Marie-Aude Murail: Oh, boy!

Befejeztem az utolsó mondatot, és most teljesen elengedem magam, lehunyom a szemem és csak annyit suttogok:

 MARIE-AUDE MURAIL: JELES 

Így kezdődik ez a kis történet, és nekem már ennyi elég volt, hogy a Morelevantokat szépen, sorban a szívembe zárjam. Még ki se kellett nyúlnom értük, mert ugráltak befelé maguktól. Legelöl, az intellektuálisan koraérett Siméon, rögtön utána a sokszor láthatatlan, de szintén korához túl okos Morgane, ők ketten egyébként "klepa fülekkel" és "nyomszi orrokkal" rendelkeznek, és végül, de nem utolsósorban a tündérien édes és királylányosan bájos Venise, aki a bal pitvaromba érve rögtön kipakolta a hátizsákjából a barbijait, levetkőztette őket, és egymásra fektette, csak hogy ne fázzanak, és ne legyenek olyan egyedül ebben az elfuserált világban. Mert hogy elfuserált, az már biztos. Ha nem lenne az, akkor három ilyen talpraesett, édes, aranyos gyerek nem maradna  egy szál, akarom mondani három szál magára benne. De nehogy azt higgyétek, hogy elkeserednek. Nos, Siméon néha... Lopott negyedóráiban, megmarkolja a mosdót és sír, ahogy a szemén kifér, de aztán szokásos, Morlevant vigyorával lép ki húgaihoz, mind magukra terítik a plédet, törökülésbe ülnek a földön, és jöhet a családi pow-wow. „A Morlevant-ok vagy a halál” csatakiáltással. És bizony, sokáig nem tudni melyik nyer a "vagy" két oldaláról... 

De azért a gyerekek jól mulatnak, és így velük mi is. Megismerünk még több Morlevant-t, Bartot, aki igazából Barthélemy, akinél kedvesebb figurával már régen találkoztam, még akkor is, ha "homokszekszális", és Josiane-t, akit pedig konok felszíne alatt azért szeretni és sajnálni lehet. Na meg aztán a jó doktor Mauvoisint, és ne feledkezzünk el szegény jó Aimée szomszédasszonyról sem. Utolsó kettő ugyan csak tiszteletbeli Morlevant, de attól még tagja az egységnek.

A jól mulatás mellett azért súlyos, és velőbe maró dolgok is előkerülnek, mindez sokszor olyan ártatlan, mindennapi formában, hogy elsőre szinte fel sem tűnik az embernek. Mint mikor megmarkoljuk a forró tepsit, és egy másodpercig még nevetünk... Erről főleg Bart tehet, aki nem hajlandó komolyan venni az életet, és a velejáró gondokat, bajokat. Olyan félmondatokkal képes beinteni a velőt rázó szituációkban, hogy hirtelen valahol sírás és nevetés közt rekedünk. De végülis legtöbbször remekül beválik a módszere...

(forrás: google)

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem Karácsony előtt mindig elkap az érzés, hogy jaj, kellene valami karácsonyosat olvasni, és sosem tudom, hogy mit. Most is így érzem, de nem álltam neki keresgélni. És lám, a karácsony szelleme mégis rám talált. Ugyanis mindaz benne van, amit egy érzelemdús, bohókásan megható történettől vár az ember. Hogy került a kezembe a könyv... Mert hogy Marie-Aude Murail gyönyörű neve ismeretlen volt a számomra, mint ahogy a könyv is. Ráadásul vöröspöttyös, ami általában nem Miamona kompatibilis. Bevallom valami rövidre és szerethetőre vágytam. Elolvastam a fülszöveget, és azonnal megfogott. Francia, családi. Az általában fekszik. Ha mégsem, akkor pedig majd jó hamar lehet vele végezni. Hát most meg itt ülök, és csak sajnálkozva ingatom a fejem, hogy miért olvastam olyan gyorsan, hogy máris elfogytak a lapok. Visszavisszavissza. Három szívvel szerettem/szeretem! ♥♥♥ 

Három szívvel, és tíz ponttal. Mert ízig-vérig francia, könnyeket nevettetős, kedves kicsi Momókra emlékeztetős, szívünket kitárogatós, imádnivalós "kabátkönyv". *

A mi bohókás Barthélemy-nk megszállott tapenade gyártó és evő, a frigója is folyton tele van, úgyhogy megfogadtam, ha végére érek a könyvnek, végére járok, hogy mi is ez pontosan és hogy készül. Annyi derült csak ki a regényből, hogy olajbogyó pástétom. Íme két recept, ha valakit érdekel. Én, mivel nagy olíva és nem mellesleg Barthélemy, valamint Morlevant rajongó vagyok, biztosan ki fogom próbálni! Egyszerűnek tűnik, és nagyszerűnek. :)

Forrás

Alap tapenade recept (Forrás)

20 szem olajbogyó kimagozva

1 evőkanál kapri

4 evőkanál olívaolaj

Elkészítés: A hozzávalókat botmixerrel, turmixban vagy mozsárban összetörjük. Olívaolajjal leöntve sokáig eláll. 

Kicsit turbósítottabb recept (Forrás)

15 dkg fekete olajbogyó

10 dkg zöld olajbogyó

1 db szardella (filé )

1 ek kapribogyó

1 gerezd fokhagyma

2 levél bazsalikom

1 ek olívaolaj (ízlés szerint)

Elkészítés: Magozzuk ki az olajbogyót (vagy vegyünk eleve magozottat), pucoljuk meg a fokhagymát.

Turmixgépben keverjük össze a hozzávalókat.

Kínáljuk pirítós kenyérhez.

_______________________

* A kabátkönyv elnevezés Amadeától eredeztethető. :)