Sun-mi Hwang: Rügy - A tyúk, aki repülésről álmodott

A tyúk, aki repülésről álmodott, mely repülést ez esetben az anyai szeretet jelenti. Főszereplőnk ugyanis Rügy, a tyúkocska, akinek egyetlen küldetése van a világon: „célt találni az életének, úgy, mint az akácfa rügyei”, azaz anyává válni. Csakhogy Rügyet tojótyúknak tartják, tojásait - melyek nem termékenyek, ám ő erről mit sem sejt - sorra elveszik. Ő pedig a ketrec rácsain át vágyakozva nézi az udvart, a szabad(abb) világot, benne az akácfával, ami újra és újra hófehér virágokat költ. Rügy ugyanígy szeretne szárba szökkenni, ám vágyai szerények, beérné mindössze egyetlen kiscsibével, akinek életet adhat, szeretheti, gondozhatja, megóvhatja a rút vadásztól. És az anyák, ha elszántak, mindenre képesek...

 „A rügy levéllé bomlik, belekapaszkodik a napba és a szélbe, aztán lehull, szétkorhad, avarrá lesz, amiből aztán megint illatos virágok szökkennek elő.” 

Gyönyörű és gazdag allegória ez a kis felnőtteknek szánt mese. Elsősorban az anyaságról, és minden nehézségről, gyönyörűségről, amivel a gyermekvállalás jár. És még sokkal többről... Szeretetről, bizalomról, együttélésről, megférésről, elfogadásról, és mindennek az árnyoldalairól, társadalmi egyenlőtlenségekről, előítéletekről, gyűlöletről, halálról, elmúlásról, természetről, ember és állat viszonyáról.  

A történet maga letisztult, egyszerű, ha nem nézünk a felszín alá akár együgyűnek is mondható. Az ereje azonban pontosan abban rejlik, hogy mindenképpen a felszín alá nézünk. Átlátszó, tiszta jégen lépkedünk, ami alatt pontosan látszik a rejtett tartalom. És például, mikor Rügy Kicsikéje repülni akar, nem csak egy buta tyúkot és egy serdülő vadkacsát látunk, de talán saját (akár jövőbeli) madárfiókánkat is, akit szárnyunk alatt óvtunk, védtünk, legjobb tudásunk szerint neveltünk, és ő most már kacsintgat a világ felé, borzolja tollacskáit, mert érzi a szellőt, amin megindulhat a saját jövője felé, nekünk csak a múlt morzsáit hagyva, és az örömöt, hogy távolról, büszkén figyelhetjük szárnypróbálgatásait, kudarcait, sikereit. És bár magam még nem éltem át mindezt, így is sokszor torokszorító élmény volt. Rügyben pedig akár saját szüleink, gondozóink örömét, bánatát, félelmeit láthatjuk. Mindkét oldalról a végtelenségig leegyszerűsítve, mégis remekül bemutatja az élet körforgását. A lapokat pedig, a szavakon és rajzokon túl, mi töltjük meg tartalommal. Nélkülünk valóban csak egy lecsupaszított, egyszerű mese. 

(Forrás: google)

A kiadás exkluzív, régen volt a kezemben ennyire szép könyv. Kemény borítású, csodaszép fedőborítóval, a lapok fehérek és fényesek. És ami még különlegesebbé teszi, Földi Andrea illusztrációi. Minden fejezet elején csak ültem, és néztem a rajzokat talán percekig is, mielőtt folytattam volna a történetet. A képekben van valami nyers és kegyetlen, de közben meg lélegzetelállítóan gyönyörű, elvontan hétköznapi.

 „Különös, de most már egy kicsit se félt. A bozót egyszerre a világ legjobb helyének tűnt. Rügy szívét elöntötte az öröm. Behunyta a szemét, és élvezettel gondolt a langyos gömbölyűségre, amit a szíve alatt őrzött.”  

~ Értékelés: 10/9    A könyvet borító, cím és fülszöveg alapján választottam. És bevallom, először kicsit meglepett a mese forma. Nem úgy terveztem, hogy egyben elolvasom, de mire észbe kaptam elfogytak a lapok, és ott ültem meghatódva. Tanmese, de szigorú, orrunkra koppintó, szánkba rágó tanok nélkül. Egyszerű, igényes nyelvezettel, realisztikusan húsunkba marva. Ha akarom egydimenziós, ha akarom több. És ha van kedvünk ásót ragadni, eljuthatunk egészen Kínáig Koreáig. Bár nem vagyok szakértője a témának, de szerintem még a gyermeki fejlődéslélektan is végigvezethető a butácska tyúkocska és "rút" kiskacsája történetén. Szívetmelengető, és nem akar több lenni annál, ami. Karácsonyra készülődve is remek kis olvasmány, és ajándékötletnek sem utolsó.

(Forrás: Miamona)

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Kiadó: Athenaeum
Fordította: Szabó T. Anna
Eredeti cím: 황선미: 마당을 나온 암탉 
Terjedelem: 128 oldal