Eric-Emmanuel Schmitt:
Ibrahim úr és a Korán virágai
Világ Momói egyesüljetek! Mert szüksége van rátok a világnak! Nagy nagy nagy szüksége! És egyre nagyobb! A tisztaságotokra, tisztánlátásotokra, ártatlanságotokra, szeretetetekre, hitetekre és jóságotokra!
„Van olyan gyermekkor, amivel szakítani kell, amiből ki kell gyógyulni.”
Sajnos így van. És a Momóknak rendszerint csak ilyen jut, bár ők nem így élik meg. Hisznek és látnak rendíthetetlenül. Így van ez az első Momóval, akivel megismerkedtem az Előttem az életben, így Michael Ende fekete, borzas hajú tündérével és most így Ibrahim úr kis barátjával is. Jól látszik, hogy még a nemük sem számít. Ami közös, az a mindent áthidaló szeretet és szeretni / szeretve lenni akarás.
Én a világ minden Momóját szeretem és köszönöm, hogy vannak! Eric-Emmanuel Schmittnek pedig köszönöm, hogy megírta az én Koránomat is! Pontosabban, hogy fontos gondolatokkal gazdagította. Én még csak a Koránom elején vagyok, még csak tanulnom mindazt, amit az ilyen kicsi Momók már ösztönből tudnak. De ha töretlenül tartom az irányt, talán én is eljutok a tengeremig.
„– A nem máris a zsebünkben van, Momo. Az igent még meg kell szereznünk.”
 |
| (weheartit.com) |
Na jó, mielőtt még azt mondanátok micsoda Colehós maszlag ez, próbálok írni valami értelmesebbet is a könyvről, erről a parányi csodáról. Csak az a baj, hogy annyira a szívemre hatott, hogy nehéz a formaságokat szavakba önteni.
Miről is szoktunk írni egy könyv kapcsán... Hogy miről szól... Momóról, aki most épp kisfiú testben van. Nehéz gyermekkor jutott neki, egy olyan anya mellett anyától távol, aki
elhagyta, és egy olyan apától távol apa mellett, aki csak lélekben hagyta el (majd máshogy is). Szóval Momót annyiféleképpen elhagyták, hogy annyiféleképp már nem is lehet... De akkor jön Eric-Emmanuel Schmitt Ibrahim úr, és megtalálja Momót. Ahányféleképpen egy ember csak megtalálhat egy másik embert... Valószínűleg Ibrahim úr is Momo volt fiatal korában. De az is lehet, hogy a kisboltja előtti széken született már, mint öregember, s egyben Momo-őrangyal. Teljesen mindegy. A lényeg ugyanaz. Nem vagyunk egyedül. Mindig lesznek Ibrahim urak, akik mutatják az utat és megtanítanak úgy pörögni, hogy ne mi szédüljünk el, hanem a világegyetem.
 |
| Eric-Emmanuel Schmitt (Forrás: google) |
„Ibrahim úr beavatkozásának köszönhetően rés nyílt a felnőttek világának falán, és a résen egy kéz nyúlt ki felém.”
 |
| (google.hu) |
~ Értékelés: 10/10 és nagy nagy kedvenc! Nem tudom hogy van ez a Momókkal, de egytől egyig mind elvarázsol és elringat. Tényleg nyúlfarknyi a történet, 1-2 óra alatt kiolvasható. De egy élet sem elég, hogy minden apró rejtett kincsét felfedezzük és beépítsük. Az én tanácsom, hogy olvassátok a Momókat. És szeressétek őket. Mert ők is szeretnek titeket. Ha hagyjátok...
„Amit adsz, Momo, az örökre a tiéd. Amit megtartasz, az örökre elveszett!”
Hasonló gondolatok, hangulatok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése