„(Mind) Egy reményekkel teli falikárpiton dolgozunk, amelyet nem más sző, csakis mi magunk.”
Női (elnyomott) sorsok, vallást, hitvilágot, nemi hovatartozást, rasszt célzó tabu témák, mindez a 17. századi költőien misztikus, csipkejégvizű amszterdami csatornák forgatagában. Röviden és tömören leírva ez A babaház űrnője.
Nem csak babaházat, de tényleg művi gonddal szőtt, részletgazdag falikárpitot tart kezében az olvasó. Főszerepben Petronellával (Nellával), az egyszerű, vidéki lánnyal, akit a családja jó neve, ám kiürült kincsesládája férjhez kényszerít egy jómódú családhoz. Családhoz, igen, mert Nella nem csak Johannes Brandt-t kénytelen elfogadni hitveséül, de annak kívül tüske, belül bunda húgát, Marint is, a cserfesen naiv, pozíciójához képest nagyhatalmú cselédlányt, Cornéliát és bizony a szerecsen csupa elegancia és tudás Ottót is. No meg persze magát a csupa titok, csupa súly Brandt házat.
Ahogy az már csak sokszor lenni szokott az elnyomott nőkkel, kiderül, hogy nagy bábmesterek ők, fürgébben mozgatják a háttérben a szálakat (és cukorsüvegeket), mint a jó öreg Geppetto, Nellának pedig bőven van mit tanulnia...
 |
| Szépen berendezett babaház Forrás: google |
Ha korábbi olvasmányhoz kéne hasonlítani, azt mondanám keverjétek össze Tracy Chevalier nőies, finom, könnyeden-súlyos történeteit Joanne Harris ha akarom boszorkányság, ha akarom csak babona hétköznapi misztikájával. Sőt, még a nagy Hawthorne klasszikus, A skarlát betű is eszembe jutott. Először megijesztett a regény hossza, de ahogy elkezdtem olvasni inkább már az rémített meg, hogy elfogyhatnak ujjaim közül a lapok. A lapok, amelyek pedig részletektől, élet(ek)től lüktetnek. Szerettem a karaktereket, mind egy szálig hitelesnek, egyedinek, erősnek éreztem őket, és nagyon élveztem a történet lassú, minden érzéket megmozgató hömpölygését. Van itt minden ami kell egy igazán izgalmas, igényesen (első sorban szerintem) női regényhez: ármány, intrika, misztikum, harc önmagunkkal, másokkal, az élettel. Azt kell mondjam, hogy bár a regénynek a konkrét babaház tényleg az izgalomtól dobogó szíve, érdekes volt, rejtélyes, már-már hátborzongató, két dolognak mégis nagyon örültem; annak, hogy megmaradt a hiszem, nem hiszem mezsgyéjén, tökéletesen egyensúlyozva, egyik oldalra sem elbillenve, és annak, hogy ha kivennénk a regényből ezeket a részeket, bár egészen biztosan szegényebb lenne, de még mindig remekül megállná a helyét. Nem erre támaszkodik, mint inkább ebből (is) merítkezik.
„– Amikor az ember igazán megismer valakit, Nella, amikor belát az édes gesztusok, a mosolyok mögé, amikor megpillantja az őrjöngést és a szánalmas rettegést, amelyet mindketten megpróbálnak elrejteni – akkor a megbocsátás lesz minden. Mindannyiunknak égető szükségünk van rá.”
~ Értékelés:
Valamiért ódzkodom régebbi korokban játszódó történeteket olvasni, de most Jessie Burtonnek hála nagyon ráéreztem az ízére! :) Könnyen ment az azonosulás a fiatal, vágytól és álmoktól duzzadó Nellával, akinek rá kell ébrednie, hogy az ezüsttálcán kínált élet mindössze aszott, száradó tőkehal, amit megszokni lehet, vagy leseperni. Régen olvastam ennyire harmonikusan megkomponált jellemfejlődést, ahol bár a tempó tényleg nem gyors, mégis azon kapja magát az ember, hogy elcsodálkozik milyen messzire is jutottunk a kiindulási ponttól. Számomra így már értelmet nyer a magyar fülszöveg is, ahonnan eddig hiányoltam a babaház fontosabb kiemelését, és meg kell mondjam, a magyar cím is jóval találóbb az eredeti The Miniaturistnél, hiszen főszerepen valóban a babaház(ak) úrnője/úrnői állnak, úgy is mint Marin, de persze legfőképp Nella, míg maga a miniatűrista csak jó adag extra pikantériával szolgál.
 | |
|
Tökéletes, szeles időben, sivító kéményzajban betakarózós olvasmány. Amihez most ennek kapcsán még kedvem támadt: a Manderley-ház asszonya, Isabel Allende: Kísértetház, ebből a kettőből csak a filmet láttam, de az is zseniális, illetve még Kate Morton jutott így egyelőre ismeretlenül eszembe.
 |
| Forrás: google |
A könyvet és a kiemelkedő élményt köszönöm a Libri Kiadónak!
Kiadta: Libri, 2015
Fordította: Farkas Krisztina
Eredeti cím: The Miniaturist
Eredeti megjelenés éve: 2014
Terjedelem: 496 oldal
Ez a könyv már akkor is izgatta a fantáziámat, amikor még az eredeti angol kiadást láttam, mindenképp meg kell szereznem :D
VálaszTörlésBevallom, hogy nem olvastam el, amit írtál, mert azt szeretném, hogy teljesen "tudatlanul" olvassam a történetet, így csak legörgettem a végére a csillagokig, de ez is megerősített, hogy mindenképpen beszerzem a Könyvhéten.
VálaszTörléssajnos, kedvet csináltál. sajnos. pedig nem akartam.
VálaszTörlésHú, nagyon nagyon jó poszt lett instant kedvcsináló! Hamarosan elolvasom én is, még jó, hogy már itt pihen a polcocskámon, különben rohannék megrendelni :)))
VálaszTörlésGyönyörűek a képek, a borító, és sejtettem, hogy ötöst kap a csillaglécen is ;)
Ó, csak azt a skarlát betű megemlítést tudnám feledni... :D
theodora: Akkor tényleg semmiképp ne hagyd ki, szerintem nem fog csalódást okozni. :)
VálaszTörlésNikkincs: Jól tetted, szerintem nálad is betalál! ;)
Nima: Bocsi :D Nálad sosem merek tippelni, így inkább most sem teszem... :D
PuPilla: Köszi! Pedig nagyon fáradtan írtam, de igyekeztem minden számomra fontosat és élményt beleírni. :) A Skarlátnál gondoltam rád... de én annak a hangulatát is nagyon szerettem, nyomasztás ide vagy oda. :) Várom majd a te véleményedet is nagyon! :)