2013. május 4., szombat

Miamona irkál: Kezdő írók kézikönyve - Feladat 2


A könyv, amihez a bejegyzés kapcsolódik: Alexander Steele (szerk.): Kezdő írók kézikönyve


220. oldal – Feladat: Képzeljen el egy háborúból visszatérő katonát, akinek nehézséget okoz, hogy visszailleszkedjen hátrahagyott életébe. A háború lehet valós vagy kitalált, most mindegy is. Vázolja fel a helyszínt és a szereplőt. Majd írjon le egy jelenetet, melyben a főhős valamilyen hétköznapi tevékenységet folytat, de nem megy neki. [...]



Kép a filmből: Nyugalom - Makranczi Zoltán, Udvaros Dorottya
(Forrás: est.hu)

Háború után


Holvoltálfiam, hoztálkenyeret? Jövök már, anyám - mondta, majd felpattantak a szemei és felült, mint az égetésre váró holtak anyja álmaiban. Minden csöndes volt, a spaletták behúzva, csak a madarak jajveszékeltek sivítón. Rebekaénekel – gondolta. Feltápászkodott, kinyitotta a szobája ajtaját és akkor a zsibbasztó félhomályban lassan kirajzolódtak a romok. Egy élet romjai, a nagyszoba közepén felalmozva. Egymás hegyén-hátán a Kleopátra vendéghaj, pongyolák, fekete selyemkosztüm és az a rohadt térkép, felmiszlikelve, fekete ikszek, amerre az ember lép. Bécs, feketeiksz, Nizza, feketeiksz, Cairó feketeiksz... élet, feketeiksz. A tükör félig törötten bámult a szemébe, és akkor hirtelen meglátta. Ott állt, alig karnyújtásnyira tőle, lenőtt, csutka hajával, mandulaszínével és mandulaszagával. közelebb lépett a tükörhöz, és ő is jött vele. A kezét nyújtotta Segítsmárfiam, úgy félek a haláltól. A halál fél magától!  Tűnjön innen, anyám – mondta először félszegen, majd egyre hangosabban. Takarodjon, anyám! Rohadjon el, rohadjon a világ minden bűnéért! Majd öklével ütni kezdte a maradék üveget. Még a legutolsó véres szilánkban is anyját látta és hallotta nevetni. Ugyanazzal a keserves kacagással, aminek nyomában dögvész és pusztulás jár... Majd egyszer csak megállt. Eszter – suttogta maga elé, a szobában kavargó portáncnak, és mint aki kávét ivott rummal, egyszerre támadt benne valami melegség és ébredés. Ez a nap menni fog, anyám, majdjövökmostdolgomvan – lehelte, miközben még egy utolsót taposott a törött üvegeken, majd a kupacot átlépve eltűnt  az ajtón betoluló fényben.

4 megjegyzés:

  1. Mmm, mi volt a hétköznapi cselekvés, ami nem ment neki?
    "A tükör félig törötten bámult a szemébe" - ilyet még! :)

    VálaszTörlés
  2. Igen, azt a részét kicsit elszúrtam :D Mert végül ment neki... Olyan nyomasztó maga az egész könyv / történet, hogy nem lehet, hogy ne pozitívan érjen véget. :) Szkúzi. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Melyik részét szúrtad el? Én az egészet nem értem, hogy mi az a cselekvés, amit itt megpróbál? Bevásárolni megy az anyjának? Vagy körülnéz a szobában? Vagy elmegy dolgozni? Nem értem mit csinál. Most hogy írod jöttem csak rá, hogy tényleg, mintha menne neki, de akkor se értem :$

      Törlés
    2. Mindegy. Nem görcsöltem ennyire rá a feladatra. :)

      Törlés