Négy évszak könyvei

Egyre népszerűbbek a pletykáknál is talán már gyorsabban terjedő book tagek, avagy körbeposztos bejegyzések. Én eddig csak párban vettem részt ~itt olvashatóak~. Nem tudom, volt-e már ilyen, vagy hasonló. Nagy a valószínűsége, hogy igen, ez esetben csak becsatlakozom a sorba, ha mégse, és tetszik, akkor pedig vegyétek-vigyétek bátran és szabadon! :) 

Megláttam ezt a képet egyik nap, és természetesen mi más juthatott volna az eszembe, mint a tavasz, és azon kezdtem gondolkodni, vajon van-e olyan könyv, amire kifejezetten rá tudnám vágni, hogy na ez maga A Tavasz! Gondoltam megosztom veletek is a kérdést, csak egy kicsit még továbbmenve, kíváncsi voltam/ vagyok, tudnánk-e mind a négy évszakra egy-egy telitalálat könyvet mondani, vagy akár többet. Hogy ne szaladjon el velem nagyon a ló, háromnál megálltam, pedig a sor még folytatható... :)

 Itt a tavasz, most légy ravasz... 

Körbekémleltem az eddigi olvasásaim között, és a tavaszra koncentrálva, amiken elsőként megakadt a szemem: 

~ Janikovszky Éva: De szép ez az élet (értékelés): Igen! Tavasz, újjáéledés, a téli zord kopárság utáni új, üdébb, frissebb nézőpont. Újrakezdés. Az élet újraértékelése. Tökéletes, könnyezve mosolygós, sírósan röhögős tavaszi olvasmány, nem csak idősebb lelkeknek! Janikovszky írónő művei egyébként bármely évszakra és életszakaszra tökéletesen alkalmazhatóak. ;)

~ Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér (értékelés): Bár, maga a történet nem lett kedvenc, emlékszem párszor azért hogy magával ragadott a hangulata. Arra is emlékszem, hogy csereüzletet kötöttem a végén, és nagyon fájt megválni tőle, mert addig megszoktam, hogy mindig ott van az asztalomon, és árasztotta magából a tavaszi hangulatot. A könyvből azóta a film is elkészült, még nem láttam, de lehet, hogy rávetem magam, mert sokan dicsérik. :)

~ Máté Angi: Mamó (bejegyzés): Bár ebben még igencsak ott ólálkodik a tél, azért olykor már a tavasz is felszínre merészkedik fázó, gyönge, fehér fejecskéjével. Egy éppen szárba szökkenő csöppnyi kis élet igaz meséje.

 Hol nyár honol, a szív dalol... 

A cím ellenére nem feltétlenül a könnyed limonádékra gondolok itt, persze lehet azokra is. Elsősorban a nyár tikkasztó, párás, olykor moccanatlan, gyöngyöző érzésre asszociáltam a választásokkal.

~ Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek (bejegyzés): Igazi forrongó, kábító, már-már légszomjasan fojtogató hőség. Az a fajta, ami megül a forró aszfalt felett, kábulatig rezgetve a meg sem moccanó levegőt.

~ Joyce Maynard: Labor Day / Nyárutó (bejegyzés): Itt is, csakúgy, mint az Öngyilkos szüzeknél, ha az idők során az egész történet feledésbe is merül, ami biztosan jó darabig megmarad még emlékezetem bugyraiban, az a füllesztő, csak ritkán függönyt libbentő, sokszor ólmosan nehéz nyár. A túlérett barack, darázs csalogató, kásás illata, az ósdi ventilátor szakadatlan duruzsolása. Egy kamaszfiú fel-felizzó álmai, vágyai. 

~ Emylia Hall: Nyarak könyve (bejegyzés): Na jó, itt azért tényleg nem bízták a véletlenre, már maga a cím és borító is megteszik a kellő hatást. De a történetből is a gyerekkori nyarak tűző napsütése, andalító árnyékos zegzuga ragadott magával, miközben – már megint – egy különös anyai élet, anya-gyerek viszony tárul elénk. Figyelem, leégés és napszúrás kockázata garantálható!

 
Őszi vándor, színt varázsol... 

Avagy a még nem didergő, de már kucorodós, színes könyvek. 

~ Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval (értékelés): Színektől lüktető, festményes, lassan bontakozó, hangulatközpontú könyv. Igen. Ha az ősz könyv volna, azt hiszem ilyen volna. 

~ Joanne Harris: Ötnegyed narancs (bejegyzés): Gondolkodtam egy darabig, hogy nyár-e vagy ősz, de annyi ólom van benne, amit a nyár már nem bír el a hátán, közben egy-egy utolsót mégis fel-fellélegzik...

~ Máté Angi: Az emlékfoltozók (bejegyzés): Ó, igen, azok a csodálatos tündérrigólányok. Ők aztán az ősz igazi szülöttei. Velük aztán lehet zunnyogni cserebogarak után, szállni pintyekkel, csízekkel. Melegség, szeretet, remény. Másra sincs szükségünk, hogy elbírjuk a ránk leselkedő tél gondolatát. Úgy látszik, Máté Angi is minden évszakban megállja a helyét! :)


Téli takaró, tájra boruló... 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a kifejezetten téli/ télen játszódó történeteket nekem mindig furcsán hat például nyáron olvasni, míg fordítva ez nem igaz, érdekes... Télen, főleg karácsony előtt mindig rám jön a vágyás igazi varázsos, hókavargós, lábat dideregtető, de szívet melengető történeteket után. Ezekből próbáltam hármat találni.

~ David Benioff: Tolvajok tele (értékelés): Igen, itt is adott borító+cím, de minden szörnyűségével, szenvedésével is maradandó élménnyé vált. Tele erős – egy átlagos könyvnél talán erősebb –  képiséggel, ahol az évszakok hideg királya, azaz a tél dominál, mint például a naptól meg-megcsillanó rókabundában jégkorcsolyázó lány.

~ Fabio Stassi: Charlie utolsó tánca (értékelés): Pont karácsony előtt pár nappal olvastam Chaplin fiktív életrajzi történetét, és bár nem végig télen játszódik, mindig a karácsonynál lukadunk ki, amikor a csontszívű halál újra meg újra meglátogatja Charlie-t. Bár a történet több része fikció, nálam kedves kedvenccé vált. :)

~ Mette Jakobsen: Minou szigete (értékelés): Na, ez az a könyv és hangulat, amit én egyértelműen és teljes egészében télinek hívok! Imádat kívül-belül. Csak tedd ki az asztalodra, szem elé, és már garantált a jégvarázs. Ha még ki is nyitod, olyan különleges apró világba csöppensz, ami nem mese, mégsem valóság, valahol a kettő finom mezsgyéjén lejt hótáncot, felidézi az időt, amikor a világra még gyermekszemmel néztél, aztán megmutatja milyen mindez felnőttként. Imádtam. Biztos, hogy jégvirágos estéken előveszem még...

Nálam ilyen a négy évszak, és nálatok? :)

Aki kedvet kapott írjon, és ha szól, linkelem.

Aki még velem évszakolt:

~ Theodora
~ PuPilla
~ Nikkincs


És egy vlogger, Film vs Könyv is csatlakozott :)