Szabó Magda és a gyermekkor feneketlen kútja

„Kell hogy egy ponton, egy bizonyos ponton ne csak munkatársa, de áldozata is legyek az alkotónak, hogy eldőljek előtte, mert eltalált, és úgy pusztuljak bele az általa kapott élménybe, hogy ne is sejtsem egész világosan, mi hát a fegyvere.”

- Arany Jánosról írta ezt Szabó Magda, pedig igazából magáról (is) beszélt... Én legalábbis pont így vagyok vele...

„Először hallottam Arany Jánost beszélni, nem hozzám szólt, személy és név szerint, ám szavaira szűk tudatom kétségbeesve mozgolódni kezdett, tépte, tágította magát, hogy követni tudja.”

 Hol is kezdjem... Mindig bajban vagyok, ha Szabó Magda egy művéről kell írnom, mert úgy érzem - vele ellentétben - nem tudom eléggé érzékletesen visszaadni az élményt. Pedig szeretném, ha minél többen olvasnák a könyveit, mert legyen az mese, ifjúsági vagy felnőtt regény, mindegyik felejthetetlen emlékekkel ajándékozza meg az olvasót...

(Forrás: laudator.blog.hu)

Most sem volt ez másként. Az Ókútban, a felnőtt Szabó Magda meséli el a kis "Dolna" gyermekkorát, történéseit, élményeit, emlékeit. Egyrészről úgy, ahogy akkor látta és megélte, másrészről kiegészítve felnőttkori ráeszméléseivel. Mindezt 20 rövidebb-hosszabb fejezetben, melyek külön-külön is érdekesek, de együtt, egésszé összeállva, mint a kirakós darabkái, az írónő (számomra AZ írónő) gyermekkorát tárják elénk, csupa szívvel, leplezetlenül. 

Szabó Magda stílusa, megfogalmazása, hangulatteremtése, leheletfinom ábrázolásmódja már eddig is a végletekig elbűvölt, de most, ennél a könyvnél éreztem először, hogy igazán, igazán nagyon közel engedett magához. Minden távolságtartás szertefoszlott, és lekuporodhattam mellé élete szőnyegére, hogy közelről nézhessem mit csinál, érezhessem mit érez, hallhassam mit gondol... És bár nem tudom, hogy ember emlékezhet-e ilyen intenzitással, ennyire részletgazdagon élete ennyire korai szakaszára, de én elhiszem neki. El akarom hinni! Hiszen, „Kiszámíthatatlan, mikor mi, milyen erővel és később milyen hatást kifejtve karcolódik egy gyermek tudatába.”

Szépen apránként megismerjük a kis családot: a "Tündér-anyát", aki a hajó kapitányaként minden viharból látja a kiutat; és hű társát, apát, avagy nemes egyszerűséggel "A Sast", aki ha kell egész Tihanyt lányának ajándékozza! :) 
Ezzel állítva szüleinek méltó és irigylésre méltó mementót.

„Hígítatlanul, alkalmazkodás nélkül csak önmagunknak adhattuk magunkat, tulajdonképpen és igazán egymáson kívül nem kellett nekünk senki.”

„Micsoda két mesebeli nádszál volt az én apám meg anyám, csak akkor hajladoztak, ha szilárd volt a talaj, ha nem fújt a szél, s a rengő talajon, katasztrófák és valóságos veszedelmek időszakaiban úgy álltak, olyan rendíthetetlenül, mint a hegyek.” 

Bepillantást nyerhetünk intim, meghitt családi fészkükbe is, ahol minden az irodalomtól: - meséktől, versektől, daloktól... - él és mozog, és legfőképp lüktet. A világ- és életszemlélet, amit a kis Dolna mindennap belélegzett nem mindennapi, és ezért érte is szó a ház elejét nem egyszer, de mindez nem fontos, mert ők így, hárman alkottak kerek egészet, amibe nagy rombolást nem lehetett okozni, csak felületi sebeket, melyek előbb-utóbb begyógyultak. A lapokon megelevenednek a bohókás mindennapok, és a szomorúbb, nehezebb percek, órák is... 

„Holtak s elevenek ki s be jártak különös otthonunkban, képzeletünk játékának és a legföldhöztapadtabb reális tényeknek ez a villogó ötvözete szorosabbra fonta hármunk kapcsolatát, mint a kígyó Laokoont és a fiait.”

