Feltételes megálló, ahol nem csak a sült zöld paradicsom isteni

~°°~°°~°°~Színes (V)egyes-Egyedül~°°~°°~°°~

(Miamona (egyszer jelentkező) hetiújságja)

2014. Április 3.

~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~

Nem tudom ki hogy van vele, de én annyira utálom, amikor úgy ér véget egy könyv, hogy én még nem állok készen az elszakadásra......... Idgie, Ruth, Csonka, Ninny, Big George és mindenki, azonnal tessék visszajönni!!!!! Mert megszakad a szívem. Darabokra törik, és sorra átmennek rajta a vonatok. Vagyis mennének, ha járnának még. Ez kérem tipikusan az a könyv, ami után egyszerre érzed magad színültig teli, és teljesen üresnek. Ki érti ezt!? 
Szó szerint nem találom a szavakat. Akkora lélekdaru kedvencbe futottam, hogy ihaj! Nem is tudom mit írjak, meg minek. A könyv magáért beszél. Amíg olvastam, volt otthonom, családom, életem. Most kicsit úgy érzem egyik sincs. Remélem drága párom nem olvassa ezt. Apropó, tudtok rosszabbat egy egyedül bevásárló férfinél? Megkértem, hozzon vacsorát, erre mivel állított be? Egy nagy darab száraz bagettel és olívabogyóval, mondván, hogy de hát te nő vagy, mindenből kihozod a legjobbat... Jellemző...

Remélem a kedves ezt sem neszeli meg, csak nektek súgom halkan... Szerelmes lettem. Ó igen, mint a nagyágyú! Ráadásul egy nőbe. És még csak az se fura, hogy ez egy cseppet sem fura. Igen, eltaláltátok... Idgiért odaadnám én is a fél karom. Mint Csonka. Bocsánat. Ő értené a humort. Vele lehet viccelni. Egy biztos, Idgie nem csak a méheket bűvöli. A minap egyébként láttam munkába menet. Az út másik oldalán ballagott a Lehel térnél, szokásos kalapjában, és mikor odanéztem kacsintott. Aztán később láttam az udvaron is. Mikor annyi volt a munka, hogy ugrani készültem. Egy "tökös" mosolya elég volt, hogy kitartsak a nap végéig. Hazafelé viszont már nem láttam. Biztos az erdőbe ment... Vagy a tóhoz.  

Egyébként, most már bevallhatom, hulljon le a lepel, hisz csak köztünk marad... Valójában én vagyok Evelyn. A hülye gondjaimmal. Önértékelési rémálmaimmal. Csokirohamaimmal. És akkor jön az idős, tündéri Ninny, akinek az élet olyan természetes, mint hogy a madarak a lábukkal hallgatják le a telefonbeszélgetéseket. De cseppet se féljetek, Whistle Stop-ban mindenkinek jut paradicsom. Kicsit zöld, de istenien sült, és a miénk! És tudhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül. És nem is maradunk soha. Mert még az is, akinek annyi borsot törtünk már az orra alá, hogy kitüsszentette magát saját testéből is mellénk áll, ha a sors úgy hozza.

Azt hiszem Whistle Stop az lesz nekem, mint buddhistáknak a zen (nem értek a témához, kéretik nem zokon venni), bármi baj ér, csak behunyom a szemem, és máris végiglejtek a főúton, Opal szépségszalonjában felveszem a napi pletyka... akarom mondani hírfolyamot, és engedek egy kis kényeztetésnek, majd beugrom Dot Weemshez a postára, és kitúrom az állásából - már, ami a hetiújságot illeti. Igen, puccsra készülök, de kérlek, ne szóljatok neki. Ő már úgy is menni akar, csak még nem tudja. Na jó, asszisztensnek maradhat. Threadgoode Apus boltjából pedig egyenesen a kávézóba megyek, és ott is maradok életem végéig. Nézem az embereket (és Idgie-t), hallgatom a történeteket (és Idgie-t), magamba szívom a nagybetűs életet (és Idgie-t). Milyen szívás, hogy senki nem tudja a nagy betűs életről, hogy márpedig az csakugyan a nagybetűs élet. És hogy sokszor nem tudjuk, hogy boldogok vagyunk, csak már utólag, de addigra már nem ugyanaz... 

Szóval, ha netán ti is Whistle Stop-ban jártok, gyertek, látogassatok meg. A meteor darabkát, és a preparált fejet is megmutathatom. Vagy a fotót a hallott Mr. Pintóról. Apropó, én már tudom ki Vonatos Bili, de egy világért sem árulnám el! Na jó, ha meghívtok egy pekándiós pitére, akkor két falat között, lehet, hogy megsúgom.

Na, ennyi, engem többet ne is keresettek, csak és kizárólag Whistle Stop-ban, Alabamában.

És végezetül, kénytelenek lesztek végigolvasni az összes idézetet, ami tetszett.
Ez biztos, hogy újraolvasós lesz. Még ilyet. Szeretlek Fannie Flagg!

