Popcorn jelentések: Her (A nő)

Her: a nőnemű E/3 személyű "she" személyes névmás tárgyas esete, illetve alanyi birtokos esete.

Tudta, hogy gyűlölöm őt.

Mondtam Hannah-nak, hogy akármeddig várok rá.

Hogy ebben a filmben ki is az az Ő? Nem  más, mint Samantha. Hosszú, szőke haja, telt ajka, bársonyos bőre, kis, feszes, sportos melle, idétlenül kedves mosolya... lehetne...

Mindez azonban a képzeletünkre van bízva. Hiszen Samantha egy operációs rendszer. Most miért mosolyogsz? Ha valakinek egy-két évtizede mondjuk azt mondtad volna, hogy okostelefon, biztosan kinevet... A gazdája legyen okos, ne a telefonja - vágta volna rá élcelődve. Nézz egy kicsit jobban körül... Igazából elég, ha felszállsz egy metróra, villamosra, vonatra, buszra, hidroplánra... Mit látsz? Beszélgető embereket. A tájban gyönyörködő embereket. Egymásban gyönyörködő embereket. Nem. Kis, parányi készülékeket suvickoló embereket. Mintha lázasan azon igyekeznének, hogy minél tisztább legyen. Mintha az egész nemzeten valamiféle újszerű Ágnes Asszony kórság ülne... Távol álljon tőlem az ítélkezés, hisz olykor én is nagy örömmel gazdagítom a suvickolók táborát.

Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy nekem egyáltalán nem tűnik túl jövőbe illőnek, hogy embereknek a saját operációs rendszerükkel legyen meghitt kapcsolatuk. Hiszen őket ránk szabták. Pont olyanok, mint az emberek, abból a szempontból, hogy nincs két teljesen egyforma. 

Joaquin Phoenix, illetve Theodore pedig vágyik, éhezik a szeretetre. És szinte mindegy, hogy milyen formában jön... Lehet az éjszakai szextelefon, vagy szerelmes levelek komponálása mások számára. Akik szintén vágynak szeretni, és szeretve lenni, csak nem tudják kifejezni magukat kellőképpen. Vagy meg se próbálják... Theodore legalább próbálkozik...

A film, első ránézésre olyan volt, mint egy futurisztikus amerikai 60-as évek, mind hangulata, mind képi világa révén. A hangulatán elidőznék egy kicsit, mert hogy - számomra legalábbis - ez volt a legnagyobb erőssége. Kicsit bágyadt, álmos, vasárnap délelőtti szerelem. Mikor senki nem siet sehová. A reggeli megvolt, az ebéd még ráér, amit feltétlenül bele akartunk sűríteni a hétvégébe, azon már túl vagyunk. Vagy későbbre halasztjuk, mondván, hogy vasárnap délelőtt ennyi mégis csak jár nekünk.

Maga a témaválasztás is találó, mert nagyjából tényleg e felé (e-felé hihi) a világ felé haladunk, ha csak derékig benne nem vagyunk már... Az emberek újra vágynak a vágyakozásra, és érzelmekre, de egymásban már nem találják meg, mert mindenki gyanakszik, senki nem mer a szarvánál többet kidugni a csigaházából. Remekül jellemzi ezt a bizarr éjjeli hang-csetes "ismerkedés", vagy a vakrandi jelenet... Az oprendszerünk viszont olyan, mint a házikedvencünk. Képes csupán önmagunkért szeretni minket. Kitalálja legféltettebb vágyainkat, és ami a legfontosabb, nem ítél el semmiért, nem kell megjátszanunk vele magunkat, és cserébe olyan tulajdonságokkal ruházza fel saját magát, ami szintén csak nekünk a legjobb.

Samanthának bár nincs teste, mégis végig jelen van. Egyetlen, és legfontosabb eszköze a hangja, amit Scarlett Johansson kölcsönöz neki. Meg kell mondjam, hogy magamtól nem találtam volna ki, hogy ő az... Nem tartottam eddig ilyen... érettnek... (Kíváncsi leszek, ha egyszer születik hozzá szinkron az vissza tudja-e adni a  film hangulatát és Samantha karakterét...) A szőke szépség hangja tökéletesen bemászik a bőröd alá, és teljesen képes az ember beleszeretni a szublimált démonba. Nem. Nem is démon. Pont az adja a jellegét, hogy olyan, mint a szomszéd lány, akit eddig észre sem vettél, (mert mindig el voltál foglalva a telefonoddal :-) ), és egyszer csak véletlenül felnézel, és ott van. Gyönyörű, okos, megértő. És te (már ha pasi vagy) azt kérdezed, hol a fenében voltál eddig? Hogy hogy nem tűnt fel... És legközelebb azon kapod magad, ahogy az unalmas harmadunokatestvére esküvőjén, pár törköly után Patrick Swayzet utánozva harsogod: "Bébit senki nem ültetheti a sarokba!", miközben mindenki bárgyún néz rád, de ő nevet, kacag, és rohan a karjaidba. Most mondd, hogy te nem cserélnéd le "tennéd félre" néha a csökönyös uradat, vagy káricáló kedvesedet... Csak pár percre, órára... Mint mikor leülsz a kedvenc könyveddel, filmeddel, recepteddel... Én bizony, bevallom simán letölteném ezt az applikációt. Vagy oprendszert. Vagy nevezzük bárhogy. Ha már csak heccből is...

Aztán, még ha furán is hangzik, de komolyra fordulnak a dolgok, és jönnek a bonyodalmak, meg a vívódás, és szerelmi dráma. Jó, tudom ez most így viccesen hangzik. Erről többet nem árulok el, csak annyit, hogy igazán meglepett, mikor komolyan át tudtam érezni a helyzetet, és nem volt benne semmi komikum. Ami pedig, ha csak úgy elmeséljük, kimondjuk hangosan, adja maga alá a lovat rendesen... De a maga közegében teljesen jól működik. 

És igen... még szexelnek is... És nem csak úgy, ahogy elsőre gondolnánk... Na de erről sem mondok többet... számon numlock (gonoszmanókacaj) :)

Játszik még a filmben Amy Adams is, ám ő nem hagyott bennem mély nyomot. Ő a tényleges szomszéd lány (nem az, akiről korábban írtam, bár akár lehetne az is...), ő osztozik Theodore örömében és bánatában, szolgáltatja a hús-vért, hogy ne csak forráskódokból álljon a történet. 

Aki szereti a lassú víz, partot mos, komótosan bontakozó, fodrozódó felszínű filmeket, annak ajánlom. Aki nem... nos talán annak is. Egy próbát megérhet. (Micsoda marketinges lennék...) :)

~Értékelés: Megnézés után 10/8-at adtam volna rá, de mivel még mindig gondolok rá nap, mint nap, és a hangulata is erősen belém ivódott, így jár neki a 10/9