2014. szeptember 15., hétfő

Témázunk: Mese mese mátka, pillangós madárka

(Képek forrása: pinterest.com)
Mese. Szükség van-e rá. Ha igen, kinek, mikor, miért? Ha nem, miért nem? Én szeretem-e, olvastam/-e, olvasok-e/ fogok-e még olvasni? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel a soron következő körkérdés...

Nem borzolom senki idegeit sejtelmes válaszokkal, elárulom, hogy abszolút mese párti vagyok! Szerintem mesékre olyannyira szükség van a mindennapi élethez, mint levegőre. Na de mi is pontosan a mese. Kinek, mi, ugye... Ha tágabb értelemben vesszük, akkor nagyon sokféle mese létezik. Lehet mese egy történet, amit látunk, hallunk, olvasunk. Minden korosztálynak, élethelyzetnek, nemi identitásnak, vallási hovatartozásnak ésatöbbiésatöbbi megvannak a maga meséi. Ha még mindig tágabb értelembe vesszük, akkor egy bármilyen (leginkább fikción) alapuló regény is lehet mese. Meg kell említeni, hogy a vizualitás is nagyon nagy teret hódított e terén, így a "mese" hívószóra sokaknak nem egy könyv fog eszébe jutni, hanem egy-egy mesefilm. Be kell vallanom, hogy így vagyok vele én is. Azt hallom, hogy mese, és máris a Pixar és Disney
filmek színes-hóbortos figurái jutnak eszembe, pedig legtöbbjük alapjául a jó öreg surrogó papír alapú könyv szolgál. De nincs is ezzel baj...

A mese, mint olyan, régen a felnőttek legfőbb ön-és egymást szórakoztatási eszköze volt, szájhagyomány útján terjedt, mondák és mítoszok nyomán, aztán a fogalom egyre jobban korlátozódott a gyerekekre, egyre nagyobb szerepet töltött be a gyermeki fejlődésben, meséken keresztül tanulták az élet olykor kacifántos és súlyos dolgait. És szerintem ez a funkció maradt is és fontos is. Igaz ez gyerekekre, felnőttekre egyaránt. Legtöbben azért is olvasunk, hogy rájöjjünk, nem vagyunk egyedül a világban, osztozzunk tapasztalatokban, örömben, bánatban. Vannak, akik a hétköznapibb meséket részesítik előnyben, mellyel könnyen azonosulnak, és akadnak, akik - a gyerekekhez hasonlóan - jobban szeretnek elrugaszkodni a mindennapoktól, valami fantasztikusabbra vágynak, még ha csak ideig-óráig is. És vannak - talán a legtöbbünk ilyen -, akik ezt is, azt is szeretik... 

Az első gondolatom a témára az volt, hogy hát bizony én nem olvasok olyan sok mesét, de aztán megnéztem az utóbbi években olvasott könyveim listáját, és jószerivel bármelyikre ráfoghatom, hogy mese. Felnőtteknek, ifjúságnak vagy éppen gyerekeknek szóló. De ha szigorú akarok lenni, és némileg leszűkíteni a műfajt, nekem még akkoris bőven mese kategória például a Harry Potter, vagy a Neil Gaiman könyvek többsége, amiket eddig olvastam: Csillagpor, Coraline, Óceán az út végén, Sosehol, de nekem Joanne Harris, Jodi Picoult, Alessandro Baricco (hű de még mennyire!) vagy éppen Baráth Katalin írásai is mesék. Tündérmesék - olykor hétköznapibb hősökkel - felnőtteknek. Sőt, mi több, ha felnőtt kiemelkedő mesemondót kéne választanom, akkor biztos, hogy Bariccóra teszem le a voksom! Szóval lényegében azt hiszem, nekem mesének számít minden, amiben csodás elemek (is) vannak, és parányit is elütnek a hétköznapitól. De továbbmegyek, és olyan "mesét", mesemondót is tudok említeni, ahol még csak szó szerinti csodás elem sincs, mégis számomra igazi, szép mese: ilyenek Ulickaja írásai, például a Szonyecska, vagy az Életművésznők, de mondhatnám akár Móriczot is,  sőt sorolhatnám a végtelenségig (legalábbis az olvasottak végéig). Szóval (nem is csak) időről-időre szívesen veszem őket kézbe, hogy egy kicsit elringassanak.

"Legeslegszigorúbb" értelemben vett meséket viszont tényleg nem sokat olvasok. Előfordul, hogy próbálkozom velük, de már nem adják ugyanazt, mint régen, hogy is adhatnák... viszont a mai igényeimet meg nem elégítik ki, na persze azért akadnak kivételek, mint Wass Albert: Erdők könyve vagy Szabó Magda: Tündér Lalája - melyekben meglepően sok és tartalmas mondanivaló van felnőttek számára is, de úgy gyanítom, hogy "klasszikus" meséket legközelebb már csak a porontyaimmal fogok olvasni, ha lesznek. Talán akkor majd, az ő szemük által újra képes leszek felfedezni a varázsukat. Ami biztos, hogy nagyon igyekezni fogok, hogy jól válasszanak/ válasszak/ válasszunk, mert szerintem rettenetesen fontos, hogy mit és hogy... Nagyon sok mai mese van - könyvben és tévében/ filmen egyaránt -, amiknek nem lenne szabad, hogy gyerek szeme, füle, szíve elé kerüljenek. Az meg, hogy a mesesorozatok életre hívják, felturbózzák a gyerekekben a feszültségeket, hogy aztán lógva hagyják őket (jobb esetben) a következő részekig, brutálisan veszélyes... Egy jó mesének le kell tudnia zárni, fel kell tudnia oldani a felkorbácsolt konfliktust, hogy a gyerek el tudja magában tenni a megfelelő kis fiókba. És amilyen mesekönyvek időnként napvilágot látnak, hát kikérem magamnak minden szülő nevében! Igen, a gyerekkel őszintének kell lenni, mert az, hogy kicsi, nem jelenti azt, hogy teljesen inkompetens, sőt... De hogy szexről, erőszakról, öngyilkosságról szóló mesékkel aludjon el, nem biztos, hogy egészséges lelkivilághoz vezet. Persze, nem dughatjuk a fejüket a homokba, legalábbis nem örökre, de na... én biztos nem olvasnék fel ilyen meséket nekik.

Összegezve a mese az jó, a mese az kell, jelentsen nekünk bármit, ha attól jól érezzük magunkat, akkor a világért se vonjuk meg magunktól. Olvassunk sokat és jót. Ami fontos, hogy tudjunk jól választani. Magunk és a gyermekeink/ tanulóink /szomszédaink stb. számára is.




Végezetül az én kedvenceim (amik most hirtelen eszembe jutnak): 

°° Felnőttebb kategória: Michael Ende: Momo

°° filmen: A szépség és a szörnyeteg

°° könyvben pedig a már fentebb említett Tündér Lala

°° Nemrég felfedezett: Máté Angi: Az emlékfoltozók  - tőle nagy, és fájdalmas kedvenc még a Mamó - ami meseszerűen megírt szíven döfő igazság...  

°° Janikovszky Éva! Nehogy kifelejtsem már!! Gyerekeknek, felnőtteknek írt mindenféléjét imádom! :)



Utólagos kiegészítés:

Nem is tudom mi ütött belém, mikor a posztot írtam, mert ahogy most elkezdtem olvasni a többiekét rájöttem, hogy csupán csak én maradtam ki belőle... Mármint, hogy személyes élményt nem igazán írtam, illetve nem gyermekkorit... nem tudom, biztos nem voltam olyan hangulatban, de most meg, hogy olvasom a többiekét, tolulnak fel, és nem bírom megállni, hogy csak párat, a legfontosabbak ne írjam le. :)

Szóval persze csomó mesekönyvem volt, és sokszor mamám mesélt, de mivel annyira nem értett hozzá (bocsi mama) ezért sokszor inkább csak a képeket nézegettem, és megpróbáltam fejben történetet írni hozzájuk. Az alapsztorikat persze azért tudtam, így volt, hogy csak itt-ott megtoldottam, máshogy zártam le, például Piroskának volt egy gonosz ikertestvére (igen, én találtam ki Pirosszkát :D), és tévedésből őt ette meg a farkas, és soha többé nem lett éhes, így se a hasát nem kellett felvágni, kövekkel teletömni (mert ettől irtóztam, folyton hasfájást kaptam, ha csak rágondoltam), se gonoszkodnia nem kellett.
Aztán megismerkedtem Halász Judittal, és onnantól nekem a mese kazetta formájában volt jelen az életemben, olyannyira, hogy kívülről tudtam vele mondani a sorokat, még a hangsúlyát is átvettem - azt hiszem ennek köszönhetem az artikuláció csodáját, meg hogy később szép kiejtési versenyt is nyertem - és ha nem ment a kazetta, akkoris büszkén mondtam Pukkancs vagy éppen A földre hullott kis csillag meséjét. És bizony, ha ezeket valahol meglátom leírva még mindig Halász Jutka hangján tudom csak olvasni őket. 
A másik meghatározó az Öreg néne őzikéje volt, amit két beteg néninél találtam, akiket nagymamám ápolt, mikor kicsi voltam, és amíg ő dolgozott, én szórakozásból megtanultam, majd előadtam a néniknek, és nem értettem miért sírnak... Annyira rosszul mondtam volna? Csak később értettem meg. A könyv persze jött velem  haza... :)
Filmes legviccesebb emlékem talán az Ariel, a kis hableányhoz kötődik, ugyanis miután ezt láttam a moziban, hetekig csak villával voltam hajlandó fésülködni, és bár mindig rám szóltak, én újra meg újra elcsentem egyet a konyhából... :)



Na hirtelen ennyi, talán ezek a legfontosabbak. Persze a lista naponta bővíthető lenne... :)

Akik még témáztak:

PuPillaZenka, AndiNimaIlweranMagnoliaReeatigiBea

És még, aki csatlakozott: Bubu

36 megjegyzés:

  1. :o Tündér Lala, ezt kihagytam. Mármint az olvasását, pedig mindig gondoltam rá. :) Majd egyszer. :)
    Szerintem is nagyon fontos, hogy mindenki a korának megfelelőt olvasson, de mivel ez nálam kimaradt, most pótolom. :D Nagyjából mindig... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is felnőtt fejjel olvastam már, de így is megfelelt a koromnak :D És ráadásul Lala volt nekem a HP előszobája, sok-sok évnyi dacos ellenállás és győzködés után, azt hiszem, végül onnan kaptam kedvet... :)

      Törlés
    2. Mindenképpen! :) Egyetlen szereplő volt benne nekem egy kicsit sok, Gigi, de az idő, őt is megszépítette, és szerintem főleg azért, mert hangosban hallgattam és Für Anikó rátett egy túlzó lapáttal... :)

      Törlés
    3. Akkor már meg is van. Für Anikó hangját imádom, deeee... Nos jelentőségteljes. ;)

      Törlés
    4. Nem fogsz csalódni szerintem! :)

      Törlés
  2. Tündér Lalát én sem olvastam, csak láttam, de természetesen fülig szerelmes voltam Amalfi kapitányba. Gigit nem odavalónak éreztem.
    Harmadik meséskönyvem: A bíborszínű virág (orosz népmese, ha jól emlékszem) - imádtam, nem is tudom, hányszor olvastam újra. Nekem mindig az lesz az igazi szépség és szörnyeteg. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem érdemes a könyvet is pótolni. Igen, Amalfi... ♥ :) Akkor nem csak én érzek így Gigivel kapcsolatban... Nem is nagyon illik nekem Szabó Magdához, nem tudom honnan ihletődhetett...

      Nahát, én nem is ismertem a szépség és szörnyeteg eredetijét, pedig azt gondoltam, hogy ez is - mint a legtöbb mese - csak feldolgozás, hiszen nincs nagyon új a nap alatt. Köszi, hogy említetted, utánakeresek majd... :)

      Törlés
    2. Csatlakozom harmadikként, kis Gigi nagyon nem illett a világba, túl harsány volt, és szerintem nem csak Für Anikó túlozta csak el a játékot a hanggal, de egészében kilógott Gigi karaktere.

      Törlés
    3. Érdekes lenne kideríteni miért és hogyan került bele... lehet, hogy valakinek kedveskedni akart vele, vagy ilyesmi...

      Törlés
    4. Szerintem valószínűleg valakinek a mására alkotta meg, és talán az a személy is ilyen kirívó, vagy harsány, vagy túl pajkos, nem is tudom mit mondjak még rá, volt. :) hát... nem hiszem hogy van erre bármi leírt referencia.
      De az is lehet hogy az meg belemagyarázás lenne, és csak egyszerűen a kis Dolna szeretett volna egy ecca-ecca-eccarvút :D

      Törlés
    5. Nekem valahogy nem Magdás... Még csak nem is kis Dolnás... Valami Szabó Magda életkutatótól meg kéne kérdezni :D

      Törlés
  3. Jaaaj, mennyi közös kedvencünk! HP, Gaiman, Máté Angik, Tündér Lala <3 :)
    Úgy örülök, még mindig, hogy rá tudtalak venni a Harry Potterekre! :)
    Öreg néne őzikéje nekem is volt, de nem akartam megemlíteni, mert képzeld, semmire, de semmire nem emlékszem belőle. Viszont emlékszem, hogy a Papámnak meséltem egy mesét, három manó volt benne, nem emlékszem a címére, otthon megvan valahol, és hogy ő is hogy meghatódott tőle. :)

    Mesekazetta!!! Nekem is volt! Halász Juditos, és másféle is, és volt egy mese, ahol a hóban-fagyban nyávog kinn keservesen és éhesen egy kiscica, hát én azon teljesen kivoltam, mindig sírhatnékom volt, hogy valaki vigye be és etesse meg a kiscicát. :(

    Nahát, én sose láttam Arielt rajzfilmen :O mesekönyv azt hiszem volt. Villával fésülködés - szegény mamád :D :D

    Jól írtad, kicsit minden író mesemondó, de vannak "mesemondóbbak" - mint Baricco: én is most iszom a szavait, a felnőtt-meséjét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elárulok egy titkot... kicsit (nagyon) én is örülök! Köszi, hogy annyi éven át nem adtad fel, és csak sulykoltad és sulykoltad... :D A tudatom utált, de a tudatalattim úgy látszik nem :P :)
      Az öreg nénéből én is már csak pár foszlányra emlékszem, de nagyon szerettem :)
      Nekem asszem csak az egy-két Halász Judit mesekazim volt, mert utána rákaptam a zenére, és jött ott is Halász Judit, meg Pap Rita és Szandi :D

      Nem láttad a rajzfilmet? Pedig még utána sorozatot is csináltak belőle, azt is néztem. Most miért szegény mamám... nem, hogy örült volna, hogy a háztartási eszközöket ilyen sokrétűen használom :D

      I♥Baricco!!! Olyan jó lenne egyszer élőben látni, hallani... :) Ez is rajta van a bakancslistámon :)

      Törlés
    2. Akkor jó ideig utálhattál érte... mikor kezdtem el nyomatni? Még gimiben? :D
      ÚÚú, Pap Rita és a csovicsovi-Jasper :D :D :D jaj anyám :D
      Nem, nézzük meg együtt! :) :)

      Bariccot látni? óóó micsoda bakancslistád van neked :D

      Törlés
    3. Jó, hát nem utáltalak, csak az agyamra mentél :D :D
      a Pocó-mocó megvan? Azt is szerettem a Paprikától :D
      Nézzük! :)
      Most miért, olyan elrugaszkodott? :) Mikor mentünk olaszba, lázasan csekkoltam nem lesz-e találkozója, de nem volt :(

      Törlés
    4. Világos :D nyomassak most is valamit, hogy érezd a törődést? :D

      Okééééé, kis hableány délután, villával, szigorúan pasik nélkül :D

      Nem, nem az, de szép terv. :) nekem nincs is rendes bakancslistám... asszem. báár.. a Harry Potter világ benne van, mondjuk a floridai... jössz? :D

      Törlés
    5. Nekem sincs hivatalos, kéne egyet csinálni. :) Mindig mondogatok dolgokat, csak aztán elfelejtem őket... De ez most már fix pont, és az is, hogy egy tihanyi levendula szüretet megnézzek, sőt jobb lenne részt venni benne. :) De Tihany helyett lehet egy francia kisvároska is... :D
      Florida naná, jöhet :)

      De például most már az is bl, hogy egyszer istenigazából berúgjak veled, mert ennyi év alatt még mindig nem jött össze, és piszok kíváncsi vagyok milyen a bódult PuPilla :D

      Okéééé villákat izzíts! ;)

      Ne nyomass kérlek semmit, a Moningot így is elkezdted már :D Az elvárásaim már ott is félelmetesek :D

      Törlés
    6. :D :D :D jaj, könnyesre nevetem magam :D

      A bódult PuPilla ugyanolyan okos, e még szórakoztatóbb, mint a sima :D
      Hát kérlek, Moning félelmetesen jó is! Just sayin'! :D ;)

      Törlés
    7. És ha nekem nem fog tetszeni, mi lesz? kitagadsz? ="""{

      Törlés
  4. Komolyan, ez a kis hableányos dolog! :D Hát ez annyira aranyos, hallod. Nem térek magamhoz :D... Tök jó volt ez a poszt, és én is csatlakozom a Halász Judit rajongókhoz.
    ( A Boldog Születésnapot a legeslegjobb albuma ;) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, és pont ilyen képet vághattam közben, mint a képen. Mamám meg üvöltött, hogy tedd le, hozzá ne érintsd a hajadhoz, nem viccelek :D Komisz kölyök voltam. :) És akkor ezek után stílszerűen nekem Halász Judittól a Vannak még rossz gyerekek volt a kedvenc! :D

      Törlés
  5. A hiányosságaim: Tündér Lala :(
    Közös szerelem: Mamó, és Máté Angi (mondjuk nekem mindegyik)

    ...és érdekes megközelítés, hogy nagy mesélőknek tartod egy másik közös kedvencünket Barricco-t... de, ha Mr.Gwyn-re gondolok pl. vagy Ulickajára,.
    Az Erdők könyve pedig nálam is szerelem.............. annyira sok hasonló közelállóink vannak, hogy tegnap szó szerint lelkifurdalásom lett, hogy nem tetszett a Nagyonkék.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú Andi, Tündér Lalát olvassál, szeretnéd, biztosan. :)

      Törlés
    2. Ne hiányosságnak éld meg, hanem lehetőségnek! Én a HP olvasása közben éreztem mennyien irigykedtek, hogy nekem az egész még új... :) Meg hát te is azt is felnőttként olvastad, nem? Mi ilyen későn érő típus vagyok, van ilyen... :D
      Miért, szerinted Baricco nem mesélő? :) Én el tudnék ücsörögni egy szőnyegen szájtátva, miközben olvassa, vagy épp hangosan kitalálja a történeteit. :)
      :D Ez a lelkifuri aranyos, de ne legyen. Bár tudom milyen, nekem is szokott néha lenni, mikor nagyon nagyon szeretnék szeretni egy könyvet, de ha megszakadok se megy... A legnagyobb ilyen nekem A kör volt :S Még mindig gyógyulok a sebekből :D De nem kell, hogy valakivel 100%-ig passzoljon az ízlés, mert az hátborzongató lenne... :)

      Törlés
  6. Hűűű, most nagyon szeretném kibővíteni a sajátom és sorolni én is pár kedvencet, ejnye :) Öreg néne nekem is megvolt, nagymamámhoz kapcsolódik, bár nem emlékszem, ő olvasta-e nekem vagy én neki... Meg volt egy etalon mesekönyvem, ami még anyué volt, azt hiszem, minden napra egy mese volt, a hatvanas évekből - sokkal szebb képek voltak benne, mint a nyolcvanas évekbeli "újakban", jobban is szerettem :) És nekem még meselemezeim voltak, a kedvencem a minden egér szereti a sajtot volt, Rómeó és Júlia történet fehér és szürke egerekkel, imádtam :D
    Kortárs kedvencek... IGEN, Baricco nagy mesélő, és itt jön be a mesei attitűd, amiről írtam, meg tkp Ulickaját is értem, bár rá még nem gondoltam így.
    Mamó fájdalmas kedvenc nekem is.
    Amit máshol még nem olvastam, pedig fontos, szóval jó hogy leírtad: "Egy jó mesének le kell tudnia zárni, fel kell tudnia oldani a felkorbácsolt konfliktust, hogy a gyerek el tudja magában tenni a megfelelő kis fiókba." Nagyon nagyon igaz! Kár, hogy ma nem "trendi" még gyerekeknek sem kerek mesét írni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kiegészíteni sosem késő. :) Ne fojtsd az ujjaidba, ha jönne... :D
      Húúú, azt hiszem a Minden napra egy mese nekünk is megvolt!! A minden egér szereti a sajtot is ismerős. A Rómeó és Júlia nem, de nagyon jól hangzik. :D
      Látom, Baricco sok lélekhúrt pengetget, és milyen jól teszi :)
      Igen, ezt a kerek egész dolgot egyszer egy könyvben olvastam, és annyira megragadt, mert annyira igaz! Csak ha abba belegondolok én hogy érzem magam felnőttként, ha valamit cliffhangerrel zárul, hát én fel tudok robbanni a feszültségtől, hogy érezhet, akkor egy pici gyerek, akik úgy tudja még beleélni magát... Ilyenkor jön a suliban a verekedés, meg a törés-zúzás...

      Törlés
    2. Úúúúúú, a Minden egér szereti a sajtot.... Somával és Fruzsinával és a Nagy Macska Mágus Bodrogi Gyulával! Kihagyhatatlan! Imádom!

      Törlés
  7. Mona, kifejezetten jó, hogy kiegészítetted, nem is értem a poszt elejét én se. :D
    hát ez a villával fésülködés... :DD most elárulom, hogy mikor kisnimával néztük a mesét, nekem is eszembe jutott, hogy kipróbálom. de aztán mégsem. győzött a felnőtt énem. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is úgy érzem... Tudod, kicsit btk-s fejjel kezdtem biztos gondolkodni, bevezetés, tárgyalás... :D
      Szép... Nem ám Kisnimának jut eszébe, hanem a Nagynak... :D Úgyse hiszem, hogy győzött a felnőtt :P tuti éjjel kiosontál és a hűtő fényénél, nagy sóhajtozva fésülködtél :D

      Törlés
  8. Nem tudom, a nem befejezett mesék mennyire ártalmasak. Emlékszem, volt egy sorozat, mikor kicsi voltam, néhány könyvbeli rajzról, akikből kitéptek egy darabot (pl. a malacnak hiányzott a farka), és keresték a mesekönyvet, amiből kitépték őket. (Nem volt ijesztő.) Heti egy részt adtak le belőle a tévében. Én nem emlékszem, hogy bármilyen traumát okozott volna, nem verekedtem miatta, csak nagyon vártam a következő hetet. :D A Nils Holgersson is sorozat volt vagy a 80 nap alatt Föld körül, és még sorolhatnám...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezeket én is néztem, de mindig lezárult egy kaland és úgy volt vége, nem? Volt mindig egy kis feloldás, nem az volt, hogy valaki épp készült lezuhanni és akkor snitt... Vagy lehet én emlékszem rosszul... Akkor nem tudom, én is egész normális lettem :D De azért a mai erőszakos, "hiper-szuper" mesék össze sem hasonlíthatóak ezekkel a jó kis klasszikusokkal. Én szeretem a meséket, és próbáltam/ próbálok néha hétvégente egy-egy mai "trendit" végignézni, de mindig az a vége, hogy inkább olyanoknál kötök ki, mint a Hupikék törpikék vagy a Gumimacik... :D

      Törlés
    2. Hát igen, mondjuk, valamennyire lezárták az egyes epizódokat. :) Nem is tudom, mik a mai trendi rajzfilmek. :D

      Törlés
  9. Ezek szerint Ariel rád is nagy hatással volt :D
    Olvasgatva a bejegyzést itt is rájöttem, hogy mennyi hiányosságom van még mese téren, kell majd egy bakancslista.
    Halász Judit kazim nekem is volt, hogy nem jutott eddig az eszembe!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont hazalátogattam a szülői házba, és megtaláltam a kazettát, csak már lejátszani nem tudom min... :)

      Törlés