2013. április 27., szombat

Zsöllye jelentések - Jó zsaru - rossz zsaru


(centralszinhaz.hu)

Már megint egy új színház. Már megint egy új élmény. Legalábbis nekünk. Ez alkalommal a Centrál Színházban jártunk, Jó zsaru - rossz zsarut láttunk.


Történet: A nagydumás Denny és a magának való Joey óvoda óta legjobb barátok, rendőrjárőrként naponta együtt róják Chicago utcáit. Nagy álmuk, hogy egy nap olyan nyomozók legyenek, mint Starsky és Hutch. Ám egy bűnös városban még egy zsarunak is nehéz ártatlannak maradni, a túlélésért vívott harc pedig még a legigazabb barátságokat is veszélybe sodorja. (Forrás: centralszinhaz.hu)

A Centrál Színházban, ahogy néztük, a "meghitt" darabok kapnak helyet, melyekben kevés a szereplő, és a színészek néha vért izzadnak mire "ledarálják" szövegüket. A Jó zsaru - rossz zsaru is meghitt darab. Már abban az értelemben, hogy Stohl András és Szabó Győző kettesben teljesít őrjáratot a színpadon. Itt engedjetek meg egy praktikus tanácsot, ha valaki még nem járt a Centrálban, mindenképpen inkább középre próbáljatok jegyet venni, mert a színpad úgy van kialakítva, hogy a széléről nyakgörcs veszélye forog kockán. Nem tudom, hogy csak ennél a darabnál szűkítették-e a teret, ezt majd egy következő előadás után megmondom. :)

(7ora7.hu)

Na de hogy milyen is a darab... A honlap aszondi: "Egyszerre megrázó és mulattató ez a modern bűnbeesés-történet, amely a könyörtelen bosszú drámájaként is értelmezhető." És én ezzel egyetértek. Kicsit amerikai, hollywoodi, igen, de attól még abszolút élvezhető.

Az elején egy kicsit bevallom megijedtem, mikor realizálódott bennem hogy is fog ez kinézni: sok-sok narráció, pergő beszéd, figyelni kell minden idegszállal, ajaj a sztori meg tisztára, mint Dennis Lehane - kevesebb, és másabb krimi szállal - káromkodnak, mint az atom... Aztán egyszer csak beszippantott. Nem szépen, lassan, hanem, mint az örvény, hirtelen és meglepően. A mondatra is emlékszem, talán nem szó szerint. Stohl: ... és akkor a kurva egy fiókból elővette kisbabáját és megszoptatta. Na és attól kezdve figyeltem.


(centralszinhaz.hu)

Stohl Andrást régi vágyam volt színpadon látni, hát nem kellett csalódnom! Bevallom, Szabó Győző nekem kicsit szétesettnek tűnt, súgást hallottunk és elcsíphetően volt, hogy nem jókor lépett be, de szerencsére a darabban nagyon pörögnek a beszédek, sőt sokszor egymás szavába vágnak, szóval nem volt ez annyira zavaró, csak kiélezte a különbséget a két színész között. Mert Stohl meg aztán beleadott apait-anyait. Csak zengett bele a színház, visszhangoztak a fejembe az ottrekedt mondatok.

(port.hu)

Stohl András karaktere Danny, öntörvényű fickó, akinek mindene a családja, értük mindent megtenne és meg is tesz, még akkor is, ha a fene nagy tenni akarásával épp az ellenkezőjét éri el. Aztán megindul a lejtőn, rossz döntést rossz döntésre halmoz. Szabó Győző Joey-ja ezzel szemben egy szerencsétlen kis szürke fickó, akit folyton ki kell húzni a szarból, meg kell menteni, be kell fogadni, és aki titkon Danny életéről álmodozik. Jobban mondva a családjáról. A szép Connie-ról és a tündéri gyerekekről.

(centralszinhaz.hu)

Attól a ponttól, mikor beszippantott, olyanná vált a darab, mint egy megelevenedett regény. Mondták a sok összekötő, narrációt és én csak úgy, mintha olvasnám, láttam az eseményeket peregni magam előtt. Ki van ez találva. A fényeken és alapdíszleten kívül semmivel sem játszanak, még kellékek sincsenek jóformán, mikor kocsiban ülnek, széken ülnek, mikor pénzkötegekről beszélnek, üres levegőre mutogatnak, mégse érzi az ember a hiányt, ott van minden, ami kell. A két szereplő, beszédes öltözetben és még beszédesebb - sokszor ordítozó - arcukkal. 

Nem kell félni a darabtól. A 16-os karika főleg a káromkodás miatt van, ami teljesen szerves része, nem öncélú, nem néha közbevetett. A noirságot pedig sokszor enyhítik a jó helyekre beszúrt poénok és helyzetkomikum.

(port.hu)

10-ből 8-ast adok a darabra, örülök, hogy megnéztem, esküszöm, még egy Dennis Lehane regényhez is kedvet kaptam, pedig ő volt, aki (azt hittem) örökre elvont az amerikai krimiktől. Előadás után pedig jó volt "összefutni" Rudolf Péterrel és Nagy-Kálózy Eszterrel, bár Pécsett már láttuk, a következő évadban tervbe vesszük az És Rómeó és Júliát is, aminek pikantériája, hogy ők ketten alakítják a műben szereplő összes karaktert, és amit a Centrál kisszínpadán játszanak. Ja, és reméljük, hogy Tóth Verának is tetszett a két zsaru. :)  






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése