Témázunk: Hasonszívűek

Ahogy az embernek egyre alakul a könyves ízlése, egy idő után hajlamos lassítani (vagy akár le is állni a kísérletezéssel), és egyre biztosabb kézzel nyúl a biztos választások után. E havi Témánk ezt szeretné körüljárni; a hasonló olvasmányokat avagy a két tojások esetét.

Nem szeretnék két-két könyvet párba állítani, inkább az elmúlt pár év olvasmányai alapján azt figyeltem meg, hogy nálam milyen típusú könyvek azok, amik kirívóan többségben vannak. Nem is kellett sokáig keresnem, elég volt végignéznem a borítókon... 

Ami rögtön megütötte a szememet, hogy mennyi olyan van (volt, lesz :)), amelyen egy (vagy néhol több) magányos kisgyermek szerepel. És bizony ez (lásd kép -->) még csak az, ahol a borítón is látszik már, temérdeket találnék még, ahol a borítás nem ennyire árulkodó, mégis hasonló témát takar. És, hogy mi lehet ennek az oka? Egyszer már megpróbáltam értelmezni, Émile Ajar: Előttem az élet című könyve kapcsán. A gyermeki szemen át, gyermeki sorsról szóló könyvek egyszerre tudnak csontig, szívig hatolva fájni, és felemelni. A gyermekek tiszták, naivak, őszinték és egyre csak alakulnak a felnőtt satuk alatt. Idomulnak, lázadnak, szenvednek, kiabálnak, mosolyognak. Történetük sosem tud hidegen hagyni, rögtön a bűvkörükbe kerülök, féltem, óvnám őket, sorsuk érdekel, leköt. Különleges, érintetlen módon látják a világot, úgy, ahogy a felnőttek már nem képesek, csak az ő szemükön át. A gyerekek lelassítják az élet rohanását, kézen fogva kérnek, hogy guggolj melléjük, és gyönyörködj egy számunkra érdektelen, akár banális dologban... egy bogárban, egy leesett tölcsérben, egy repedt üvegben. És mi csak általuk élhetjük újra az életet, amiről korábban nem tudtuk mennyit jelent, hogy hosszú évekkel később mennyit adnánk érte, ha csak egy napját is újraélhetnénk.

Ha pedig egy történetben egy gyermek szenved, márpedig ezekben a történetekben rendre szenvednek, ott mindig kell, hogy legyen feloldozás. Van, hogy nincs, és olyankor éget, mint a pokol tüze, de akkor vannak gondolatok, amik megszületnek, felszínre törnek, belénk költöznek, alakítanak. Kell még továbbá néhány gonosz felnőtt, akik akkor a leggonoszabbak, ha közben szánni valóak, és a gyermekek szemén keresztül látjuk őket, mert olyankor még szívből utálni, elítélni sem tudjuk őket. Elbaltázott életeik szilánkjait próbálják rakosgatni ők is... Persze nagyon nem mindegy milyen eszközökkel és milyen áldozatok árán. A legtöbb életem könyvének kikiáltott élményem, és kedvencem (már amennyire ilyen téma lehet az ember kedvence) is az ilyen témájú művekből született. Bár nem könnyű vállalkozás, mégis megpróbálkozom egy top 10 összeállításával, teljesen szubjektív, és pillanatnyi érzelmeim, hangulataimtól befolyásoltan, bárminemű rangsorolás nélkül...

• Toni Morrison: Nagyonkék ~ Nagyonkék, nagyonsötét, nagyonkomor, nagyongyomronvág, mégis nagyonnemtudodletenni.

• Michael Ende: Momo ~ Mese a kócos kislányról, aki tiszta lelkével és tisztánlátásával megmenti az embereket... legalábbis megpróbálja.

• Émile Ajar: Előttem az élet ~ Még egy Momo, aki garantáltan az ember szívéhez tapad, nem mással, mint az élet apró örömeihez való ragaszkodásával, legyen az egy, a felnőttek szemében szánni való, ronda, beteg asszony vagy egy kopott esernyő. Momókákról bővebben: ♥itt♥

• Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs ~ Friss élmény, egy nagyon különleges kislányról, aki a nagymamája meséin keresztül próbálja értelmezni az életet, embereket és miérteket. Nem is rosszul!  

• Mette Jakobsen: Minou szigete ~ Egy másik kislány, szintén különleges - mint a hasonló gyermekhősök általában - aki őrlődik a koraérett gondolatok és gyermeki ártatlanság, naivság; valamint apai (férfi) racionalitás és anyai (női) érzelemkavalkádok között, mindezt különleges emberek, színek, szagok és hangulatok között. 

• Joanne Harris: Ötnegyed narancs ~ Középpontban egy különös anya alakkal, akit gyermeki narrátorunknak köszönhetően nem könnyű igaz valójában látnunk, mégis végig próbálkozunk...

• Szabó Magda: Ókút ~ A gyermekkor feneketlen kútja, melyből a kis Dolna sorra ássa elő a kedves, megindító, elgondolkodtató és szorongató pillanatokat, kincseket.

• Tóth Krisztina: Akvárium ~ Koszlott, áporodott, ecetszagú, de a miénk. Akad benne csillogás is, csak meg kell érte küzdeni.

• Justin Torres: Mi, állatok ~ Szelídnek nem mondható kis vad magocskák, még kevésbé szelídnek mondható nagyobb vad magocskák tenyerében. Nyers érzelmek, ösztönök, bántások, ölelések. Mintha az ember egy emberekről szóló állati  természetfilmet nézne.

• Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták ~ Nem tagadom, feszültséget oldani hoztam ide legfrissebb gyermeki élményemet. A kedves, humoros jelenetek közepette itt is tökéletesen kirajzolódik a hamisítatlan gyermeki, megkapó mentalitás, legyen az ember ember vagy az állat állat.

Remélem kedvet kaptatok egy-két gyermeteg olvasmányhoz, én biztos vagyok benne, hogy csak hasznára válik mindenkinek.

Akiknél még hasonszőrén ülhetitek meg a könyveket:

~ PuPilla
~ Nima
~ Zenka
~Reea

Csatlakozni, mint mindig, most is ér! ;) Akár ehhez, akár korábbi Témázunkhoz.