Hányszor hallottuk/ halljuk mi is szüleinktől, nagyszüleinktől, azokat a bizonyos bezzeg mondatokat, amiktől sokszor a Dunába tudnánk ugrani...
- „Bezzeg én a te korodban már...”
- „Bezzeg nekem a te korodban még...”
- „Bezzeg amikor én voltam...”
- „Bezzeg nekünk nem volt...”
És aztán mindenki életében eljön az a pont - kinek korábban, kinek később -, amikor egyszer csak azt hallja „Bezzeg...” és mikor rájön, hogy a hang belőle jött, szája elé kapja a kezét először, és szája elé másodszor, de harmadszor már nem valószínű. Harmadszorra legtöbb esetben immár ő is beáll a bezzegezők széles társaságába. Talán az anyatejjel szívjuk magukba, nem tudom, de vicces és egészen ijesztő pillanatok tudnak kikerekedni belőle. Pedig ifjonti hévvel milyen mélyen megfogadjuk, hogy mi soha, de soha... akkor inkább lőjetek le... A dördülés azonban csak bennünk visszhangzik.
De mi a helyzet a Horváth családdal? Anya, Apa, és három leánytestvér: Mari, Zsóka és Kati - a legnagyobb. Mi Katalin, Kati szemszögéből látunk, hallunk és érzünk mindent. Kati tizenöt éves, nemsokára betölti a tizenhatot, egy leányiskola lelkes, szorgalmas, tiszta tanulója, akinek mivel nem adatott annyi földi jó, mint társainak, még lelkesebben, még szorgalmasabban, még tisztábban kell igyekeznie, hogy elnyerhesse az ösztöndíjat, mert más esélye nincs a tanulásra. Gimnáziumba akart járni, de szülei nem tudják fedezni, ezért lett kereskedelmista. Titokban orvos szeretne lenni, ezért tartja a latin könyvét a fásláda alatt.
Álmai cseppek, melyekből számára tenger kerekedhetne. Saját tankönyvekre vágyik, melyeken nem kell testvéreivel osztoznia és izgulnia, hogy a szünetben sikeres lesz-e a váltófutás. Vágyik egy szerény, kedves udvarlóra, családra, szeretetre, békére.
Amire nem vágyik, azok édesanyja molyrágta történetei, amik legtöbbször mosogatás közben habzanak elő, és legtöbbször úgy kezdődnek, hogy Bezzeg az én időmben...
Aztán minden megváltozik, mikor Kati hazudik magának egy szerelmet, és ez a szerelem egyszer csak életre kel. Hirtelen fontosak lesznek a történetek. Anya hogy ismerkedett meg Apával, hol is, hogyan is találkozgattak titokban, hány évesek is voltak akkor, és közben az edények csodák csodájára mindig fényesek lesznek.
Mindennapi, ügyes-bajos dolgokat, sétákat, bosszúságokat, még Rozmár Róbertet és Pacnit is végül befedi a háttérben meghúzódó, s most feltartóztathatatlanul előretörni készülő történelem. Kati arra gondol, hogy édesanyja meséi milyen távolinak hatottak, és most milyen közeliek lettek egyszeriben, és már minden vágya csak az, hogy majdan, mikor lányának meséli Bezzeg az én időmben... az ne értse, ne fogja föl jelentését soha!
~Értékelés: 10/10 Mivel korábban kimaradt, így végül nagylánykorom kedvenc könyve lett! Sugárzik belőle az egyszerű, tiszta, önzetlen, szeretettel teli élet - az a fajta, amiből bezzeg a mi időnkben egyre kevesebb van -, és közben könnyek gyűlnek örömben, bánatban. Bár köztem és Kati között bő tíz év korkülönbség van, elérte, amit ma már egyre kevesebb ilyen írás ér el... teljesen azonosulni tudtam, eggyé tudtam válni vele. Együtt izgultam felelésnél, együtt az első sétánál, együtt örültem és együtt sírtam, együtt lélegeztem, egyszóval amíg olvastam, együtt éltem Katival. És ez jobb volt, mint egy, vagy akárhány franciakrémes!
Én emlékezni fogok! Engem Kati tanított. És ha lesz lányom, őt is Kati fogja.
- „Bezzeg nekem a te korodban még...”
- „Bezzeg amikor én voltam...”
- „Bezzeg nekünk nem volt...”
„Mulatságosak a felnőttek. Mindig a gyerekkorukról szeretnek mesélni. „Bezzeg az én időmben…” "Bezzeg akkor jobbak voltak a fiatalok." „Bezzeg mi nem követelőztünk.” "Bezzeg ti nem tudjátok megbecsülni a jó dolgotokat." Anyu lemezeit már visszafelé is tudjuk.”
És aztán mindenki életében eljön az a pont - kinek korábban, kinek később -, amikor egyszer csak azt hallja „Bezzeg...” és mikor rájön, hogy a hang belőle jött, szája elé kapja a kezét először, és szája elé másodszor, de harmadszor már nem valószínű. Harmadszorra legtöbb esetben immár ő is beáll a bezzegezők széles társaságába. Talán az anyatejjel szívjuk magukba, nem tudom, de vicces és egészen ijesztő pillanatok tudnak kikerekedni belőle. Pedig ifjonti hévvel milyen mélyen megfogadjuk, hogy mi soha, de soha... akkor inkább lőjetek le... A dördülés azonban csak bennünk visszhangzik.
De mi a helyzet a Horváth családdal? Anya, Apa, és három leánytestvér: Mari, Zsóka és Kati - a legnagyobb. Mi Katalin, Kati szemszögéből látunk, hallunk és érzünk mindent. Kati tizenöt éves, nemsokára betölti a tizenhatot, egy leányiskola lelkes, szorgalmas, tiszta tanulója, akinek mivel nem adatott annyi földi jó, mint társainak, még lelkesebben, még szorgalmasabban, még tisztábban kell igyekeznie, hogy elnyerhesse az ösztöndíjat, mert más esélye nincs a tanulásra. Gimnáziumba akart járni, de szülei nem tudják fedezni, ezért lett kereskedelmista. Titokban orvos szeretne lenni, ezért tartja a latin könyvét a fásláda alatt.
Álmai cseppek, melyekből számára tenger kerekedhetne. Saját tankönyvekre vágyik, melyeken nem kell testvéreivel osztoznia és izgulnia, hogy a szünetben sikeres lesz-e a váltófutás. Vágyik egy szerény, kedves udvarlóra, családra, szeretetre, békére.
 |
| 1994 - A család nemzetközi éve (google.hu) |
Amire nem vágyik, azok édesanyja molyrágta történetei, amik legtöbbször mosogatás közben habzanak elő, és legtöbbször úgy kezdődnek, hogy Bezzeg az én időmben...
Aztán minden megváltozik, mikor Kati hazudik magának egy szerelmet, és ez a szerelem egyszer csak életre kel. Hirtelen fontosak lesznek a történetek. Anya hogy ismerkedett meg Apával, hol is, hogyan is találkozgattak titokban, hány évesek is voltak akkor, és közben az edények csodák csodájára mindig fényesek lesznek.
„– Jól tetted, hogy apuhoz mentél feleségül. Lehet, hogy ha máshoz mentél volna, egészen más gyerekeid lettek volna. Nagy kár lenne értem. Bár lehetséges, hogy volna egy olyan lányod, aki sokkal szebben törülgetné a poharakat.
– Egészen meg vagyok veled elégedve – felelte anyu.”
Mindennapi, ügyes-bajos dolgokat, sétákat, bosszúságokat, még Rozmár Róbertet és Pacnit is végül befedi a háttérben meghúzódó, s most feltartóztathatatlanul előretörni készülő történelem. Kati arra gondol, hogy édesanyja meséi milyen távolinak hatottak, és most milyen közeliek lettek egyszeriben, és már minden vágya csak az, hogy majdan, mikor lányának meséli Bezzeg az én időmben... az ne értse, ne fogja föl jelentését soha!
„– Egy szép házat, kertet… és béke van… és hat gyerekünk lesz. És lesz köztük egy tizenhat éves lányom is, és egyszer el akarom majd mondani neki ezt az estét, de akárhogy mondom is, nem figyel rám, csak bámul udvariasan, mintha moziban látná az egészet, vagy olvasná egy régi könyvben… És én mondjam majd tovább, hogy a járdákat fehérre meszelték, és a Dunán szomorúan, hosszan, reménytelenül búgott egy gőzhajó, és álltunk, álltunk az Erzsébet-híd íve alatt, egymás kezét szorítottuk, és úgy éreztük, hogy a szívünk meg fog szakadni… És a messzi jövőben, ezerkilencszázhatvanban vagy ezerkilencszázhetvenben, a kislányom csodálkozva hallgassa ezt a történetet, és ne értse meg… ne értse meg… ne értse meg.”
~Értékelés: 10/10 Mivel korábban kimaradt, így végül nagylánykorom kedvenc könyve lett! Sugárzik belőle az egyszerű, tiszta, önzetlen, szeretettel teli élet - az a fajta, amiből bezzeg a mi időnkben egyre kevesebb van -, és közben könnyek gyűlnek örömben, bánatban. Bár köztem és Kati között bő tíz év korkülönbség van, elérte, amit ma már egyre kevesebb ilyen írás ér el... teljesen azonosulni tudtam, eggyé tudtam válni vele. Együtt izgultam felelésnél, együtt az első sétánál, együtt örültem és együtt sírtam, együtt lélegeztem, egyszóval amíg olvastam, együtt éltem Katival. És ez jobb volt, mint egy, vagy akárhány franciakrémes!
„– Tudod mit, Kati? Ha nem akarsz elfelejteni, akkor inkább arra emlékezz, amire tanítottalak. Tudjál különbséget tenni jó és rossz között, rabság és szabadság között, hazugság és igazság között.”
Én emlékezni fogok! Engem Kati tanított. És ha lesz lányom, őt is Kati fogja.
 |
| (google.hu) |
„Első szerelem, elmegy, mint a márciusi hó.”
Az értékelést neveztem az Antikvarium.hu játékára.
A könyv elérhető: ITT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése