Akinek még esetleg sikerül elcsípnie a Nemzeti Színházban, az klasszikus, orosz irodalmat tekinthet meg, korántsem klasszikus feldolgozásban... A szóban forgó darab nem más, mint a
Három nővér
 |
| (www.nemzetiszinhaz.hu/) |
Na persze ezzel semmi újat nem mondtam, hiszen már megszokhattuk, hogy a Nemzetiben kicsit, vagy éppen nagyon máshogy nyúlnak a darabokhoz. Mégis, mikor megvettük a jegyet, nem is gondoltam bele, hogy klasszikus... ráadásul orosz... csak örültem, hogy de jó, van jegyünk, ráadásul - ne kérdezzétek hogy csináltuk, mi magunk sem értjük -, de legelső sor közepére sikerült kapni. Na erre még majd visszatérek... de előbb lássuk a darabot.
 |
| Szereposztás |
A szereposztás, azt hiszem magért beszél, lélekzsongva vártam a percet, mikor ekkora színészórisokat nézhetek élőben, ráadásul közelről.
 |
| Udvaros Dorottya, Péterfy Bori, Schell Judit, azaz a három nővér ( forrás: fidelio.hu) |
(Olga)„Ma egy éve, hogy apa meghalt, épp ma, május 5-én, a névnapodon, Irina. Akkor nagyon hideg volt és esett a hó. Azt hittem, nem élem túl, te meg ájultan feküdtél, mint egy halott. Hát eltelt egy év, és ma már könnyű szívvel emlékezünk rá, te fehérben vagy, az arcod ragyog. (az óra tizenkettőt üt) Akkor is ugyanígy ütött az óra. Emlékszem, amikor apát vitték, zene szólt és a temetőben lőttek. Tábornok volt, dandárt vezetett, mégis kevesen jöttek el. Igaz, esett az eső. Erős eső meg hó esett.”
/A. P. Csehov: Három nővér - Első felvonás/
A kezdetek kezdetén vala három nő / leány, kik Istennek és szüleik akaratából testvérek lészen. Egyikük elvont művészlélek, lila füstbe burkolózó, kinek szokása, s gondolatmenete, sőt még neve is Más(a) (Schell Judit), s kisvárosban nincsen maradása. „Tengeröbölben zöld a tölgy, színarany lánc a törzsén... színarany lánc a törzsén...” Másikuk, a legidősebb, életet legérettebben felfogó, s néző, gimnáziumi igazgatónő, kinek feje folyton fő, az élet, s húgai dolgait latolgatja, az ő neve nem más(a), Olga (Udvaros Dorottya). A harmadik Irina (Péterfy Bori), ingó, bingó, rózsabimbó, naiv kis virágszál, kibe csak az álom jár, az se éjjel, de minduntalan, nem csak hálni, de szállni, ide-oda, jobbra-balra, tekergőzve, elméjét így megzavarva.
 |
| Irina- Péterfy Bori |
Irina személyében saját szerény önmagamat láttam életre kelni, és bizony néha nem esett jól oda-odanézni. Ilyen lennék? Így szenvednék? Életet így szenderegnék? S közben csak arra várnék, mikor lesz már Kánaán, hol jót tehetek a világgal, kötelet a tű fokán? Dolgozni, a munka éltet, de szép is a hős elmélet. Balettcipő, piruett, jaj az élet hova lett... Nem jó postán, sem piacon, életuntan fel is adom...
 | |
| Irina, Alekszandr Ignatyevics, Mása (Péterfy Bori, Alföldi Róbert, Schell Judit) |
Ám akkor betoppan egy idegen, egy ismeretlen ismerős, ki nem mellesleg kicsit nős. Jönni Moszkva, hol lenni élet, három nővérszív övé lett. Nem kérni sokat, csak egy csésze teát, de hát így bánnak az emberrel ideát. Alekszandr Ignatyevics, huncut ember, már-már komisz, bő beszédje, mi kell nekünk, mit ha gondosan elültetünk, tán szárba szökken, ha jő a tavasz, így szónokol a kis ravasz.
 | ||||||||
| A három nővár bátyja - Znamenák István (fidelio.hu) |
Pocakos báty, ki apja óta, erőre kapott, már kilóba'. Hegedűjét húzza-vonja, felesége jaj de ronda! Így élnek ők a kis-nagy házban, bíznak vakon a jó dadában. Csak az a cafrang, az nem kéne, piszokmód zavaró a nőszemélye.
 |
| Natalja Ivanovna - a menyasszony, majd feleség Mészáros Piroska (fidelio.hu) |
Szóljon e bekezdés Szoljonijról, kiben a libaszellem gágog, figurájától az ember meg csak hápog, hogy mit akar ez, nem mész innen, mit kiabálsz, áldjon Isten! És a drága jó Csebutikin, ki olyan, mint a mátyás mese, ott is van, meg nincs is, nesze... Kedves Sinkó László művész úr, immár nem Etusért rajong, nem kell már a kerámia, új hajviselete a mánia. Iddogál csak, s nem emlékszik, cammog, brummog, heherészik.
 |
| Irina és Csebutikin (Péterfy Bori és Sinkó László) (fidelio.hu) |
 |
| Szoljonij - Szabó Kimmel Tamás (nemzetiszinhaz.hu) |
Kiről még kell, hogy szóljak, Kuligin, egy áldott ember, kiben Mása társra (nem) lel. Szeme csukva, orrtól nem lát, így eshet, hogy nem ejtik át. Ő tudja, tán jól csinálja, szívét nem gyötri hiába... S bár lenne még, ki színre lépett, de írókám már kiégett, szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi, jó volt, nagyon együtt lenni.
 |
| Kuligin - Kulka János (fidelio.hu) |
Ígértem, még visszatérek, mert tapasztalatomat vétek volna szó nélkül hagyni. Első sornak közepére szólt a jegyünk, csak oda. Izgalmas volt, sok kis részlet, mi messzebbről nézve, nem látható soha. Könnyek, ráncok, verítékek, kis kacajok, rezdülések. Jó móka volt, bár féltem néha, hogy esik eső, hullik tégla, intim volt, bevallhatom, pír futkosott az arcomon...
Az este bár, meg kellett érjen, mára helye már szentélyben. Szép élmény lett, 10-ből 8, de meg ne kérdezd, miről szólt... :)
Olyan előadás volt ez, mint maga az élet; fájó, szenvelgő, kis románc, kis kéményzörgés, nagy vonatfütty röptette nagy remények, apró boldog pillanatok, krokodilkönnyek, nagy orosz tél, forró ölek, érthetetlen, abszurd percek, őrjöngések, szakadékok, híg vacsorák, víg ebédek.
Hogy mi végre is jöttünk, az maradt, mi volt, hétpecsétes, a boldogság maga is nagy miértes,.. De jó látni, szenved, ki ember, nem is olyan mély a tenger...
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése