Viviane Villamont: Kisdarázs

„Nevetve tűrd, szíved ha fáj, 
Nagy bár a kín, ne kiabálj! 
Törvényünk ez…”

Muszáj pár kérdéssel indítanom:

~Miért, miért hiszik a felnőttek, hogy a gyerekek ostobák? 

~Miért, hogy eredendően bűnösök? 

~Miért, hogy a szüleik kudarcaikért, hibáikért, bűneikért, gonoszságukért, kapzsiságukért nekik kell megfizetni? 

~Miért vetítik ki rájuk ocsmány, sötét énjüket? 

~Miért tiporják el őket, csak mert a szemükben olyan tisztaság fénylik, amit ők már régen elfeledtek? 

~Miért hiszik, hogy ha önmagukat be tudják csapni és kényelmes hazugságba ringatni, akkor ennek majd ők is bedőlnek? 

~Miért nem hiszik, hogy sokkal többet látnak és megértenek a világból, mint mi valaha is fogunk? 

Csupa miért, és sehol egy válasz...

„Én egy csokor kankalin vagyok, napocska van bennem és mindig virágozni fogok.”

- Gondolta a "francia Árvácska", aztán jöttek a felnőttek, piszkos csizmáikkal a sárba tiporták a kis virágot. És valahányszor kidugta a fejét, vagy érdeklődve nézett szét, újra és újra leszakajtották, gyökerestül kitépték. És mondá az Úr, bízzál Kisdarázs, hisz a legsötétebb órákban is veled vagyok, mikor az apácák, az én szolgálóleányaim, akik tiszták, mint a hó, bűntelenek, mint az újszülöttek, ütnek és rugdalnak téged. Bízzál, és a jutalmad még több fájdalom és csalódás lesz!

„Ha hinni akarsz valamiben, hát higgyél az emberekben. Ők aztán minden jóra és rosszra képesek, de legalább léteznek.”

És Kisdarázs így is tett! Hitt az emberekben. Még a legsötétebb órákban is. Léoni nővér önzetlen szeretetében, Claude feltétel nélküli barátságában, Jeannette-mama kedvességében és Papa... nos, Papa minden rezdülésében.

„Vigasztalan, meddő föld ez, ahol csak feszületek, szűzmáriák, démonok, meakulpák teremnek, és gyereküket gyűlölő anyák.”

(Forrás: weheartit.com)

Drága Jóisten!  

Ha csakugyan létezel, kérlek, válaszolj a kérdéseimre, mert a felnőttek közül ezt senki nem teszi meg nekem... Folyton hangoztatják, hogy ha nem értek valamit, kérdezzek, hiszen ők az okosak, a válaszokat csak Te és ők tudják, és ez a módja annak, hogy egy gyermek tanuljon. De ha megkérdezem például, hogy hogyan ment fel Jézus (a Te fiad) a mennyeknek országába, mikor nincs olyan magas létra, neki meg (elvileg) nem volt szárnya, mint a madaraknak; vagy azt, hogy hogy lehet, hogy a Pappán (mert három pével írva igenis sokkal szebb!) kívül hirtelen ennyi új apukát kaptam (Téged és az atyákat a templomban); vagy hogy mi az a nemiszerv, hiszen, ha hozzányúlok, súlyos beteg leszek, de hát ha nem tudom mi az, hogy kerüljem el, hogy nehogy véletlenül, mondjuk álmomban hozzányúljak, akkor mindig nagyon mérgesek lesznek, és azonnal megbüntetnek... Kedves Uram, én csak egy kislány vagyok, és nem értem mindezt. A Papa is néha morcos lesz, ha sokat kérdezősködöm, de aztán mindig jót nevet velem. Kevesen vannak, akik megértenek, köztük is a legjobban az én imádott folyóm, a Voulzie tudja igazán mi bánt... Az ember miért nem lehet mindig azzal, akiket szeret? Léoni nővér miért nem mehet feleségül a Papához, hiszen Krisztusnak annyi jegyese van, hogy akár az év mindennapjára juthatna egy... A Papának meg csak a kártyában van szerencséje, ezért a szerelemben soha.

Igazán, Jóisten, nem kérek én sokat... Persze, ha a Papának van igaza, akkor te nem is létezel, lehetsz a szerelmes nők szőke hercege is, ugyanolyan veszélyesek vagytok, vagy lehetsz akár Zeusz, vagy "Hérakeksz", esetleg "Hétfántosz". A lényeg, hogy vagy ott fent (vagy lent) valahol, és talán Te tudsz segíteni nekem. Ha az apácáknak van igazuk, akkor nehéz a dolgod, mert még tested sincs, de a fiad is olyan sok szép csodát művelt... Biztos, hogy tőled örökölte a képességet. Nekem is mondták, hogy hasonlítok a Papára. Szóval kérlek, akárhogyan, csak segíts! 

Malaccal teljes: Kisdarázs

„Kisdarázs, Kisdarázs,
Orra hegyén pattanás,
Nincsen neki szárnya,
Nem repül a bálba.”

(Forrás: weheartit.com)

~Értékelés: 10/10 és kedvenc!