ennyire különleges és mégis átlagos személyiségeket megalkotni.
És képes minket is a család részévé tenni, hogy munkába menet is Willow-ért aggódjak, hogy alig várjam, hogy hazaérhessek "hozzájuk" és hogy fájjon a búcsú és az űr, amit maguk után hagynak.
Súlyos kérdésekből sincs hiány. Vajon egy anya meddig mehet el, hogy a gyermeke érdekeit védje? Összezúzhat-e mindent maga körül, hogy megkönnyítse törékeny gyermeke mindennapjait? Figyelmen kívül hagyhat-e mindent, ami körülötte zajlik, csak hogy egy valamire/valakire figyelhessen? Lemondhat-e saját boldogságáról, boldogulásáról, megbecsüléséről?
"Szépen hangzik, hogy az ember mindenét feláldozza egyetlen dologért, de mindazonáltal becsapós is. Hiszen az ember maga éppen ebből a mindenből áll össze. Aki mindenét elveszíti, magát veszíti el."
Azért a cím, már megint teli találat, mind az angol "Handle With Care", mind a magyar változat.
A magyar még talán egy kicsit jobban is, mint kéne...
Harmadik regényem volt az írónőtől, és bizony nem egyszer éreztem törékenynek, voltak részek, ahol számomra kicsit el is tört, de aztán szerencsére gyorsan össze is forrt, de azért a forradások, hegek megmaradtak. Ez persze főleg a témából adódott. Érdekes, míg az előző könyvnél, a Gyere hazánál, a szereplők maradtak egy leheletnyit távolabb - és erre csak most jöttem rá, hogy ezt olvastam -, addig itt Charlotte döntéseivel nem értettem mindenhol egyet. Illetve nem is a döntéseivel, hanem a kivitelezésekkel.
A lezárás pedig üt.
~Értékelés: 10/10 Minden benne volt, ami Picoult-s... szerethető, kerek karakterek, érzelmes, izgalmas pillanatok, szórakoztató ismeretterjesztés, sokkolás, elgondolkodtatás, extra adag torok és szívszorítás...
Irány tovább a Picoult áltat kitaposott úton!
(Forrás: weheartit.com) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése