Gárdos Péter: Hajnali láz

„– A lélekről szeretnék önnel beszélni, főorvos úr. 

Lindholmnak az álla és az orra volt megvilágítva. 

– Az fura jószág.” 

De még milyen fura jószág! Remeg, reszket, esdekel, elveszíti a reményt, majd újra visszanyeri, kitágul, beszűkül, vonyít... Aztán, ha véget ér a hajnali láz(álom), a tombolás, lüktetés, halál, akkor szélsebesen gyógyul, épül, felejt. Újra emberi, földi dolgok után sajog. Szerelemre vágyik. Megértésre, jó szóra. Minden eszközt és lehetőséget elfogadva, megragadva. 

Gárdos Péter regénye, melyet maga a nagy író, Az Élet írt, ő pedig fordított, egy gumicsizmák taposta, sárból félszegen, ám annál céltudatosabban, elszántan előbúvó kis virágszál története. Jobban mondva kettőé (és hányszor kettőé...), mert a kettő sosem magányos szám. A háromban már valaki fázik, fél, intrikál. Igaz-e galambom, Gold Judit? Hogy nem mind arany ami fénylik. És nem mind ijesztő, ami vipla-fog. S amin lötyög a kabát, zörög a csont. Hisz csak hús és bőr és csont vagyunk, de belül van a kutya elásva. Kinek mélyebbre, kinek sekélyebbre. 

„– Nincs más. Vagy ő van, vagy meghalok.” 

Szerelem és humor. E kettő nélkül nincsen élet. E kettővel azonban bármilyen körülmények között is utat tör magának. Még ha időnként a padlóra is rogy vagy a fagyos erdőt kell járnia. Ha a tüdőn bújkáló folt nem halványul. Ahol van hit, ott van gyógyulás. Ahol van gyógyulás, ott van remény. Ahol van remény, ott van élet. Átélni a poklot először. Aztán átélni másodszor. S közben embernek maradni. Vágyakkal, honvágyakkal, álmokkal teli embernek. Az igazi szerelmet nem kell újra és újra elővenni, leporolni, megoldani a spárgát. Az igazi szerelmet tudni kell. Hogy volt, van, lesz. A spárgán maradhat a masni. Az igai szerelmet csak továbbadni kell. 

„Még öt percig feszengtek, egyre fokozódó zavarban. Lindholm azt mérlegelte magában, hogy feladata-e néki kioktatni egy halálraítéltet, feladata-e felszólítani a lehetőségek józan mérlegelésére. Apám meg azt fontolgatta, érdemes e beavatni egy ilyen sokat tapasztalt tudóst az optimista világképbe. De aztán inkább békén hagyták egymást.” 

Ha kivenném a borzalmat, ami maradna melengetne, édesgetne, kacérkodna, megnevettetne, mint ahogy teszi így is, csak a borzalom beépül, láthatatlan réseken furakszik, villanásokkal, szavak nélkül gyilkol, vonaglik. Szabó Magda tud így szálat vezetni, hogy az egyik percben még mindent felejtve somolyogsz, aztán beléd fagy a szusz is, mert olyan vonat vágtatott el, amit már nem látsz, csak hallod a halkuló zakatolást, érzed a sínek lüktetését. Miklós és Lili szerelme csak áll és néz a vonat után. Ül a pálmák alatt ködös tekintettel, és Lili olvassa a híreket Apám megfoltozott szemüvegéről. A rabbi meg csak eszi a heringet. A heringettét! 

Itt most nem adhatok sárga csillagot... Pedig 10 ragyogna a 10-ből! Ez a regény a meg nem varratott télikabátok könyve, az elcsókolt és a soha el nem csókolt csókoké, a széklábon billegő életeké. Megáll, mert tartja a csoda, pedig nem arra tervezték, hogy két lábon megálljon, majd eldönti borul-e vagy csak bukik. Hogy van-e a két lábnak annyi ereje, hogy állja a földet vagy a hát köhögve, dohogva, huppanva nevet... 

Hej, kisöcsém, ha valami igazán tartalmasan szépet akarsz, nem nyúlósan, girlandosan szépet, akkor ezt a kis szilánkos kacsintást olvasd el! Több leszel tőle, s a lapok többek lesznek általad. Higgy nekem kisöcsém, én már tudom, és rosszat még sosem akartam neked. 

Az élményt, amelyet már repesve várok decemberben a vásznon is újraélni, köszönöm a Libri Kiadónak!

„Fagyott tócsára léptem tegnap 

reccsent a szürke jég, 

vigyázz, ha szívemhez érsz, 

csak egy mozdulat elég, 

hogy megpattanjon rajta a 

védővé dermedt zúzmara! 

Úgy jöjj hát el, pille könnyedén, 

csak mosollyal ajkadon 

magad keresd meg, hol fagyott 

még jéggé a fájdalom, 

csak simogasd meg melegen 

váljon harmattá szívemen.” 

Kiadta: Libri, 2015 

Írta: Az élet

Fordította: Gárdos Péter 

Terjedelem: 284 oldal 

Megrendelhető például innen 

~°°~__________________________________________~°°~

Veiszer Alinda beszélget Gárdos Péter édesanyjával, Gárdos Ágnessel, "Lilivel."

~°°~__________________________________________~°°~