2014. november 11., kedd

Isabel Wolff: Séta az időben


 „Milyen csodálatos lehet, ha az ember egyszerűen képtelen visszaemlékezni arra, ami fájdalmas volt. Mégis kénytelenek vagyunk magunkba ölelni minden emléket, vidámat és szomorút, hiszen ez mindenünk az életben.” 


A Séta az időben egy ládika, benne megkopott levelek, kifakult fényképek, neveket őrző hímzett zsebkendő, apró rézgyíkocska, rengeteg sóhaj, könnyek, megbocsátás... Csak győzzük őket előhalászni...

Sokan átéljük ugyanazt, különböző helyzetekben, korokban. És mikor két ilyen "átélés" egymásra lel, azt hívjuk sorsszerű találkozásnak, mely sokszor - csak úgy mint ebben a történetben - egyben sorsfordító is.

Klara találkozása Jennivel is pont ilyen sorsfordítóra sikerül, bár - ahogy az már csak a sors által vezérelt dolgoknál lenni szokott - az elején erről ők még mit sem sejtenek. Klara egy kedves, idős hölgy, nyolcvanhoz közeledvén még mindig aktív, dolgos hétköznapjait a festői Cornwallban tölti családja körében és szeretett gazdaságuk ápolgatásával. Azonban ez nem mindig volt így. Hosszú, hányattatott, kegyetlen út vezetett a békéhez és paradicsomi állapotokhoz. Klara és szülei ugyanis réges-régen, Hollandiából Jáva szigetére költöztek, ahol szeretetben, békében éltek mindaddig, míg a történelem vaskezével bele nem tiport, és fel nem tárta a földi pokol rejtelmeit háború és koncentrációs táborok képében. Klara pedig még mindig gondol a múltra, és bár családjával szemtől szembe nem képes megosztani a borzalmakat, amiken keresztül ment, szükségét érzi, hogy a története formát öltsön. Még akkor is, ha tudja, fájdalmas vállalkozás lesz.

A másik oldalon, az örök zárkózott Jenni, aki szintén a múlt árnyaival viaskodik, kezdetben csak egy új munka lehetőségét látja Klara meghívásában, és egyben egy kis kitérő menekülőt saját élete aktuális problémái elöl. Szellemíróként elvállalja, hogy papírra veti a Klarából felszakadó szavakat, és még nem is tudja, hogy a benne feszülő, fuldokló és fullasztó emlékek is két kézzel igyekeznek a felszín felé... A sors végül összehozza őket, ráadásul azon a helyen, ahonnan Jenni egész addigi életében menekülni próbált, és a két sebzett lélek egyfajta terápiaként szolgálnak egymás számára. Felváltva és fokozatosan ismerjük meg a két nő múltját, és velük együtt jövünk rá mennyi a közös bennük.

Bevallom, legelőször a borító és cím összehatása csavarta el a fejem, majd a fülszöveg csak tovább fokozta kíváncsiságomat. És amit végül kaptam, egy igényesen megírt, jól felépített, a maga szívtépően kegyetlen kontextusában is "kedves", szerethető történet, finomabb ecsethasználattal körvonalazva. 


~ Értékelés: 10/8       Érdekes volt a történet, mert erről az oldalról ritkán látni a háború borzalmait. Élveztem a szép tájakat, jó volt képzeletben a festői vidékeken barangolni. Mind Angliában, mind Jáva szigetén. A szereplők, főleg Klara, a szívemhez nőttek, sorsuk érdekelt, megindított. Számomra egyedül a vártnál lágyabb stílus volt meglepetés, pedig a cím és a borító nem árul zsákbamacskát. Azoknak ajánlom, akiket érdekel a téma, de kicsit selymesebb, nőiesebb köntösbe bújtatva ismerkednének vele. 



A könyvet köszönöm a Sanoma Kiadónak!
Beszerezhető innen

Kiadó: Sanoma 
Fordította: Lázár Júlia 
Eredeti cím: Ghostwritten 
Oldalak száma: 343
    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése