Benyák Zoltán: A nagy illúzió

„Magyar nyakba, magyar szemfog!" – vallja Gaura Ágnes, akinek vámpírjaival már rég készülődök megismerkedni, és most azt mondom, magyar kalandoroknak, magyar fantasy dukál!

 „(…) mikor legyen az ember őszinte magához, ha nem a sűrű sötétség idején (…)” 

Benyák Zoltán nem először bizonyítja be, hogy ez a műfaj igenis nekem is való, pedig most aztán tényleg fantáziadús fantáziát álmodott papírra! Míg az Idők bolondjainál, nagy örömömre a realisztikus elemek uralkodtak, A nagy illúzió végig hű marad címéhez, és a nagy örömömet, még nagyobb örömömre itt is nyakon csíptem.

Számomra Benyák legnagyobb erőssége, hogy tényleg úgy ír, hogy szavai nyomán a belső vetítőgép azonnal működésbe lép! Tudom, valahol minden könyv sajátossága ez, hiszen ezért (is) olvasunk, de nála mindent annyira élesen, tisztán, magabiztos és tudatos kidolgozásban kapunk, hogy belső rendezőnknek sincs más dolga, csak lerogyni a bársonyszékre, és nézni, mint... nos, a moziban.

Forrás: Pinterest

Főhősünk, Tom, hányatott sorsú festő, aki hol magában, hol a világban bizonytalanodik el, mígnem a sivár, semmi-sivatag közepén találja magát, ahol a révész Chevyvel jár, ahol a pokol bugyrai belőlünk omlanak elő és ahol bárhol, bármikor megszólalhat a telefon. Itt aztán tényleg érvényes a vigyázz, mint kívánsz-elv, mert minden, amit életünkben kívántunk, most megkaphatjuk, csak nem biztos, hogy olyan formában, ahogy szerettük volna. A déjà vu állandósul, a táj változik, az idő fogy. Igen, még a halál, jobban mondva az élet után sem lehet nyugtunk. Gonosz elgondolás ez, de nekem tetszik. Legalábbis addig, amíg nem ébredek én is egy sivatag közepén...

 „– Másnak képzeltem a poklot – bukott ki Tomból.

– Ó! Hagyd ezeket az elavult dolgokat! Pokol, menny. Egy régi mesekönyv oldalairól kitépett ötletek. Ez itt a túlvilág. Természetesen az élők felől nézve. Nekünk, holtaknak ugyanis az élőké a túlvilág.” 

~ Értékelés

Az idő bolondjait nálam nem tudta túlszárnyalni, de nagyon megfogott! Színvonalas, igényes, hol szórakoztató, hol elgondolkodtató olvasmány, a fantasy fantáziadús elemeivel, szépirodalmi köntösben, magvas gondolatokkal megszórva. A stílus még mindig megkapó, a szimbólumok, utalások élvezetesek. BTK-s fantasy, amit itt most (szintén bétékásként) csakis pozitív konnotációval értek. A semmiből valamit teremtő ember vívódása a valamit semmivé rombolással. És hogy az élet az illúzió vagy a halál, azt döntse el mindenki magának!

Forrás

 „Nagyapa azt mondta, a sötétség mindent körbevesz. A csecsemő sosem kinyílt szeme is ezt látja, és az öreg tekintete isebben vész el, amikor végleg behunyja. A sok sötét közt csakegy villanásnyi világosság az élet. Nagyapa szerint ebben a villanásban kell elintéznünk mindent. Gyermekkort, megöregedést, szerelmet, csalódást, sikert, sikertelenséget.

Túl sok dolog, túl kevés időre. Nagyon nehéz mindent elvégezni, talán nem is lehetséges. Néha azt gondolom, úgy terveztettünk meg, hogy döntenünk kelljen, mert ebből a sokból csak egyet láthatunk igazán a rövid villanás alatt. Ha már kettőt akarunk, akkor a kép széle elmosódottá lesz, az alakok homályosak, nem marad meg semmi emlékezetes a látottakból.” 

A könyvet és élményt köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Ámítsátok el magatokat ti is vele, például innen.

 Kiadta: Athenaeum, 2016 

 Terjedelem: 352 oldal 

~°°~____________~°°~

Kategóriák, amelyeket a könyv lefedhet a 

Miamona's Reading Challenge 2016 olvasási kihívásomon:

1. Frissensült

5. Made in Hungária

6. Borzongás

~°°~____________~°°~

Az Idő, Az Élet, az álmaitok és az írott szó legyen veletek,

Miamona