Zsöllye jelentések - A lovakat lelövik, ugye?

(vigszinhaz.hu)

Még jó, hogy nem rajongok a lovakért... Biztos mondanivalójuk van nekem, ezért keresztezik mégis annyit az utamat. :) Az Equus után egy újabb színdarab, amiben köréjük épül a szimbolika... Először jártunk a Vígszínházban, azt kell mondjam, lenyűgöző első benyomás volt A lovakat lelövik, ugye?

(port.hu)

Első ismerkedésem a művel, az 1969-es Sydney Pollack film volt, a fiatal Jane Fondával a főszerepben. Jó pár évvel ezelőtt néztem, és az élvezet helyett masszív szenvedést nyújtott. Ott és akkor megfogadtam, hogy soha többet! De ugyan mire jók a fogadalmak, ha nem arra, hogy megszegjük őket?

Nem tudtuk nem észre venni, hogy a színházi változatában a Vígszínház majdnem egész társulata szerepel. Ez már magában nagyon vonzó volt. A téma pedig, mostani fejemmel már izgalmasnak hat, nagyon kíváncsi voltam hogy nézhet ez ki színpadon.

(Képek forrása: vigszinhaz.hu)

Mert hogy mi is a téma... Igazán nem súlyos kérdések körül forog... Csak, hogy érdemes-e, bírjuk-e, akarjuk-e, tudjuk-e, hisszük-e, látjuk-e... Ott a hitel, jön a gyerek, mindennap ugyanaz, szenvedés, mókuskerék, szürke lefolyó. És valaki meglobogtat tíz millió magyar forintot. Hogy mit kell érte tenni? Csupán csak talpon maradni. Táncolni kifulladásig, órákon, napokon, heteken, hónapokon át.

A film eredetileg 1932-ben játszódik, a nagy gazdasági válság idején mutatja be az embereket és életeket. Mit ad Isten (bár ne adná...), ez a téma igencsak épp kapóra jön... sajnos... már megint. Válság ugyanis van bőven. És lefogadom, hogy jelentkezők is lennének szép számmal. Mert ez ám az igazi Való Világ, ahol a Big Brother árgus szemekkel figyel, Éjjel-nappal és nem csak Budapesten, ahol sokan vannak A gyanú árnyékában, bőséggel akadnak Bűnök és szerelmek, hogy a Családi titkokról már ne is beszéljünk. Az emberek Észbontók, és szinte bármire képesek, hogy kiugorjanak a nyikorgó körhintából.

 ◄---►

                                            Járó Zsuzsa                                                                                       Varga Klári

Az előadás egy bejelentéssel kezdődött. Ezt nemrég átéltük már a Janikánál, ahol az egyik szereplő hirtelen megbetegedése miatt maga a rendező ugrott be. Itt is hasonlóról volt szó. A darabban felcsendülnek dalok is, és a Somogyi Mimi művésznőt alakító Járó Zsuzsa, a hirtelen támadt indiánnyár miatt sajnos megszólalni sem tudott, de, hogy az előadás ne maradjon el szerepet cserélt a Sas Valit játszó Varga Klárival. Ha nem szólnak előre, biztos észre sem veszem, de Varga Klárit akkor is jól megjegyzem magamnak a nagyszerű alakításért!

Eszenyi Enikő az olvasópróbán

A rendező egyébként nem más, mint maga a Vígszínház úrnője és direktor anyja, Eszenyi Enikő, akivel a Sylvia kapcsán szerelemre lobbantam, amely szerelem csak tovább érlelődött bennem, mert ha ez Eszenyi Enikő, ez, ami a darabból sugárzik és ordít, és árad, akkor... akkor egy jegyet kérek oda, de vissza már soha! :) 

Pindroch Csaba és Csőre Gábor

A darabot abszolút mai köntösbe bújtatták, a közönséget kíméletlenül, géppisztolyszerűen sorozó poénokkal, amik tényleg, úgy értem tényleg!!! viccesek, és alig győz az ember figyelni az apró "szilánkokra", mert míg felocsúdik az egyikből, már éppen majdnem lemarad a másikról meg az azt követőről.  A két legfőbb szószátyár, akiknek ezt főleg köszönhetjük pedig nem más, mint Tapesz, a főnök - Csőre Gábor és Roki, a konferanszié - Pindroch Csaba. Ők a csopaki táncmaraton Harold Zidlerei, akiknek nem számít semmi, csak, hogy a show must go on!

A színpad maximálisan és határtalanul kreatívan ki van használva, ugyanígy a kellékek. Hol árnyékszínházzal kápráztatnak el, hol folyékony torz tükröt tartanak a nézők elé, hol pedig a szemünkbe küldik a fényt, így lesz a fejben sötét. Óh ne, óh ne, sohase higgyetek a szemeteknek! De nem lövök le mindent, hadd maradjon meglepetés, elég, hogy a lovakat lelövik. Ugye?

Bata Éva és Dinyés Dániel

Ami őrülten jó volt még, az az élő zene varázsa. Elképesztő hangulatot csináltak a mai és a ma újra leporolt, népszerű régi slágerekkel. Szívemben bomba volt midőn Meseautónk tovaszállt, és én szajkóztam Csak az jöjjön, Mindig az a perc, A dongó Luxusvonat, hogy Hazám hazám. Te mindenem! A felhangzó slágerek teljes listája itt bogarászható-dudorászható. Minden a versenyben résztvevő párosnak elő kellett adnia egy-egy extra produkciót, és sokan éneklésre adták a fejüket torkukat, legnagyobb örömünkre, de míg ők szenvedtek és küzdöttek életre-halálra, addig mindvégig Dinyés Dániel és zenekara gondoskodott a hangjegyekről.

Hegyi Barbara és Hegedűs D. Géza

 Az összes színészt képtelenség egyenként felsorolni és méltatni. Márpedig bőven lenne mit és kit, Hegyi Barbarától kezdve, Hegedűs D. Gézán, Kerekes Józsefen, Kútvölgyi Erzsébeten át, Igó Éváig.

Igó Éva és Kerekes József

Akiket kiemelnék, hisz a darab is kiemeli őket, a két főbb szereplő, a Glóriát és Robit alakító Bata Éva és Lengyel Tamás. Ők ketten azok, akiket a sors összeterel a legelején, hogy együtt (vagy éppen külön-külön) próbálják kibírni a végsőkig. Róluk többet is megtudhatunk, mélyebbre áshatunk bennünk, Robi pedig a narrátor szerepét is betölti. Mindketten lenyűgöző alakítást nyújtanak, teljesen hitelesek, teljesen kiragadják a nézőt térből és időből, és bevonják saját közegükbe. Lengyel Tamás Robija, Ethan Hawke-os kisfiús, suhancos bájjal és hévvel keresi a kalandot, és meg is találja Bata Éva, azaz Glória személyében, akire nincs más szó: egy dög! Úgy, ahogy van. Szexi, pimasz, provokatív, harsány. Igazi lázadó. Aki közben belül mélyebb, mint Szabó Magda Ókútja, és igazából fél. Míg legtöbben a haláltól rettegünk, ő az élettől... És néha tényleg nehéz eldönteni melyik a félelmetesebb...

Bata Éva és Lengyel Tamás

Kettejükön kívül a Majsai-Nyilas Tünde által megformált Dobos Rékát kell még kiemelni. A darab elég sokat foglalkozik vele, az ő karakterével, ami nem véletlen. Ő a várandós anya, aki nem is tudja mit vár, mit akar az élettől, saját magától, a családtól és szerelemtől. Születendő magzatával a szíve alatt vág neki a versenynek. Magában hordozza a jövő ígéretét vagy éppen ígéretlenségét. Vajon hová is szüljük gyermekeinket? Milyen világba? Mi vár rájuk? Érdemes-e egyáltalán...

Elöl a "várandós" Majsa-Nyilas Tünde

Az első felvonásban túlburjánzó humor után, a másodikban meglódul a hullámvasút és olyan drámai mélységekbe ránt, ahonnan nem tudni lesz-e kiút. A néző pedig, immár százszázalékosan bevonódva kezdheti "rosszul érezni magát." Hiszen a közönséget csak a szenzáció és a szenvedés élteti. Kenyér és cirkusz. De hogy az a kenyér milyen nehezen megkeresett, vagy hogy a bohóc sminkje alatt a könnye csorog, arról ő már nem tud... Neki is csorog elég könnye, jó tudni, hogy legalább nincs egyedül.

Sokat írtam már, és rengeteget tudnék még, de a szavak helyett inkább beszéljen a darab maga. Meg az, hogy azt mondom, abból a nyolc előadásból, amit az elmúlt pár hónapban alkalmam nyílt megnézni, magasan viszi nálam a prímet A lovakat lelövik, ugye? Nem is gondoltam volna... Annyi érzéket felkorbácsoló, annyi gondolatszikrát elindító, annyi nevetést és könny nélküli könnyet csaló. Tökéletesen kerek egész, telis-tele élettel. Méghozzá mai, aktuális, aktuálisan kegyetlen, lüktető, számon kérő, siettető élettel. Sosem hittem volna, hogy ennyire összetett, szerteágazó, sokrétű és változatos tud lenni egy előadás.

Kell az a tükör. Még ha fáj is. Nem is tetszik. És hát mi másra való a színház, ha nem arra, hogy elénk tartsa?

Tipikusan az darab, amiben mindenki találhat valami kedvérevalót.

Tízes este, csillagos. A film meg ezek után újranézős. Hátha...

További információk: itt
További Zsöllye jelentések pedig itt