2015. május 5., kedd

Patrick Süskind: Sommer úr története


„Nem múlt napja az évnek, hogy Sommer úr talpon ne lett volna. Havazhatott, verhetett jéggel az eső, vihar, ha tombolt, dézsából, ha öntötték az egek a vizet, perzselhetett a nap, közeleghetett ordító orkán – hát a Sommer úr csak járt és kelt, kelt és járt.”

Süskind roppant röpke írása régóta várakozott már a listámon, az apropó, amiért most eszembe jutott leporolni, az előzőleg olvasott Minden dolgok könyve. Vágytam valami hasonlóra, valami szó szerint egyszerűen nagyszerűre, ahol nincs túlragozva semmi, mégis igencsak jól van ragozva minden, ami az életben fontos lehet. Nem kellett csalódnom, mindezt hiánytalanul meg is kaptam.

Csalóka kis könyv ez. Az ember kényelmesen elhelyezkedik, elkezdi olvasni a gyermeki csacskaságokat Galileo Galileiről, kabátkitárásról, repülésről, szánkat mosolyra húzó korai emlékekről, fára mászásról, bimbódzó szerelemről és egy fura fazonról, akit Sommer úrnak hívnak, akit úgy ismer mindenki, hogy nem ismeri senki, és aki csak megy, megy, nap nap után, árkon bokron keresztül, kulacsos, vajas kenyeres, esőkabátos hátizsákjával, nyúlánk, hajlékony botjával, szakadatlanul csak hajszol valamit, vagy inkább őt hajszolja valami, tak-tak-tak szántja a bot a követ, füvet, esőt, havat; egyszóval az életet. 

 „Anyám zavaró kiáltásai, bátyám kötelességre szólító parancsai nem hallatszottak fel oda, ott csak a szél volt velem, a levelek halk surrogása, a törzsek hajlongásának finom nyekkenése néha... és enyém volt a kilátás, a csodás messzelátás.”   


Forrás
Aztán a mosoly szépen lassan átalakul valami mássá... Feltolulnak bennünk a gyermekkori sérelmek, amikor a jellemünk már kialakult, ám szavunk mit sem ért a felnőttekével szemben, amit ők mondtak az szent volt, amit mi az gyermeteg badarság. Egy fajta állandó „magyarázom a bizonyítványom” korszak, amikor, mint minket célzó cseresznyemagok sorjáztak ránk a számunkra ott és akkor vérlázító igazságtalanságok. Ha nem mi törtünk el valamit, akkor is mi voltunk, hiszen ki más lett volna; ha nem saját hibánkból, pimasz kicsapongásból késtünk el otthonról, akkor is azért késtünk; ha azért nem ütöttük le a fiszt a zongorán, mert a tanárnő sárkányüvöltözése közben, nincs mit szépíteni, odafikázott, és mi ezt ugyan szóvá nem tehettük, annak is mi nyeltük le a békáját, ami aztán jó darabig kuruttyolt még szegény kis sajgó gyomrunkban. Súlyos és „buta” gondolatokat fújva fel bennünk, fára kergetve, hogy aztán...

„Ami feldúlt, igen, ami ebbe a hidegleléses állapotba sodort, ebbe az idegrángó izgalomba, hát az nem a Funkel kisasszony mennydörgettézése volt, nem! Az se, amivel fenyegetett – verés, szobafogság; nem volt ez félelem se, semmitől. Sokkal inkább az a felháborító felismerés volt, hogy ez az egész világ egyéb se, csak egyetlen nagy, igazságtalan, rosszindulatú, alantas szemétség.”

Forrás
A harmadik stádium  már a rezignált, keserű szomorúságé. Sommer úrral főhősünk háromszor találkozik, olvasatomban, ez felnőtté válásának három fontos megállójával esik egybe. Ebben az utolsóban ráadásul saját gyermeteg gondolatainak látja felnőtt kivetülését. Olyan ez a könyv, mintha kedvenc fánkról zuhannánk a mélybe, és itt most földet érnénk. Immár 170 centiméter magas, 40-es lábú gimnazista főszereplőnk határtalan bizalma, mely épp hogy csak kialakult és bejáratódott „a mechanikai forgásimpulzus megmaradásának törvénye irányt” itt és most fékcsikorogva megáll és elmereng. Sommer úr, azaz a nyár, vagyis a gyermeki lét, mire az újságok megsárgulnak tovaszáll, és helyébe mi marad, nem tudni, kezdhetjük a felfedezést és beleszokást előröl...



~ Értékelés 





Jár a maximális pont a különleges hangvétel, a különleges fordítás (!) A (nem is biztos hogy csak) néha még ma is nagyon ismerős érzések, problémák, gondolatok, küszöbök miatt. Szívem szerint, most elkezdenék egy másik történetet, melyben – bár érzem, hogy jövő-menő árnyéka csak egy nagyon erős és találó szimbólum, mégis – Sommer úr szemszögéből mutatja az életet. Még akkor is, ha ez nyögésekkel és szünet nélküli tak-tak-takokkal teli életkép...



Kiadta: Partvonal, 2010
Fordította: Tandori Dezső
Eredeti cím: Die Geschichte von Herrn Sommer
Eredeti megjelenés éve: 1991
Terjedelem: 136 oldal




4 megjegyzés:

  1. Dejó, hogy ezt is melléolvastad! :) Ezek a kis cseppnyi könyvek... csupa varázslat, nem? Tényleg igazi gyöngyszemek, és annyi de annyi mindent zsúfolnak beléjük, hogy majd szétpattannak, mégsem terhes a mondanivaló.
    Süskind írta A parfümöt is, azt te olvastad? vagy csak a filmet láttad?
    Igen, igen, igen, Sommer úr szemszöge! Nagyon kíváncsi lennék az írásodra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az én írásomra? :D Elkezdenék egy másik történetet... olvasni, nem írni. :D

      Igen, olvastam A parfümöt, meg a filmet is láttam. Őszintén szólva, ha nem tudom, hogy ugyanaz a szerző, biztos nem kötöm össze. Mondjuk stílusjegyekre már nem emlékeztem, mert régen olvastam.
      Majd szétpattannak, mégsem terhes - milyen szép gondolat, tényleg így van! :)

      Törlés
    2. Én telesen úgy értelmeztem, hogy megírnád :) :) Szerintem simán. :) és továbbra is: nagyon kíváncsi lennék rá! :D
      Igen, egyáltalán nem jellegzetes a stílus, én sem mondtam volna meg, hogy ugyanaz írta.
      :))

      Törlés
    3. :D :D Tényleg, olyan író még úgysincs, aki már létező könyveket ír újra más szemszögből, pedig nem is rossz ötlet... Ajj, most le fogják nyúlni... :D

      A Galambot egyszer elkezdtem tőle, na azon éreztem a Parfümöt, félre is tettem egy kicsit, de majd el szeretném mindenképp. :)

      Törlés