Bezzeg az ő idejükben...

(Forrás: google)

Ez most eléggé off lesz, de nem tudtam magamban tartani... 

Még hogy a fiatalok mindig olyan elégedetlenek, nem örülnek semminek, bezzeg a régi időkben, minden kis apróságnak tudtak örülni...

Nem tudom találkoztatok-e már a bekötött 49-es villamossal... Minden ülésen és korláton, ablakon, plafonon gyönyörű szép szőttesek (? kötések) díszelegnek, virágok, pillangók, állatkák...

(Forrás: google)

A "gerilla akcióról" itt olvashattok bővebben: 

http://index.hu/kultur/2013/06/14/bekotottek_egy_villamost/ 

Sokszor utaztam már vele, mindig feldobja a napomat. És azt is jó látni, ahogy emberek automatikus mozdulatokkal és  még automatikusabb gondolatokkal felszállnak, majd elcsodálkoznak, kicsit kizökkennek a megszokott szürkeségből.

Ma is ezzel a villamossal jöttem haza. Az egyik megállóban felszállt két nyugdíjas korú néni, mögém leültek és elkezdtek beszélgetni. A következő mondatok hangoztak el (a teljesség igénye nélkül):

- Jaj, mi ez, nézd már, összerondítják a SZÉP üléseket. 

- Nemhogy inkább takarítanák őket elcsúfítás helyett. 

- Régen, a KÖJÁL ezt nem hagyta volna! 

- Nem szeretem az ilyen modern dolgokat, ez régen nem volt... - mondja,  miközben hagyományosabbnál hagyományosabb, és népibbnél népibb motívumokkal van körülvéve... :)

- Mennyi pénzbe kerülhetett ez... 

És itt elkezdtek politizálni, hogy erre bezzeg van pénz, stb... ezt inkább nem részletezném, itt a fülem is kikapcsoltam... :) 

Majd kis idő múlva:

- Csak tudnám honnan lehet ez?

- Amerikából! Honnét máshonnét? Csak ott találnak ki ilyen dolgokat...

- Nem az ötlet, az anyag...

- Jaaaa, az, hát... nem valami nagy eresztés, elég olcsónak látszik, biztos valamelyik turiból van.

- Hát ez az! Én ezekre nem akarok leülni, ki tudja hol volt, mi volt előtte... 

Majd ezek után: 

- Te... voltál te már abban a turiban ott a... Jaj, el kell menned...

Szerencsére ennél a pontnál le kellett szállnom. :)

(Forrás: google)

Én mindenesetre innen is köszönöm a "gerillakötőknek", hátha olvasnak. :) Remélem sokáig ép és szép marad a munkájuk. Kár, hogy a kedvencem, a pók, ha jól láttam már hálóstul eltűnt... A másik kedvencem a forgóban  elhelyezett napraforgó, remélem annak még jó darabig nem kél szála... :) 

(Forrás: urbanista.blog.hu)