Jodi Picoult: Where There's Smoke

Azt hiszem, nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy már nagyon várom Jodi Picoult új könyvét a Leaving Time-ot /  Találj rám. 

Fülszöveg:

A Szelíd vadak folytatódik! Mi a közös Virgilben, Alice-ben, Jennában és Serenityben? Adott pillanatban mindannyian ugyanott voltak – csakhogy nem mindegy, az a pillanat mikor volt az időben. Jenna, a tizenhárom éves kislány az anyját, Alice-t keresi, Alice viszont nem keresi Jennát. Virgilt tíz éve foglalkoztatja a baleset, amely az elefántrezervátumban történt, s pontosan azóta tudja, hogy egykor, nyomozóként nagyot hibázott. Serenity, az egykori sztármédium épphogy belecsöppent ebbe az ügybe, máris nyakig benne van: vajon megtalálja-e újra szellemi vezetőit vagy továbbra is csak unatkozó amerikai háziasszonyok mindennapjait dobja fel? A Találj rám! Jodi Picoult legjobb regényeit idézi: a misztikumot a valósággal, a mesét az álmokkal, a bűnt a bűnhődéssel ötvözi.

Aztán Jodi, szülinapja alkalmából - Isten éltesse (2 nap híján majdnem együtt ünnepeljük) - azzal kedveskedett rajongóinak, hogy megosztott egy rövid történetecskét, ami ingyen és bérmentve letölthető ~ Itt ~

A kapocs az új könyvhöz pedig, hogy ennek a történetnek a főszereplője, a fülszövegben már említett Serenity Jones, aki egy Amerikában közkedvelt médium. Kislány korában felfedezte magában a képességet, hogy lát, hall, vagy éppen csak érzékel olyan embereket, akik már nincsenek közöttünk, de még nem lelték meg békéjüket, még úgy érzik, feladatuk van a Földön. 

Mivel az új könyv tartalmát régebben olvastam már, hirtelen nem is tudtam miről fog szólni pontosan a regény, és megijedtem, hogy erről. Serenity életéről, mint híres, hírhedt média személyiség, szellemekkel suttogó Oprah show-val... Ebből kihozni egy regényt, elég rizikós vállalkozás lenne. Ez nem olyan, mint a törékeny csontozat, vagy az amis élet. Azok tények. Ez meg, vagy hiszel benne, vagy humbugnak tartod az egészet. Főleg tv-n keresztül, ahol már amúgy is minden trükk, és alig van egy igaz mozdulat.

Aztán Jodi alig pár oldal alatt (31 oldalas az egész), úgy belecsapott a lecsóba, hogy elfelejtettem, hogy szösszenetet olvasok, és azt hittem, hogy rendes regényt. És bár a témát még mindig fenntartásokkal kezeltem, szokásához híven olyan karaktert rittyentett, aki érdekelt, és akiről minél többet tudni akartam.

Nem is árulnék el többet, hisz nyúlfarknyi az egész, de aki szereti Jodi stílusát és történeteit, annak ez egy kiskanál tejszínhab lehet, hogy addig se haljunk éhen, míg jön az új, elefántos története. :)

• Research in Botswana Africa, Jan. 2013
• (Forrás: http://www.jodipicoult.com/leaving-time.html)