Zsöllye jelentések - Angyalok Amerikában

(Forrás: nemzetiszinhaz.hu)

Ismét egy délután a csodás panorámával bíró Nemzeti Színházban, és az Angyalokkal, akik nem csak Amerikában vannak...

Söptei Andrea, Alföldi Róbert (nemzetiszinhaz.hu)

Amíg élünk, remélünk, és amíg remélünk, élünk. De amíg élünk félünk is, és amíg félünk, nem élünk. Ez most a nemlét, amit élünk, bár lehetne lét is. Csak ahhoz az kell, hogy ne féljünk. De hát ki képes nem félni? Félünk a főnökünktől, az ellenőrtől, az anyóstól, a politikától, a múlttól, a jövőtől, Istentől... De leginkább saját magunktól. És amíg saját szemünkön át nem tudunk nem félve nézni, hogy várjuk, hogy ne féljünk másoktól se. És hogy mások ne féljenek tőlünk. Bizony, tőlünk is félnek, és mi ettől is félünk. Ez nem okoskodás. Ez az élet. Bár lehet okoskodás is. Attól még az élet. Miért ilyen? Ki tudja... Mitől lehetne jobb? Megint csak ki tudja... De így próbálunk evickélni napról napra, korról korra. Megoldást a darab sem kínál, csak üzen. Hogy ember küzdj! Arról itt most nincs szó, hogy bízva bízzál. Az majd egy másik előadás... Itt az a lényeg, hogy dolgunk meggebedve, vért hányva és elüszkösödve is, hogy éljünk. Kérjük az angyalt, hogy áldjon meg és köszönjük meg szépen, illedelmesen, de nem lehetünk próféták. Nem, amíg saját magunkat sem látjuk tisztán. És nem, amíg félünk... 

(Forrás: varosban.blog.hu)

Hát erre a (szó szerint is) körhintára ültet fel minket a Tony Kushner nyomán, Andrei Şerban által rendezett, és igazából két egész estés műből összegyúrt darab, ahol senki sem ígéri, hogy nem zúgunk ki, vagy nem fogunk szédülni. De persze a darabban minden nagyon nagyon messzi, távoli, és természetesen ránk nem vonatkozik semmi... semmi... semmi... :)

Nem szeretnék elnagyoltan pátoszos lenni, de egy álló ovációs előadás után mégsem tudok legalább kicsit nem az lenni. Tudom jól, hogy volt, amit nem értettem a darabból. Voltak üresjáratok, miértek és holtpontok, de a végén nem kellett noszogatni, hogy álljak már fel. És igazán nem csak elgémberedett tagjaimnak esett jól... Miután Alföldi Róbert a szemünkbe nézett és azt mondta "Csodálatos teremtények vagytok mind." Hát még ők... Ha tudnák...

Alföldi Róbert, Udvaros Dorottya, László Zsolt, Szabó Kimmel Tamás
(fidelio.hu)

Homoszexualitás, aids, trágárság. Lehet ezt közönségesnek nevezni.  Sokkolónak. Én is tenném, ha öncélú lenne. De nem éreztem annak. Néhol kicsit többnek, mint amire én vágyom igen, de öncélúnak, oda nem illőnek nem. De aki mégis közönségesnek, felháborítónak nevezi, csak az élettől kölcsönzi a címkéket. Azok meg ragadnak, naná, hogy ragadnak. És basszus, ha egy angyal engem is meglátogatna, lehet, hogy nekem is merevedésem lenne! Így csak szellemi erekcióm volt, ami a közel négy óra extra intenzív teljesítés alatt hol kicsit lankadt, hol erőre kapott. Az hiszem nem írok most szereplőket, ki micsoda, mit csinál, mi a szerepe, mert, ahogy forog a kör, mind eggyé olvadnak. És ott forognak / forgunk a karácsony izzós Tudásfája alatt, miközben szintek süllyednek és emelkednek. Nem győzzük kapkodni a fejünket. 

(Forrás: 7ora7.hu)

A darab mindenkinek, mindenkiről, mindenkihez szól. Csak van, aki átalussza. Az életét. A darabot is. Például mellettem. Ott ült és aludt. Nem öt percet, nem tízet, az egészet, úgy ahogy volt. Legszívesebben meginterjúvoltam volna, ugyan hány darabra van még jegye, amikre nekem már nem jutott, és igazán szívesen felajánlottam volna neki egy ágyat, és hogy majd mindent elmesélek. Na, hát neki... is szólt a darab, csak ő köszönte szépen... Én is köszöntem! Nagyon is! 

Volt azért egy elég erőteljes dölyfös, csak azért is beintek az engem tipróknak érzete, de ki ne intene be... 

Pontot most ne kérjetek. Majd talán megálmodom. Jön majd egy angyal és fülembe súg - írtam még tegnap. Mára kicsit már ülepedett. Az összetett élmény az, aminek a kilenc pont szól, és a remek, remek színészi játék. 

További infók

További Zsöllyék