Találkozás Fábián Jankával

„A könyveknek saját sorsuk van…” 

Pénteken alkalmam nyílt részt venni egy író-olvasó találkozón Fábián Jankával. A viszontagságos időjárás sajnos nagyon sokakat elriasztott, így meglehetősen családiasra sikerült a hangulat, cirka 30 fővel.

Az írónőről már első pillantásra is egy dolog lerítt: a szerénysége. Ami már-már félénkségbe csapott át, így nem tudtam mit várhatok a beszélgetéstől. 

Arcán nyoma sem volt elégedetlenkedésnek, hogy csak ennyien gyűltünk össze, inkább örülni látszott a meghitt kompániának...

Először a 'hivatalos beszélgetőpartnere' tett fel neki néhány érdekes (ám itt-ott kifacsart, túl hosszúra sikeredett, néhol inkább nehezen lereagálható megállapítást, mint kérdést), de utána a főszerep az olvasóké volt. Mármint kérdések terén.

Néhány dolog az írónőről és regényeiről, amik számomra érdekesek voltak:

~ Nagyon meglepődött, mikor kitértek a számadatokra, hogy hány év alatt hány regény, mert elmondása szerint az Emma trilógia, egyetlen könyvként él a fejében, lelkében. :)

~ Amióta az eszét tudja, írónak készült, sőt még azelőtt is, hogy tudatosult volna benne. Írásnak tekinti azt a folyamatot is, ami sokszor csak a fejében zajlik le, alvás előtt, vagy egy történet, film kapcsán, melyet magában elkezd tovább írni… még ha papírra/monitorra nem is veti le… :) Kisgyermek korában egyszer írt egy mesét egy pályázatra, és művét publikálták egy újságban. Ez volt az első ismerkedése a nyilvánossággal. Azóta mindössze egyszer próbálkozott meseírással, már felnőtt fejjel, de sokkal nehezebbnek találta a műfaji megkötések, szoros szerkezet, szókincsbeli elvárások miatt. De jó hír, ez a mese nem sokára elérhetővé válik E-book formájában az Ulpius ház gondozásában, párszáz forintért letölthető lesz, mint ahogy egy novellája is, amit nálunk jelentett be először. Az angyalos házhoz szánták kedvcsinálónak, de most már nagyjából együtt fog megjelenni a könyvvel. A novella, egy, Az angyalos házban éppen hogy csak megemlített szereplőről szól.

~ Érdekes volt megtudni, hogy minden, amit ír, fiktív, kivéve persze a történelmi eseményeket/személyeket. Sőt, elmondta, hogy visszajelzések alapján kiderült, hogy sokszor annyira élethűen sikerül egy-egy személyt ábrázolnia, hogy sokan (még volt, hogy a szerkesztője is) az interneten kezdtek lázas kutakodásba, persze, eredménytelenül… Számomra ami igazán meglepő volt, hogy nem csak a személyek fiktívek, hanem olykor még a helyszínek is, mint például Az Emma szerelmében fontos szerepet játszó Balatonkörtvélyes. :)

(Forrás: www.fszek.hu)

~ Bepillantást engedett a technikai megvalósításokba is, elárulta, hogy nincsenek különleges módszerei, csupán vázlatokból dolgozik. Regényeihez ír egy általános vázlatot, majd fejezetekre lebontva is; ezek lehetnek csupán vázlatpontok, vagy összefüggő szövegek is.

~ Elmesélte mekkora utat járt be, míg művei végül kiadásra kerültek. Köztudott, hogy manapság legnagyobb esélye könyvet kiadni, a celebeknek, politikusoknak, híres vagy pénzes embereknek van, ő magát „no name” emberként tartja számon, illetve tartotta, aki egyik kategóriába sem tartozik, így elég sokszor falakba ütközött. Végül aztán maguk az olvasók segítették, azzal, hogy olvasási élményeiket terjesztve, egyre többen keresni kezdték műveit, így már a kiadók szeméről is lehullott az ellenző.

~ Arról is szó esett, hogy szabadidejében, ha van, mit szeret olvasni maga Fábián Janka. A válasz nem meglepő, elsősorban történelmi regényeket, azok közül is a mai, kortárs angol írók regényeit, a szókincs miatt, lévén, mikor épp nem a Kóthay családdal, vagy az angyalos házban él, akkor nyelvtanítással foglalkozik. Magyar szerzők közül nagyon szereti: Szabó Magdát, Móricz Zsigmondot, Mikszáthot stb. Kortárs magyar írók közül azonban még jóformán senkitől nem olvasott. Ennek oka részben időhiány. Egyébként úgy van vele, (mint azt hiszem sokan mások is...), hogy egy könyvesboltban, ha a fülszöveg, borító nem fogja meg, akkor a könyv nem ébreszt benne érdeklődést.

(Forrás: www.kultography.hu)

~ Arra a kérdésre, hogy miért nem ír a mai korról, azt a választ adta, hogy vannak sokan, akik megteszik helyette, és bár, lehet, hogy neki is menne, ő sokkal jobban szeret a múltban nosztalgiázni, lévén, hogy végzett történelem szakosként, a történelem is a hobbija. Szerinte – és szerintem is :) – szükség van, és lesz is mindig a romantikára, nosztalgiázásra, ebben a zaklatott világban. Magát egyébként is konzervatívabb beállítottságúnak tartja, de azért az olvasóival való kapcsolattartás érdekében, igyekszik tartani a lépést a mai kor vívmányaival, mint Facebook, blog, honlap, E-book stb. :)

~ Elmondta, hogy sokan támadják ilyen-olyan dolgokért, főleg a regényei történelmi tartalmáért; keveslik, hiányolják, hogy mindössze néhány fontos mozzanatot ábrázol bennük. Erre válaszul leszögezte, hogy nem történelmi enciklopédiát szeretne írni, mindig is a romantikán volt, van és lesz is a hangsúly, történeteivel a szívre szeretne hatni, ennek megfelelően csak azokat a fontos eseményeket emeli ki, amelyek közrejátszanak szereplői életében.

Körülbelül ennyi fért bele az egy órába, a kérdéseket követően dedikálásra került sor.

Én, részemről, nagyon örülök, hogy még a zord idő ellenére is elmentem. Jankában egy nagyon őszinte, felettébb szerény, közvetlen, kedves írónőt ismerhettem meg, akinek tényleg fontos a közönsége. 

(Forrás: moly.hu)