Milo szerint a világ úgy lenne jó, ahogy van, ha apa nem hagyta volna el anyát holmi Macáért, ha Hamlet malacka nem lenne kitiltva a házból, ha Nagyinak, aki igazából dédi, nem kéne a Nefelejcsben laknia, ahol pedig csak felejteni lehet, ha Tripi nem vesztette volna el húgát, Ajsát egy háborúból menekülés közben, és ha Thornhill nővér nem bánna olyan tüskésen az öregekkel, ahogy bánik. Végül is, majdnem minden rendben van a világgal...
Amikor egy látássérült kisfiú vigyáz a világra, akkor tényleg minden rendben van! Milo, egyre beszűkülő világával szélesebben, színesebben látja az életet, mint a legtöbb ép látású felnőtt. Látja az anyja sikító magányát. Nagyi kétségbeesett fölöslegessé váltam, mindenkinek csak a terhére vagyok érzését. Még ha gyermeki szíve és elméje nem is ért mindent teljesen, ösztönei okosabban súgnak, mint sok felnőttnek. Óhatatlanul torkon ragad a keserédes hangulat, és nem ereszt egykönnyen.
„Milo oldalra fordította a fejét, és a látótere kis résébe beúszó képekre fókuszált. Szerencséje van, gondolta, hogy nem kell mindent egyszerre látnia. Legalább csupán egy kicsi jut neki a szürke égből, a szürke járdából, a csupasz, szürke fákból. Talán agyon is nyomja azokat a világ panorámaképe, akik egyszerre látnak mindent. Neki viszont nincs más dolga, mint hogy ide-oda forgassa a fejét, bizonyos dolgokat megfigyeljen, és úgy tegyen, mintha a kellemetlen képek nem is léteznének.”
 |
| Képek forrása: google search |
Felkavaró és megindító egy talpra esett kisfiúról olvasni, aki épp szívét tárja a világra, a világ meg a szemét húzza össze. Először azt hittem olyasmi történetet kapok, ahol Milo különleges szembetegsége, az úgy nevezett Retinitis pigmentosa van a középpontban, mint mondjuk Martin Pistorius történeténél, ám erről szó sincs. Sokszor dühös is voltam, hogy senki nem figyel oda rendesen erre a kisfiúra, saját, személyes posványában, drámájában elmerülve, senki nem mozgat meg eget-földet, hogy mégis valahogy megpróbálják meggyógyítani vagy legalábbis lelassítani a folyamatot, különleges diétákkal, kezelésekkel, tudom is én mivel... bármivel és akármivel! A felnőttek fenekére vágtam volna jó nagyot, mert az egyetlen, aki itt igazán felnőttmódjára viselkedett, az legtöbbször nem más, mint Milo.
A regény a maga nagyon komoly és komor témáival - öregség, magány, válás, bántalmazás, háború - valahogy mégis könnyedebb tud végig maradni. Kicsit olyan, mint az élet. Folynak a borzalmak, megállunk, álleejtve, szívösszetörve meredünk magunk elé, de aztán megszólal a vekker, zöldre vált a lámpa, megcsörren a telefon, és körülnézve ugyanazokat az embereket, dolgokat látjuk, már minden megy tovább, szürreálisnak tűnnek a borzalmak pillanatai. Tripi például szír menekült, aki illegális munkával igyekszik pénzt gyűjteni, hogy húgát, Ajsát, akitől egy bomba elszakította, megkereshesse. Thornhill nővér ad neki munkát, jobban mondva használja ki a kitűnő munkaerőt, méltatlan feladatokra, aki maga is egy bombázásban veszítette el a kedves személyt, vele emberségét és életszeretetét. Mindezt mégsem éljük meg a maguk brutalitásában. Én legalábbis most nem éltem. De lehet, hogy csak bekapcsolt az önvédelmi reflexem... Végig ott egyensúlyoz némi meghitt kedvesség, szelíd humor és minden jó ha a vége jó érzés, pedig nem tudhatjuk mit tartogat a vég. Illetve sejthetjük.
Ez, amit a könyv erősségének tekintenék, egyben gyengesége is. Komoly témákhoz nyúlt, mégsem mert igazán komoly lenni. Kicsit mintha megijedt volna a szerző a felszínre igyekvő borzalmaktól, és a telihold fényén át vizsgáljuk az egészet, amely fény minden ijesztő árny élét tompítja, némi mesés köpennyel vonja be a világot.
~Értékelés:
Ha az ember szívből és zsigerből átadja magát, belegondol és -érez mindenbe, akkor az előbb említett könnyedség kőként ül a gyomorszájunk szélén, mégis engem valahogy el is szórakoztatott, és elringatott. Már megint egy senyvedő, tiszta gyermeki lélek, aki nincs tudatában saját szenvedésével, csak környezete sanyarúságát érzékeli, és próbál mindenkin segíteni, mindenkinek megfelelni, mindenkit szeretni és mindenki által szeretve lenni. Valamiért továbbra is vonzanak, vonzom ezeket a történeteket, de cseppet sem bánom, mert adnak. Nem is keveset.
A könyvet és lehetőséget köszönöm az Athenaeum Kiadónak!
Nyissatok ti is Milo felé, például innen.
Hívószavak: oknyomozás, skót duda, Hamlet malac, telihold, krumpli, jógamatrac, interneten vásárolt feleség, barack parfüm, vízforraló, habibti, Maca, Mrs. Bundás, sárga rózsa.
Kiadta: Athenaeum Kiadó, 2015
Fordította: Kocsis Anikó és Kelemen Dávid
Eredeti cím: What Milo Saw
Eredeti megjelenés éve: 2014
Terjedelem: 392 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése