2015. november 28., szombat

Jonas Karlsson: A számla

Az életben mindenért fizetni kell. Semmit nem adnak ingyen. – Tartja még vagy ezer közmondás, szólásmondás, közhelygyűjtemény. De vajon mit szólnánk hozzá, ha egy nap tényleg benyújtanák a számlát, rendes, sárga csekken, átélt élményeink, megélt boldogságunk komoly kutatói, szakértő csoport által meghatározott tényezők és képletek által kikalkulált összegét kapnánk kézhez?! Főszereplőnk pont így jár. Átlag életet él, talán kicsit átlagosabbat is, mint szeretne, legalábbis így gondolja, ehhez képest az összege igencsak magasra rúg...

„– De hogyan jött ki ekkora összeg? – böktem ki, mire végre szóra bírtam nyitni a szám.
– Nos – válaszolta –, az életnek ára van.
Egy ideig egy szót sem szóltam, mert fogalmam sem volt, hogy erre aztán mit is mondjak.
– No de... – nyögtem ki végül – ...hogy ennyire drága legyen!” 


Túl szép, hogy igaz legyen! – Ugyan, kinek ne jutott volna ez még eszébe? Bevallom nekem szokott. A boldogság felhőtlen pillanataiban, amikor minden annyira tökéletesnek látszik, hogy akaratlanul is belém hasít a félelem, hogy ezért meg kell majd fizetnem, mert a világegyetem az egyensúlyra törekszik, és a rosszat jónak kellene követnie, de talán félő, hogy fordítva is igaz. Egyszer fent, másszor lent. Kifogyhatatlan a hasonló közbölcsességek tárháza, és mind ráhúzható a regényre. A regényre, amely nem is akar több lenni, mint egy röpke, üdítően elgondolkodtató stop tábla, a mindennapok, hol lomhán, hol iramosan őrlő malmában. Mert gyarló voltunknak köszönhetően, sajnos hajlamosak vagyunk csak akkor észrevenni a jót, a szépet, ha már féllábbal a sírban van (vagy mi vagyunk ott), egyszóval, ha így vagy úgy de... benyújtják a számlát.



„– Mi az az adósságplafon? – kérdeztem.
– Azt az életkorát, lakóhelyét, különleges élményeit, sikerét, tengerhez való közelségét, meg ehhez hasonló adatokat figyelembe véve egy képlet alapján számoljuk ki. Megnézzük a lakása és a társas kapcsolatai minőségét s a többi. Ez aztán kiadja az ön személyes összesített Átélt Boldogságindexét. Az elért szintjeit folyamatosan frissítjük, feltételezve, hogy az adatok a valóságnak megfelelnek.” 


Egyértelműen allegorikus történetről van szó, mégsem éreztem sem kioktatónak, sem elcsépeltnek. Ahogy a számlák és reklámok tömkelege ömlik ránk nap mint nap, úgy akár tényleg be is következhetne mindez. Talán, csak úgy, mint főszereplőnknek, akár hasznos is lenne, felnyitná a szemünket, rákényszerítene, hogy a kezdeti agónia után meglássuk mennyire értékes az élet, az életünk, még ha talán adott pillanatban nem is érezzük annak. És mielőtt minden rosszat előásva személyes bugyrainkból enyhítésért folyamodnánk a hivatalba, még ha nehéz is, lássuk meg a dolgok mögött a miérteket, és hogy a veszteségek ellenére is mennyit nyer(het)tünk... Vagy hol lennénk, kik lennénk, ha egy-egy kudarc, fájdalom nem következik be.



„A legtöbb ember rosszul érzi magát! Fájdalmaik vannak. Szegények, betegek, gyógyszert szednek, szoronganak, félnek, vagy különböző dolgok miatt aggódnak. Stresszelnek, vagy pánikroham kínozza őket. Gyászolnak, rossz a lelkiismeretük, túl nagy teljesítményt várnak el tőlük, alvászavaraik vannak, úgy érzik, hogy igazságtalanul bánnak velük. Becsapottnak, szerencsétlennek és adósnak érzik magukat. Amit akarsz. A legtöbb ember, a saját szintjén bizonyos elégedettséget érez a gyerekkorát illetően. Általában arra kapnak pontokat. Utána viszont tiszta sötét minden.” 

rtékelés :




Jonas Karlsson könyve gyorsan, akár egyszuszra is olvasható, kellemes, abszurd, szürreális, humoros, elgondolkodtató kikapcsolódást nyújt minden időben, bármelyik nemnek, széles korosztály számára. Lehet komolyan és szelíden is venni. Joggal ráncolhatjuk a homlokunkat vagy fakadhatunk megvilágosult, békés mosolyra.




A könyvet és számla benyújtást köszönöm az Európa Kiadónak!

Számlázhatjátok magatoknak vagy akár másnak, például innen.
A Könyvjelző magazin cikkét a könyvről elolvashatjátok itt.




Kiadta: Európa, 2015 
Fordította: Herczegh Gabriella 
Terjedelem: 244 oldal 


2 megjegyzés:

  1. Eddig is volt kedvem hozzá, de még rátettél egy lapáttal. :) Elgondolkodtató, milyen lenne, ha már az élet benyújtaná a számlát, mert inkább arra vagyunk hangolva, hogy a halál fogja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, remélem tetszeni fog! :)

      Törlés