Témázunk: Nézd, mit tettél velem: őrült lett a honey bunny ♪

Képek forrása. Pinterest

Az utóbbi pár Témázunk-ból kimaradtam, de most ismét gyeplőt ragadok, és a betűk közé csapok, mert a mostani Téma nem más, mint a címben található Sugarloaf dalszöveg, vagyis, hogy Mivé lettem?! Na persze e cseppet sem költői kérdés a könyvek hatására vonatkozik!

Hogy rögtön az elején egy kis "kulisszatitkot" eláruljak, nem igazán tudtam hogy fogjak neki ennek a posztnak, csak azt tudtam, hogy írni akarok, mert úgy érzem, rengeteget változtam a könyvek és aktív olvasás hatására, így az lett végül a taktikám, hogy szavakat írtam, milyen(ebb) lettem, és mivel korábban már többször leírtam a számomra sorsfordító és meghatározó könyveket, ezúttal maradok az általánosság mezején. 

Az első szó a listámon a türelmesebb. Igen, azt hiszem türelemből nálam mindig is hiány volt, mert ha csak pár dolgot kéne említeni, amit nem szeretek, sőt, hogy úgy mondjam utálok, akkor köztük lenne a várás és várakozás. Bármikor, bármire, bármiért. Amikor nem történik semmi, csak áll az idő, és nem halad a sor, nem jön a busz, vagy akit várok, amikor nem emésztődik elég gyorsan a vasárnapi húsleveses rántott hús... Mégsem jó szó a türelmesebb, mert igazából nem is lettem az, csak a könyvek kitöltik az űrt, így az életemben megszűnt a "felesleges" idő fogalma. Már nem bánom, ha egy kósza órát el kell ütnöm valahol, mert addig is kedvemre szárnyra kelhetek betűországban.  

Milyen lettem még... Azt gondolom, elfogadóbb. A könyvek megmutatják, hogy minden ember, minden cselekedet, furcsa, pozitív, negatív reakció mögött egy sors, egy történet van. Ami eleinte lehet, hogy nem vonz, hidegen hagy vagy egyenesen taszít, ám idővel egyszer csak elkezd beszippantani, kíváncsivá válok az okokra, és már (jobban) értem a miérteket. Amióta aktívan olvasok már inkább az jut eszembe egy-egy furcsa, idegesítő, megalázó szituációban, hogy vajon mi lehet a történet, ami emögött lapul.  

A határaim feszegetésével pedig befogadóbb is lettem, és úgy érzem, nem csak a könyvek kapcsán. Ha valamit gyakorolsz az élet egyik területén, az előbb-utóbb felüti fejét más területeken is. Arra gondolsz, hát ezt XY is megcsinálta volna, akkor hajrá, gyerünk, és a mélybe veted magad egy gumikötélen.

Az előzőhöz szerintem szervesen tartozik, hogy nyitottabb is lettem. Bár az olvasás tipikusan magányos, magunkba fordulós aktivitás passzivitás aktív-passzivitás (mi más), mégis jóval nyitottabbá teszi az embert. Hogy mást ne mondja, ha egy társaságban feszengek, de véletlen valaki bedob egy olyan – nem is muszáj, hogy könyvet, persze az a legjobb, de olyan – témát, amiről olvastam, és van véleményem, máris ki merem, sőt kényszert érzek, hogy kinyissam a számat. Ha hülyeséget beszélnek, azért, ha jól mondják, akkor meg azért. Hát de nem?!

Az olvasás és blogolás hatására, ha nem is okosabb (bár az is :P), de gondolkodóbb is lettem. Többször kérdezték már tőlem, miért jó blogolni, mit ad hozzá az olvasáshoz. Pont a gondolkodást. Nem csak becsukom a könyvet, elzsolozsmázok magamban egy hejjdejóvoltezt és nyitom ki az újabbat, hanem leülök, és kényszerítem magam, hogy átgondoljam mi történt a könyvben, miért úgy, egyetértek-e vele, mit adott nekem... Nem egyszer kerültek már így felszínre olyan gondolataim, véleményeim, amikről azt sem tudtam, hogy a mélyben lapulnak. :) De ha nem is írja le az ember, mert nincs ideje, energiája, kedve, azért szerintem egy gondos olvasó igenis végiggondolja ezeket. 

Na, lássuk, milyen szavak vannak még. Ó, igen, rácsodálkozóbb. Aki aktívan olvas, sokkal jobban elkezd figyelni a részletekre, és a bennünk rejlő szépségekre, csodákra. Van, aki magától is, születésének pillanatától érzékeli és értékeli az élet apró örömeit, nekem azt hiszem ebben erősen rásegített az olvasás. Ez így nyilván túlzó és nem kell küldeni a kényszerzubbonyosokat, mert nem gondolom teljesen komolyan, de az életem egy regény lett, amiben sokszor még egy suhanó tájat is tudok úgy csodálni, mintha azt a legnagyobb tájfestők írták volna le. A könyvekből merítek a valóságban, és a valóságból a könyvekbe, mint gyerek a strandon vagy a homokozóban. Csudaklassz így az élet, nekem elhihetitek! :) 

Már majdnem az előző bekezdésbe beleírtam, mert mindezek után magától adódik, hogy álmodozóbb is lettem, pedig abból régen sem volt hiány. Csukott vagy nyitott szemmel, állva, ülve, guggolva, fekve, mindenhogyan, bármikor és bármiről. Amit az olvasás hozzáadott pluszban, az százmilliócsillió színes filctoll, csak hogy még szebben ki tudjam színezni életem kifestőjét. (Egyébként egyre jobban birizgál ez a felnőtt színezőkönyv őrület, titeket nem? Ki mondta, hogy csak gyerekeknek szabad?!)

Önmagamat felfedezősebb, megismerősebb is lettem. Aki most pajzán dolgokra gondolt, szégyellje magát.:P Megfigyeltem, hogy minél többet olvasok, annál könnyebben és jobban választok. Ennek oka nem lehet más, mint hogy egyre jobban megismerem saját magamat (micsoda Nobel-díjas felfedezés?!). Ki vagyok, mit akarok az élettől a könyvektől, mit várok egy történettől. Az az igazán izgalmas, hogy ennek a folyamatnak és fejlődésnek pedig életünk végéig nincs vége. Egy könyv, ami sosem ér véget?! Hm, ti olvasnátok olyat? 

Tudom, ha tovább gondolkodnék (mert hogy ugye gondolkodósabb lettem), még kismilló szó eszembe jutna, ez a poszt meg soha soha nem érne véget... Így marad az első körös utolsó szavam, ami kapcsolódik az összes előbbihez, ez pedig a bátrabb. Mert hogy bizony bátrabb lettem. Nem csak a könyvválasztásban, de úgy en bloc mindenben. Merek elfogadni, befogadni, nyitni, gondolkodni, rácsodálkozni, álmodozni, magamat jobban megismerni. Merek merni (fú, de szép hangzatos :D).

A könyvekkel és olvasással veszíteni egészen biztosan NEM lehet! Csak NYERNI! Sokat, hasznosat. Ezért én azt mondom, engedjétek csak megőrülni azt a honey bunny-t!

Akiknél még megnézhető miből lett a cserebogár milyen cserebogár lett az olvasásból:

~PuPilla 
~Zenka
~Reea 
~Szee
~F-Andi

És bátran-bátran lehet csatlakozni, csak tessék, csak tessék, nem kell tolakodni, mindenkinek jut legalább egy linknyi hely! ;)

Aki már meg is tette: Bubu