Miamona irkál: Metró

Mindenki siet.

Mindenki megy.

Mindenki senkije

Mindenkinek.

Robog a metró,

A penetra nem retró.

A néma tömeg

Falhideg.

Nekilódul

A semminek.

Van az úgy, hogy

Mindenki elfogy.

Fekete lyukba húz a vonat.

A föld alatt metróhuzat van.

Végigmérnek szemsugár-fények.

Elkapok egyet – pont a tiédet-,

Visszanézek, úgy érzem,

Itt ér véget az eddigi élet...”

/Magashegyi Underground: Metróhuzat/

Forrás: google

Metró

Bevallom, addig, amíg nem kellett sokat metróznom, a Magashegyi Underground nótája csak egy jól megírt nóta volt, nem több. Ám amióta engem is naponta nyel el a föld gyomra, minden egyes sor aktív jelentéssel és hangulattal bír. A féreglyuk-utazás megpróbáltatásait, az olvasáson kívül, erőteljes képzelgéssel próbálom leküzdeni. Ma odáig jutottam, hogy már majdnem teljesen elhittem, hogy egy posztapokaliptikus világ része vagyok, ahol az emberek a föld alatt élnek és mozognak. Mindez már így lehet egy ideje, mert kétségbeesést nem sok szem tükröz az enyémen kívül. Én vagyok az új lány  aki megtudta magáról, hogy mégis életben maradt, bár ezt maga is alig hiszi, alig érzi, és most ingázok ide-oda, kényszermunkáról-kényszermunkára a hatalmas szemétbányákban. A legnagyobb kín pedig, mikor elszoruló gégével bámuljuk a rikító citromsárga bikinis, bronzbarna Beyoncét, akinek szemében és bőrén megcsillan a napfény. „Engedd, hogy a napsugár átjárjon!” Ennél hatásosabb kínzást ki sem lehetne találni. Az érzésre már nem nagyon emlékszünk, bár a szerencsés, vagy épp szerencsétlenebb néhányunkon még itt-ott fellelhető egy-két múltcsókolta szeplő.

A cet gyomrában száguldó, dülöngélő halálvonaton egyetlen színes pont, egy tarka-pöttyös kalapban, anyja karjának támaszkodó, álmos-kíváncsian tekintgető kislány.

– Mi az a napsugár, anya?

A napot még érti, hiszen folyton azt hallja „Új nap virradt”, vagy azt „Hosszú napunk lesz, ugye jó leszel?”; „Talán majd holnap láthatsz újra világító bogarat.” De a sugár, és így együtt a kettő, az valami megfoghatatlan, mégis kellemes ringatású szó. – Enn-a-pé-ess-u-gé-á-err – ízlelgeti a betűket az ötéves forma kislány. – Okos vagy – simogatja meg a nő a sápatag kis orcát. – De mi az, anya? Mi az a napsugár? – kérdezi egyre izgatottabban. – Hát az olyan... – töpreng az anya – Olyan...

– Az maga a csoda, kislányom. – szólal meg a mellettük ülő idős hölgy, anélkül, hogy a kislányra nézne. Fakó arca és ajka megtelik élettel, egészen rózsaszínesnek hat, ahogy beszél. – Olyan, mint édesanyád minden csókja, simogatása és ölelése összegyűjtve.

A kocsiban szinte mindenki olvas, de most minden szem egyetlen pontra szegeződik könyvében, újságjában, Kindle-jében, laptopjában. Belesimulnak az arcok a nagy figyelésbe.

– Nahát – mondja a kislány, de hangján érződik, hogy ez neki még kevés. Feszültséggel teli várakozástól reszket a levegő is.

– Olyan, mintha Isten mosolyogná rád melegét – az idős hölgy szemében már ott rezeg a könny. Néhány szájból régen raboskodó sóhajtás szökik.

– Nem értem... – mondja a kislány.

– Mi az, amit nagyon szeretsz? – kérdezi az idős hölgy, most már felé fordítva tekintetét.

– A világító bogarakat... – A hölgy kissé furán néz a lánykára –  Ja, és a buborékos vizet! – vágja még rá nagy meggyőződéssel a csepp kis száj.

– Na, látod – folytatja a néni – A napsugár pont olyan, mintha buborékos vízzel töltenének meg a talpadtól, egészen a fejed búbjáig, és végigpezsdülne benned az élet.

A kislány eltátott szájjal ámul, és látszik, ahogy eljátszik a gondolattal; lenéz a lábára, szemével lassan elindul felfelé, amikor a pocakjához ér már csibészesen mosolyog, érzi, ahogy csiklandozzák a buborékok. És így tesz a többi ember is. Van, aki a kislány módszerével követi véráramát, benne a pezsgő napfénnyel, mások becsukott könyvvel, lehunyt szemmel hajtják hátra fejüket.

A metró meg csak robog egy halvány kis pont felé, ami lassan nőni kezd, majd egyre gyorsabban, míg végül a szerelvény eltűnik a vakító fényben, benne egy csiklandástól kacagó kislánnyal, egy könnytől boldog idős hölggyel és sok-sok emberrel, köztük velem, akik híven követik a bronzbarna Beyoncét, és hagyják, hogy átjárja őket az örök napsugár...

Beyoncé - H&M reklám (Forrás: google)