~°°~°°~°°~°°~Vége~°°~°°~°°~°°~

~ Értékelés: 10-ből  10000000000000000000000000000 Minden elfogultság nélkül! :)

És akkor a beígért idézetek... Már azt hittétek, megússzátok, mi? Ó, anyám, mire ezt mindet begépelem... 

„Milyen fura, az ember gyerekkorában azt hiszi, sose öregszik meg, de húsz után úgy megindul az idő, hogy azt hinnénk, a memphisi expresszen robogunk.”

„Egyetlen dolgot csinálnék másképp az életemben: megszerezném a jogosítványt.”

„Ninny, a Jóisten azért engedte, hogy ilyen magasra nőj, hogy közelebb legyél a mennyországhoz...”

„Hát nem fura, a feketék szögegyenes hajat akarnak, mi meg bongyort. Nekem valamikor barna hajam volt, de most a tizenötös számú hajfestéket használom... Kipróbáltam a tizenhatost is, de túl sötét lett a hajam tőle, úgy nézett ki, mint amit festettek.”

„Csak nézd meg azokat a fiúkat. Nem mernek leülni egy nigger mellé, de megeszik a tojást, ami azon melegében esett ki egy tyúk seggéből.”

„Az ember soha nem tudja, mi lakozik egy másik ember szívében, amíg a végére nem jár, nem igaz?”

„Ennyi volt. Elmentem, és ha nem hiszed el, csak számold a napokat, amikor már nem vagyok itt. Amikor nem csöng a telefon, mindig én leszek az, aki nem hív. 

Viszlát, öreglány, és sok szerencsét.”

„Így van ez, az élet csak annyi, hogy hello, meg viszlát.”

Záróakkord - slussz poén

Egyik reggel álmosan kászálódok ki  a metróból, fel a lépcsőn, szívemre véve, hogy egészen estig ennyi jutott nekem ma a sült-zöld paradicsomból és Whistle stop-ból, amikor is isteni sugallattól vezérelve úgy döntök, reggelimet a Lehel piacon szerzem be, ráadásul teljesen más ajtón megyek be, mint amin eddig szoktam, és uram bocsá' mi az első dolog, amit belépvén megpillantok...

Feltételes megálló a Lehel piacon - Ti tudtátok, hogy van ilyen? :)

Na jó, ha nagyon kéritek, hogy maradjak még, igazából van még egy slussz poénom...

A héten a párom egyik barátja nálunk kért feltételes megállóhelyet éjszakára, és hát őszintén bevallva - remélem nem olvassa ezt - nem az a fajta, akiből ilyesmit kinéznék, az este és éjszaka derekán egyszer csak megszólal: Tudjátok mi nagyon jó film? Én gondolatban: nah, biztos valami Jackie Chan-t, Chuck Norrist és társait mond. Erre ő: A sült zöld paradicsom. Múltkor néztük asszonnyal, nektek bevallom még meg is könnyeztem.

Idgie szellemére esküszöm nektek, hogy a legapróbb utalást sem tettem rá - ha csak nem agyhullámokkal. Az államat a földről kellett felkanalazni, és csak pislogtam egy darabig, mint hal a szatyorban, aztán csak annyit tudtam kinyögni még mindig delíriumosan: Igen. Most olvastam. Ma... fejeztem be.

Na erre varrjatok gombot kedveskéim! :) De szép legyen ám! ;)

Bizony, ezt teszi Whistle Stop... Olyan emberekhez is eljut, akikről nem is gondolnánk. És Idgie zsebében mindig ott lapul az a lapos, ha valakinek egy slukkon múlna az élete. 

Na megyek, a drága jó Ruth-nak és Smokey-nak elkél a segítség... 

Pá aranyaim.

Ui.: Éljenek a rózsaszín Cadillac-ek! :)


Kiegészítés: 

Ma megnéztük a filmet is. Az a helyzet, hogy ugyanúgy, mint az összes adaptációnál, külön kell(ene) kezelni a könyvet és a filmet. Ha a könyv megrögzött szerelmeseként nézem, akkor sajnos él a jéghegy hasonlat, hogy ami a vízből kilóg az a film, a könyv pedig minden, ami alatta van. A film remekül visszaadja a kor szellemét, hangulatát, szerintem a szereplő gárda is nagyon jól lett megválogatva. Szóval, aki a film szerelmese, szerintem feltétlenül olvassa is el, mert van még mit kapnia. Több szereplőt ismerhetünk meg alaposabban, több eseményt láthatunk részletesebben. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz csalódás, és elfecsérelt idő. Aki pedig a filmet nem látta még, szintén pótolja bátran. Az írónő (a képen középen) maga is részt vett a forgatókönyv megírásában, ezért, ha ő nem sértődött meg az apróbb változtatásokon, mi se tegyük. :) Aki pedig még egyikkel sem próbálkozott, válogathat kedvére! Irigylem őket, jó lenne a felfedezés gyönyörével újra megismerni Whistle stop-ot, de erre várnom kell az idős kori demenciára, mert egyhamar nem felejtem el őket, az biztos! :)


A film nálam 10/9   (Persze a könyv előtt 10/10-es volt)

                                     ~°°~°°~°°~°°~Most már tényleg: Vége~°°~°°~°°~°°~