Popcorn jelentések - Nyugalom

Ahogy beterveztem, még ma gyorsan "ledaráltam" a filmet is essünk túl rajta alapon, mert a könyv (értékelés: itt) annyira nyomasztott, hogy nem szerettem volna elnapolni, máskor átélni, újraélni az élményt...

Azt kell mondjam, hogy nem csalódtam Alföldi rendezésében. Véleményem szerint 80-85%-ban visszaadta a könyvet. A hangulatot főleg (na ugye, kellett ez nekem...) Most ma már körülbelül úgy érzem magam, mint egy hal, akit addig csapkodtak fejbe, hogy pont csak az utolsó ütés maradt el, és most majdnem holtan, némán ordítok...

Gusztustalan a plakát igen. Mint ahogy a film (és könyv) bizonyos része is. Na de a színészek! Udvaros Dorottya egyszerűen zseniális. Bár vele nem tudok nem elfogult lenni, mert imádom, de akkor is, nála jobb Weér Rebekát elképzelni sem lehetne. Bevallom meglepődtem, mert úgy emlékeztem, anno, mikor elkezdtem egyszer nézni a filmet, hogy öt percet bírtam, pedig huszonötöt. Nem is emlékeztem. (A kurváig bírtam, ami így, látva, valóban még gyomor- és minden egyéb forgatóbb volt, főleg, hogy Nagy Marit nemrégen láttuk először színházban, a Három nővérben, mint kedves-szétszórt dadust...) Na mindegy, a lényeg, hogy tudtam, hogy Udvaros Dorottya játssza a holvoltálfiamat, ezért már olvasás közben is végig őt képzeltem el, és az se volt piskóta. Hát még az igazi... Megint kedvem támadt színházba menni, látni akarom, mindenben, amiben csak lehet. Egyszer az Uránia moziban Filmszínházban is láttuk, akkor, mint nézőt, és annyira elragadott a hév, hogy a ruhatárnál majdnem elég hangosan mondtam, hogy te rongyos élet... Na de ez mellékes, eltértem a tárgytól, meg amúgy is túlteng a blogomon a Zsöllye  mostanában...

Udvaros Dorottya, mint Weér Rebeka
(Források: kultusz.com, pestiest.hu, origo.hu)

A Weér Andort alakító Makranczi Zalánnal eddig még nem találkoztam, és szegényt sokszor néztem Fenyő Ivánnak, aztán újra és újra meggyőztem magam, hogy nem, ez nem ő. Hát tényleg nem. Egyébként jól sugározta az őrült nyugalmat. Teljesen rendben volt. Csak úgy, mint Gryllus Dorka. Örültem, hogy ő lett Eszter, csak azt a karácsonyfadíszes jelenetet ne láttam volna... A könyvben azt hiszem, itt kizökkentem, és mire visszazökkentem már (megint) kórházban volt, nekem meg nem volt lelkierőm visszalapozni, hogy jutott oda, de ez... szerintem nem így volt, jaj ez már minden határon túlment. Meg így, filmen kicsit furán jött ki a hídon találkozós jelent, mikor Eszter és Andor először találkozik, de persze a film szempontjából nem volt jelentősége, hogy akkor jöttek össze, csak az volt a fontos, hogy Eszter van. Él és létezik, és talán kiutat épít...

Makranczi Zalán és Gryllus Dorka
(Forrás: port.hu)

Ha már itt tartunk, a másik, ami idegesített, hogy Judit, a testvér, a filmen jóval idősebb Andornál, pedig a könyvben ikrek. Andort meghagyták, de Juditot felnőtté változtatták. Nekem ez nem tetszett, mert átrendezte a viszonyokat. Pont az volt a lényeg, hogy mindketten még gyerekek. Persze értem én, hogy a koporsós jelentnél meg jól jött, hogy Andor még olyan kicsi, meg így nem kellett egy harmadik korban lévő szereplő sem. Ez volt egyedül ami zavart (a tartalmon kívül, de hát ugye az meg...)

Annak viszont örültem, hogy a vidéken felolvasós, papos rész kimaradt, mert azt a könyvben sem szerettem. Ráadásul sok is lett volna, mert a könyvben a pap később is visszatér (akkor sem szerettem...)

Annak viszont nem, hogy a börtönös jelenet kimaradt. Erőteljes lett volna, igaz talán kicsit kusza, bár szerintem Alföldi remekül megoldotta volna...

Ki is volt még? Ja igen! Hernádi Judit, mint Jordán Éva? Óriási! Tökéletes. Csak kicsit fájt az ő szájából hallani, hogy................ Azért nem semmi ilyen szerepeket bevállalni... Annak úgy örültem, mikor Margita Ágit is felismertem a szomszéd szerepében, mert őt azóta láttuk színházban (a Janikában).

Hernádi Judit, mint Jordán Éva
(Forrás: est.hu)

A filmre is 10/7-et adok, de tudni kell, hogy a könyves 7 erősebb, mint a filmes 7. Egy szó, mint száz, a film is a végletekig felkavaró és sokkoló, sőt még hányingerkeltő is, de ezért Bartis Attila és könyve okolandó. Továbbra sem hiszem, hogy valaha is végignéztem volna a filmet a könyv nélkül, biztos van, aki úgy is tudja értékelni, én nem, mert ez nagyon távol áll tőlem, a film meg azért nem tud annyira elmélyülni, akárhogy is igyekszik, és akármilyen jól nyúlt is hozzá Alföldi Róbert. A könyv is ritka eset, hogy témája és tartalma ellenére meg tudott szólítani, magához tudott láncolni, sőt még adni is tudott, persze csak miután jól kifosztott... Egyik sem egy könnyű darab, mindenkinek azt tanácsolom, jól gondolja át, mielőtt valamelyikbe is belevág...