(Forrás: www.szmalapitvany.hu/  )

Olyan fejezetekbe pillanthatunk bele, mint A város; Figurák; Állatok; Hitélet... Együtt fedezhetjük fel a Szabó Magda későbbi és egész életét meghatározó területeket is, mint a Színház, Művészetek, A versek... Ami nekem külön egyedivé és értékessé tette a könyvet, hogy végig nyomon követhettem az ő saját írása, művészete kialakulását, jellemzőit, miértjeit... Ezek után, úgy érzem, a jövőben még sokkal bensőségesebben tudok olvasni bármit, amit írt.

Nem egy olyan írásról van szó, mely csupán a gyermekkor bájait ragadja ki, és életének kedves, szórakoztató momentumait tárja csak a nagyközönség elé. Nyíltan beszél gyengeségeiről, félelmeiről, hibáiról, önzőségeiről is. Csupa olyan dologról, melyek hozzátartoznak a felnőtté válás rögös útjához, de az ember nem szívesen emlékszik vissza rájuk, mert emlékük régi sebeket tép fel, rég mélyre ásott félelmeket hoz felszínre; pillanatokra, amikor a világ megmutatta rothadó bensőjét, sötét, örvénylő árját, bármikor készen arra, hogy magával ragadjon. Őszintén ír a halállal való találkozásairól, az idő fájó fogalmára való ráeszméléséről, vagy a szexualitással kapcsolatos első, ijesztő tapasztalatairól is.

„Éreztem, hogy reszketek, pedig az éjszaka langyos volt és erdőillatú, de fájtam önmagamnak, mintha ezen az éjszakán kínnal és verejtékkel nekem kellett volna világra hoznom saját kis mivoltomat, szinte ropogott bele lelkem egész váza. Nem tudtam róla, mi történt, csak később jöttem rá. Elkezdtem kételkedni.”

~Értékelés: 10/10 és kedvenc! Ha pár szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: nyílt, egyenes, őszinte. Hogy igaz-e, azt soha, egy írásnál sem tudhatjuk biztosan, de az én szememben ilyen és ilyen volt az igazi Szabó Magda! És nekem jó így!

______________________

Címhez tartozó idézet: 

„Hajdani házunk udvarán számtalan apró kavics tarkállott egy sarokban. Ha esett, felfénylettek a kövecskék, amelyek mi mások lehettek volna, mint drágakövek, mentem volna minden zivatar után kincset gyűjteni, csakhogy tilos volt. Apám, anyám elmondta, a kert kavicsos sarkában valamikor ókút volt, amelyet réges-rég betemettek már, mégsem szabad megközelíteni, mert az ókutak álnokok, a föld bármikor megnyílhat a ráhágó alatt, s már zuhan is: behörpöli a mélység. Nehéz fogadalom volt, de álltam, megígértem, hogy kerülöm a sarkot. Én nem rettegtem az ókúttól, hanem vágytam belé, azt gondoltam, csodálatosabb élmény aligha lehet a lassú süllyedésnél, a látható kutak varázsa is vonzott, hát még az ilyen láthatatlané, amelynek bármi lehet a fenekén.”

______________________________

+1 megjegyzés: A város című fejezetet külön élményt volt olvasni, lévén, hogy pont tavaly nyáron jártam életemben először Debrecenben, így nem kellett kizárólag a képzeletemre hagyatkozni, hanem nagyjából tudtam követni mikor, hol vagyunk, mit látunk. Illetve nem egészen, mert ő a régi idők Debrecenjéről ír, de akkoris közelebbinek éreztem magamhoz. Rögtön eszembe jutott a kis Szabó Magda kávézó és egyben múzeum is, amit volt szerencsém látni, saját, személyes kis relikviáival, miliőjével, írógépével, kézirataival, képeivel... Remélem egyszer (vagy többször) még visszajutok oda! :)

(Forrás: facebook.com/debrecenregen)

Szabó Magda nyilatkozik: Bár, ez a Für Eliséről szól konkrétan, ehhez a művéhez is egy az egyben illik.

Az értékelést neveztem az Antikvarium.hu játékára.

A könyv elérhető: ITT