Iván, a gorilla valóban az egyetlen. Lassan nem csak fajából... Egyetlen abban is, hogy én még más gorillákról, ha jól emlékszem nem olvastam egy teljes könyvet. Pedig sokat lehet okulni belőle, kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Mert Iván, az egyetlen trükkös kis írás. Még a borítója ellenére is azt hittem ez egy teljesen komoly, felnőtteknek szóló könyv, ami ugyan részben igaz, ám a stílust, nyelvezetet, történetet és képeket tekintve nyugodtan gyermeki kézbe is adható. Legjobb, ha együtt olvas a família, így akár a (bármelyik oldalról) felmerülő kérdéseket meg lehet beszélni frissen, melegében. Mert kérdések bizony lesznek. A válaszok pedig nem könnyűek... Miért olyan az ember, amilyen? És valóban olyan, amilyen? Miért ez az uralkodhatnék? Miért nem elég csak verni a mellüket, miért kell a karmos bot és rács és kerítés? Az állatok miért tűrik ezt? Egyébként jó hely az állatkert?
Ez a legutolsó kérdés, bevallom engem már jó ideje foglalkoztat. Minden évben eljön a jó idő, vagy egy olyan városba vetődünk, ahol van állatkert, és páromból előjön a gyermek, menni akar. Én pedig húzogatom a számat, hogy nem tudom, jó-e az nekünk. Persze hatalmas lehetőség (nekünk, embereknek), hogy a régen még csak könyvből csodált állatokat karnyújtásnyi távolságról, immár a valóságban is kedvünkre megcsodálhatjuk, csak hát ez a valóság... Azt is értem én, hogy rengeteg fajnak lényegében más esélye nem nagyon akad a túlélésre, fennmaradásra, és az állatkertekben vigyáznak rájuk, mindig van táplálék, árnyék, víz, móka. No meg aztán léteznek olyan állatkertek, amiket személy szerint én még nem láttam, csak hallottam róluk, ahol tényleg közel vadvilági körülmények és méretek között élnek. Mégis elfog a szomorúság, amikor meglátom a rácsokat és gubbasztásokat. Pedig lehet, hogy épp csak pihennek...„Az emberi lények olyan sok szót használnak, többet, mint amennyire valóban szükségük van. Még sincs nevük arra, ami én vagyok.”
Na Ivan és társai helyzete egy fokkal rosszabb. Ő ugyanis a Nagy Csúcs Bevásárlóközpont és Játékterem 8-as kijáratánál él. A bevásárlóközpontot valószínűleg nem sokan látogatnák ha ő és a cirkusz nem lenne. Itt azonban az állatoknak meg kell dolgozni a betevőért, és amikor kerüli őket a népszerűség, bizony megvonások vannak...
 |
| Képek forrása: google |
Féltem, hogy bántalmazásról kell olvasnom, mert ha valami még talán az emberi bántalmazásnál is olykor felkavaróbb és dühítőbb tud lenni, az az állatok kínzása... De szerencsére itt most senki nem volt teljesen fekete vagy fehér, még a szürkés árnyalatú Mack sem. Ő is csak egy szerencsétlen emberszabású, aki próbál túl-, de legfőképpen megélni... valamiből, valahogyan... Neki Ivan jutott. Néha rossz eszközökhöz folyamodik, és amit tesz, az nem helyes, de nem lehet teljesen elítélni érte, én legalábbis nem tudtam, s ha ezt rosszul teszem, hát azt tessék az írónőnek felróni, ne nekem! :)
~ Értékelés:
„A düh értékes. Egy ezüsthátú arra használja a dühöt, hogy fenntartsa a rendet, és figyelmeztesse a csapatát a veszélyre. Amikor apám verte a mellét, az azt jelentette: Vigyázzatok, idehallgassatok, én vagyok a főnök. Azért vagyok dühös, hogy megvédejelek benneteket, mert erre a feladatra születtem.”
Megható, komoly témákat és kérdéseket kedves módon tálaló, szerethető történet, görbetükröt tartva az emberi faj elé. Középpontban az ember-állat viszony, de szól még családról, anyaságról, szeretetről, magányról, elfogadásról. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt jó szívvel ajánlom! Könnyen, gyorsan peregnek a lapok, nagy sorközökkel, nyúlfarknyi fejezetekkel. Én ugyan egy kicsit tovább olvastam, mint szoktam a hasonló könyveket, mindez betudható az épp most tomboló nyári olvasási válságomnak, ám ez azt eredményezte, hogy hiányozni fog Ivan, aki egy hétig legkedvesebb útitársam volt és jól indította a reggeleimet. Szia Ivan, légy jó fiú, vigyázz magadra, rajzolj és élj sokat! :)
A könyvet és élményt köszönöm a Maxim Kiadónak!
Ismerjétek meg ti is Ivan egyetlen történetét, például innen
Kiadta: Maxim, 2015
Fordította: E. Gábor Éva
Eredeti cím: The One and Only Ivan
Eredeti megjelenés éve: 2012
Illusztrálta: Patricia Castelao
Terjedelem: 296
Az állatkertekkel kapcsolatban javaslom újraolvasásra a Pi életének az elejét ;) Akkor világosodtál meg egyszer, hogy azért nem mindig és nem feltétlenül rossz ott az állatoknak. (persze sajnos nem minden esetben jó nekik, ez is igaz...)
VálaszTörlésIván nagyon cukinak tűnik, jó, hogy van kisebbeknek szóló sorozata is már a Maximnak. :)
Tényleg? Megvilágosodtam? Akkor tényleg újrázni kéne, mert nem emlékszem... :D Hiába, a korral jár. :)
TörlésCuki. Szerintem is jó. :)
Aha :D Nézd, itt le is írtad: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2012/11/yann-martel-pi-elete.html :P Hihi, végre egyszer nem csak én nem emlékszem valamire, és fordítva, én emlékszem vaalmire! :)
TörlésMég a Hetesével kezdett érdekelni az ifjabb Maximok közül, bár az lehet hogy Dream címkével fut... Ja meg persze Iván is olvasós lesz :)))