2014. március 22., szombat

Csábító borító


Nem akartam borító mániázni, de mit tagadjam, nálam is sokszor választ egy jól megválasztott borítónyi első benyomás. Ez a borító pedig most teljesen megfogott. Egyrészt, mert olvastam már a szerzőtől az Árnyalatnyi reményt, ami mélyen megindított (bejegyzés itt), másrészt pedig, mert telibe találta a mostani hangulatomat.

Igen, lehet, hogy egy kicsit művi, giccsesen ódon, de tökéletesen tükrözi jelenlegi hangulatomat. Amik hirtelen eszembe jutottak, mikor ránéztem: magány, szeretethiány, (el)vágyódás, jövő, féltés, üresség.

Valószínűleg nagyban befolyásol, hogy az utolsó 100 oldalnál tartok Jodi Picoult: The Storyteller/ Vezeklés című könyvében, és elöljáróban annyit, hogy ennyire nehéz, és megviselő olvasási élményem talán még soha nem is volt. Napok óta nem alszom jól, állandóan csak ez jár a fejemben, lehangolt vagyok, mégsem vagyok képes letenni, és elszakadni tőle... 

És már most azon gondolkodom, hogy ez után vajon mit lehet olvasni... Most úgy érzem, hogy semmit. És ez az érzés (szerencsére) mindig csak addig tart, míg a következő könyv ki nem választ magának. Lehet, hogy ez most a Kaltikába zárt álmok lesznek, lehet, hogy nem, a lényeg, hogy van remény. Még ha árnyalatnyi is. :)

Szóval úgy döntöttem, hogy nálam most ez lesz a hét borítója, és kész! 

Nektek hogy tetszik? Milyen érzéseket ébreszt?

Ha pedig kíváncsiak vagytok miről szól:


Fülszöveg: 1950-et írunk, és miközben New Orleans francia negyedében titkok fortyognak, a tizenhét éves Josie Moraine csendben szövögeti álmait. A helyiek között csak a bordélyban dolgozó prostituált anyjáról ismert Josie többet szeretne kicsikarni az életből, mint amit New Orleans kínálhat. Tervet kovácsol hát, hogy maga mögött hagyhassa a várost, de a negyedben történt rejtélyes haláleset olyan nyomozásba sodorja, ami próbára teszi az anyja, a lelkiismerete és a Conti Street rideg madámja, Willie Woodley iránti hűségét.

Ruta Sepetys magával ragadó jellemeket teremt, akárcsak a világon mindenütt nagy sikert aratott Árnyalatnyi remény című első regényében. A gazdag cselekményben titkok és hazugságok hálója szövődik, és a kísértő emlékeztető, hogy döntéseink sorsunkat alakítják.

7 megjegyzés:

  1. Na nézd, most megy... neked kellett hozzászólni, hogy menjen :D
    Szóóóóval én már a Storytelleres posztodat várom igazán, meg azt is hogy én is olvashassam már, nagyon érdekel, és szeretem az ilyen teljesen kifacsarós történeteket.
    A Sepetys borítóra is már felfigyeltem korábban is, tetszik, de sokáig észre sem vettem, hogy egy nő van a kalitka mögött.

    VálaszTörlés
  2. Hát az nehéz szülés lesz... De majd igyekszem.
    Tényleg nem olyan feltűnő a nő, de nélküle olyan értelmetlen lenne. Jó helyen van a szeme, én azt vettem észre először.

    VálaszTörlés