Graham Joyce: A katicák éve

Kérlek, ne értsétek félre, de engem üldöznek a kamaszfiúk mostanában. Kezdtem a Holtversennyel, folytattam a Megyek utánaddal, hogy aztán katicainvázió legyen úrrá rajtam... Kérdezhetnétek hogy nem unom még ezt a sok Boyhood jellegű coming-of-age sztorit, de valahogy nem unom. Még csak azt sem kívánom, hogy bárcsak Girlhood lenne. A girlhoodot megéltem, tapasztaltam, míg a boyhoodról, amíg nem olvastam, csak elképzeléseim lehettek.

Graham Joyce jól ír(t). Kamaszosan, jól. Mondhatnám, hogy átlagosan, de nem mondom, mert ez a jelző degradáló, pedig itt most pozitívan gondolnám használni. Amikor A Katicák évét a kezembe vettem, nem vágytam semmi flinc-flancra. Valami kis lassú víz, partot mos érzésre vágytam, és mindezt hangulatban, tempóban is megkaptam.

„A jövő olyan lesz, amilyennek mi akarjuk, feltéve, hogy gondosan megtervezzük a jelent. Ami pedig a múltat illeti, az elpereg, mint lábunk alatt a homok.”

A Zoltar nevű jósgép, a Segítség, felnőttem című filmből

David átlagos (brit) gyernőtt (már nem gyerek, még nem felnőtt), átlagos gyernőtt érzésekkel, vágyakkal, problémákkal. A nyarat egy tengerparti kisváros üdültető táborában dolgozva gondolja eltölteni, tudjátok, olyasmiben, ahol Patrick Swayze azt mondta „Bébit senki nem ültetheti a sarokba”, csak idétlenebb egyenruhában, kevesebb tánccal, viszont épp annyi erotikával. (Mindenki döntse el, hogy az neki sok vagy kevés... :)) Maga a tábor teljesen olyan, mint egy cirkuszi zárt, titkoktól hemzsegő, szomorkásan groteszk világ. Vannak fura alakok, mókás fazonok, vonzó, érett, ősbunkó férjük által elnyomott nők és szexi fruskák, no meg van David, aki jól őrlődik a különböző rétegek között. Érett nőt szeressen vagy szexi fruskát? Netalán mindkettőt? Mennyire bízzon a(z) (f)elnőttekben? Jósokban és jósgépekben? Az özönlő katicákban? Náci szimpatizánsokban? És a saját szemében? A homokos partban, ahol kísértetek járnak a nyakára? A múlt pedig kísért, és míg a katicahelyzet egyre fokozódik, szépen sodródunk a homályos, ám fel-felbukkanó múlt drámai részleteinek megismerése felé.

~ Értékelés:

Vannak könyvek, amelyeket felesleges boncolgatni. Erősségük az egyszerűségükben rejlik. Olvasni kell, és kész. A katicák éve is ilyen. Bevallom időnként olyan volt, mint egy kánikulai álmos délután. Élveztem, de a szemem nem bírtam nyitva tartani, vagy elkalandoztam, saját, süppedő, vizes homokban hagyott lábnyomaimban gyönyörködve. Hangulatban és témában is egy másik Joyce jutott még eszembe. Azt hiszem épp itt a szezonja ennek a könyvnek, ha valaki szeretne egy kis borsot is a limonádéjába. :)

A könyvet és élményt köszönöm a Gabo kiadónak!

Tegyétek magatokévá ti is, például innen

Kiadta: Gabo, 2015 

Fordította: Komló Zoltán

Eredeti cím: The Year of the Ladybird

Eredeti megjelenés éve: 2013 

Terjedelem: 280 oldal