Miamona irkál: Zolika

A következő sorokat a valóság ihlette. Figyelem, csak 18 éven felülieknek, trágár tartalom! Nem vicc! 

ZOLIKA

Zolika nem nézhet tévét, mert a tévében sok az erőszak, a trágársárkány és ezer minden más, aminek a nevét Zolika, akárhogy is próbálta, nem bírta megjegyezni. Zolika így az iskolai szünetekben rendre nem tudja mi történt a Robosztus Rémek tegnapi epizódjában, amiért a többiek gyakran gúnyolják. Mióta megosztotta a többiekkel miért nem nézheti, jobban mondva nézi – mert Zolika okos gyerek, igyekezett a nem tévézésből személyes, szent és szilárd meggyőződésen alapuló elvi kérdést csinálni –, azóta Zolikát trágársárkánynak csúfolják. De mivel ez túl hosszú szó, túl nyelvtörő Zolika osztálytársainak, így az elmúlt hetekben nemes egyszerűséggel trágyássá rövidült.

Amikor apa átmegy Tivó bácsihoz, aki becsületes nevén Tusváth Tivadar, Zolika nem tarthat apával, mert Tivó bácsi, anya szerint egy mocskos fantáziájú és szájú félkegyelmű, aki a megmaradt fél kegyelmét is ivásra fordítja. Zolika nem merte megkérdezni anyát, hogy neki vajon még hány kegyelme van, de fél, hogy azon a pénteki napon, amikor anya túlórázott, és apát mégiscsak átette a fene  a Tivó bácsihoz, Zolikával együtt, akire nem volt ki vigyázzon, legalább egy negyed kegyelem biztosan odaveszett. Tivó bácsi sörpocakján egyensúlyozta a korsót, majd tömérdek habbal itatta Zolikát, hogy az hangos csuklásba kezdett, apa meg röhögő görcsöt kapott. Aztán Tivó bácsi megkérdezte Zolikát, mondd fiam, azt' puncit láttál-e mán, mire apa először megrovóan csak annyit mondott, Na de Tivó, majd ő is Zolikára nézett, és remélte, hogy fia nem hagyja szégyenben. Zolika még egy böszme nagyot csuklott a kesernyés habtól, és apára nézve annyit mondott, hogy a rossebbe ne, Tivó, majd egy halk böffentés után egy bácsit is lehelt a Tivó után, de azt már senki nem hallotta, mert pocak és sörrezgető nevetés töltötte meg a garázst, ahol Tivó bácsi egész nap bütykölni szokott, vagy valakivel a sok cimborája közül, és még több sörrel múlatja az időt. Zolika egyébként aznap még valóban megcsodálhatta a női nemi szerv szépségeit, amikor előkerültek az úgy nevezett malac lapok, amikben ugyan egyetlen malac sem volt, csak csupa pucér és kedvesen mosolygó néni.

Zolika egyedül a számítógépet sem böngészheti, mert az aztán az igazi fertő, és anya szerint a világ lassan az internet mocsarába fullad véglegesen, csupa pedálfil és permesz ólálkodik mindenhol, akik arra várnak, hogy lecsapjanak az óvatlan kisfiúkra. Zolika így csak az újonnan és legálisan feltelepített Toy Story-s játékkal játszik néha, vagy nézi, ahogy anya e-mailt ír.

Zolika az iskolából sem jöhet egyedül haza, hiába, hogy már harmadikos, és a többiek mind egyedül járnak, kulcsot is kapnak, anya szerint a többiek mind évvesztesek. Zolika, mióta ezt hallotta, nagyon fél, hogy neki is csak úgy kiesnek majd az évek, Jenőtől, az utcájukban lakó kisboltos bácsitól, (Tivó bácsi ivócimborájától) is folyton azt hallja, hogy neki csak úgy kiestek a 70-es, 80-as évek. Mióta ezt mondta, Zolika minden reggel felkel és ránéz a naptárra, majd megkérdezi anyát, milyen napot írunk. Ezt a kifejezést egy filmben hallotta, amit az unokatestvéreinél látott, és amiről anyának nem szabad tudni, mert neki még nem szabad filmeket nézni, csakis meséket, és csakis anya társaságában. Abban a bizonyos filmben egy férfi, aki Zsuzsi, Zolika tizenöt éves unokanővére szerint szívbomlasztó volt a maga idejében, szándékosan hibernáltatja magát, így bizony neki is kiesnek az évek, amikor felébred nem ismeri a tévét és a mosógépet sem. Zolika néha titkon abban reménykedik, hogy reggel, amikor felkel, más nap lesz a naptáron.

Zolikát tavaly anya nem engedte el osztálykirándulásra, mert ott a tanárok inggombetetős barmok, akik nem tudnak vigyázni, hogy a gyerekek ne cigizzenek, igyanak vagy fulladjanak a vízbe, pedig a Balatonra mentek, fakunyhókba, pingpongasztalos udvarral és esti bográcsozással. Apa leüvöltötte anya haját hogy lehet ennyire beszűkült kertén, és megtiltotta neki, hogy egy elbaszott kis szintén kertént neveljen a fiából, aki majd sejpítve fingja a szivárványt. Anya azt mondta apára, hogy ősbunkó, és ne szóljon bele, mert ő csak annyihoz értett, hogy beverje a farkával a szeget anya koporsójába, aki most nevelhet egy nagy marhát, meg egy kicsit is, és ha már a nagy egy ekkora rakás szerencsétlenség, hát a kicsit nem hagyja. Erre apa üvöltésből hörgésbe szelídülten megkérte anyát, hogy nevelje a jó édes anyukáját, mire anya sírni kezdett, apa pedig lement a Tivó bácsihoz és hangosan üvöltették a Deák Bill bácsi zenéjét, mert apát csak a Rosszvér nyugtatja meg ilyenkor, és Tivó bácsinak megvan az egész album dedikálva.

Zolika nem mehet le a hátsó játszótérre se, mert bár anyának mindenhol van szeme, a hátsó játszótérre néző éppen nincsen. És Zolika haverjai hiába kapuznak fel folyton, az sem segít, hogy amikor anya veszi fel, megkérdezik, csókolom, maga rendelt ízesített kotont, mert anya olyankor fejcsóválva félreteszi a telefont, hogy az már nem tülköl többé, hiába nyomják, csak halkan kattog, és ha Zolika a füléhez emeli, hallja benne a kuncogást.

Zolika igazából nem sok helyre mehet. Csak a nagyiékhoz hétvégén, és csak az ablak alatti térre, szem elé, csakis vakáció alatt, vagy hétvégén, ha a nagyiék nem érnek rá, és csakis sötétedésig. Hétköznap meg csak iskolába, anyával a sárga, zötyögős villamoson, át a zöld, csipkés hídon, ahol mindig számolni kell a hajókat, mert a sok hajó, jó napot jelent.

Ma egy hajó sem volt, hiába kémlelt Zolika bőszen jobbra is, balra is, legörbült a szája. Előttük piros a lámpa, áll a villamos. Mindenki álmosnak látszik, senki nem beszélget. Sokan a telefonjukat bújják, páran újságot, könyvet olvasnak, a többiek csak bámulnak kifelé. Anya megsimogatja Zolika arcát, boldog és elégedett, hogy Zolika ilyen okos, nagyfiú, megnyugtatja, hogy a hajótlanságtól még minden szép és gondtalan lesz. Semmi baj és rossz nem érheti, mert anya tisztességben neveli Zolikát. A lehúzott ablakokon ömlik be a meleg, és vele egy dal töri meg az egy helyben rezgő csendet, a mellettük álló kisteherautóból. A sofőr is vígan énekel:

„Így szopod a f*szomat, hogy o-ho-ho-ho-ho

Én meg így nyalom a p*nádat, hogy lá-lá-lá-lá-lá” *

---

* Tirpa - Gádzsik 3 dalszöveg