2014. július 30., szerda

Sabina Berman: Én, Én, Én

Rájöttem mi hiányzik nekem... Lemerülni a türkizkék tenger aljára, ahol már csak az ember a saját lélegzetét hallja, fejemet ráhajtani egy lapos kőre, és csak úgy lenni, a szó legigazibb értelmében...

"Újra csak létezem. Létezem, és látok. És úgy látok minden létezőt, ahogy van, és csak amíg ma van, mert nem tudhatjuk, lesz-e még."

Ha érdekel hogy jön össze a humanitárius állatvágás, a szögre akasztott búvárruhába bújtatott kis- majd nagylánnyal és a funkcionális autizmussal, azaz a másfajta képességekkel, melyek másfajta dolgokat adnak az emberiségnek, nos akkor lehet, hogy ez a te könyved. Mérget persze nem vehetünk rá...

Kezdetben vala a kis névtelen, szurtos, kopasz, sebhelyes vadóc, aki ül a tengerparton, lábát átölelve szajkózza a szinte egyetlen szót, amit tud, amit megtanítottak neki: Én, én, én - mit sem sejtve hogy viszonyul ez mindahhoz, hogy te, te, te. Hogy a mi, mi, miről már ne is beszéljünk...

Úgy indult a könyv, hogy azt hittem szívszerelem lesz belőle. A kis Karen kicsit emlékeztetett engem Momóra. Természetességével, ami természetellenesnek van kikiáltva, mégis sokszor természetesebbnek tűnik, mint megannyi más ebben a világban... 

Aztán jöttek a tonhalak, cikáztak össze-vissza, és mindent iszapot felkavartak...




Gondoltál-e valaha arra, hogy szeretnél többet megtudni róla, hogy zajlik a tonhal halászat és kereskedelem? Mert én ugyan nem. Mit érdekel ez engem... Ki az az "elvetemült", aki erről képes könyvet írni. Ilyen részletekbe menően, végigtárgyalva a tonhalhalászat minden egyes apró, véres mozzanatát... A válasz: Sabina Berman. És nem csak hogy ír róla, de úgy ír róla, hogy a kezdeti érdektelenség helyét szépen lassan átveszi az érdekeltség. És észre sem veszem, már én is ott úszkálok a paradicsomban.


"A sárga fénnyel teli levegőben 29 fekete pillangó repül sorban, lassan, és rátapad a megszürkült falakra, melyek között az ablakok be vannak törve (...)"
És habár kifejezett szívszerelem nem lett belőle, szerettem a könyvet az elején, a közepén és a végén is. Néhol volt egy kis bizonytalan fickándozás, de valahogy mindig ráéreztem a(z) (hal) ízére. Szerettem a belevaló nagynénit és a dilis pszichomókus szobatársat. A kezdeti Momóság után, nyomokban Bernadette is felrémlett lelki szemeim előtt. Szerettem Ricardot, és a morzsolgatott citromfüvet. És persze a tengert, a tengert, a tengert, minden mennyiségben és mélységben.

~Értékelés: 10/8   Egyszerre volt szórakoztató, elgondolkodtató és helyenként sokkoló, meghökkentő. Ajánlom mindenkinek, aki valami különösre, valami kicsit különcre vágyik. Amiben azért univerzális igazságok is megfogalmazódnak.


"De egy régi világba születünk. Telis-teli a szüleink teremtette dolgokkal. És a szüleink szüleinek a szülei teremtette dolgokkal.Kacatokkal telirakott kamrába születünk. Régi szavakkal. Kész mondatokkal. Kész szokásokkal. Már megélt életformákkal."



5 megjegyzés:

  1. De örülök, hogy tetszett neked! Kicsit aggódtam, amikor láttam, hogy ezt olvasod, de bíztam benne, hogy te is szeretni fogod. Számomra is nagyon különleges atmoszférájú történet volt, különleges szereplőkkel. A mai napig emlékszem, hogy repülőútra vittem magammal és majdnem rászóltam az utastársamra (aki félt a repüléstől és ezért végig dumálta az utat), hogy hagyjon már olvasni, mert olyan jó kis könyv van nálam :)))

    VálaszTörlés
  2. Óóó, két fontos hívószót is mondtál: Momo, és Bernadette... :) *-* Felcsillant a szemem, pedig eddig engem ez a könyvecske nem érdekelt... :)

    VálaszTörlés
  3. Köszi lányok. :) Tényleg nagyon jó az atmoszférája. Folyton a tengernél éreztem magam. És tényleg van benne egy kis Momó és Bernadette, vagy csak nekem, nem tudom, Nikkincs, szerinted? Persze azért nem olyan erős mint azok.

    VálaszTörlés
  4. Momót még nem olvastam, így nem tudom hozzá hasonlítani. Bernadette-hez talán annyi, hogy a főszereplő itt sem egy egyszerű nő, viszont rettentően szerethető és talán ez is olyan különleges, nem egy tucat történet.

    VálaszTörlés
  5. Igen, így van, egyetértek.

    Látom mindenhol akadozik a kommentelés... :(

    VálaszTörlés