2014. november 30., vasárnap

Kristina Ohlsson: Az üveggyerekek



Kristina Ohlsson az a személy, akitől már régóta tervezek zsigerbevágó skandi krimit olvasni, csak még eddig nem jutottam odáig. Mostanában pedig mesékre vagyok hangolva, talán a közelgő ünnepek miatt, nem tudom. Aztán megláttam ezt a roppant hangulatos kis borítót, és hangzatos címet, na meg hogy a regényke a svéd rádió gyerekregény-pályázatának nyertese, és nagyon kedvet kaptam hozzá.

Kézbe véve a könyvet aztán a kedvem csak fokozódott. Szép, igényes, keménykötésű kiadás, a borítón a cím és a különös szellemlányok és fiúk tapintgatósak. Mielőtt elkezdtem olvasni, teljesen visszavedlettem gyerekké, és milyen jól tettem...


2014. november 29., szombat

Blogszülinap

(Forrás: we♥it)
Kedves Mindenki!

Ma 3 éves a blogom, így boldog szülinapot kívánok neki! Remélem meg van elégedve mindennel! :D Ha lenne kézügyességem, biztos csinálnék egy ilyen tortát. :) 

Remélem, hogy ebben a 3 évben ti is találtatok kedvetekre való olvasnivalót bőven, és remélem találtok is még nagyon sokáig! :)

2014. november 27., csütörtök

Sun-mi Hwang: Rügy - A tyúk, aki repülésről álmodott

A tyúk, aki repülésről álmodott, mely repülést ez esetben az anyai szeretet jelenti. Főszereplőnk ugyanis Rügy, a tyúkocska, akinek egyetlen küldetése van a világon: „célt találni az életének, úgy, mint az akácfa rügyei”, azaz anyává válni. Csakhogy Rügyet tojótyúknak tartják, tojásait - melyek nem termékenyek, ám ő erről mit sem sejt - sorra elveszik. Ő pedig a ketrec rácsain át vágyakozva nézi az udvart, a szabad(abb) világot, benne az akácfával, ami újra és újra hófehér virágokat költ. Rügy ugyanígy szeretne szárba szökkenni, ám vágyai szerények, beérné mindössze egyetlen kiscsibével, akinek életet adhat, szeretheti, gondozhatja, megóvhatja a rút vadásztól. És az anyák, ha elszántak, mindenre képesek...


2014. november 25., kedd

Ruth Ozeki: Az idő partjain


„Aki próbált már naplót írni, az pontosan tudja, hogy a jelen nehezíti meg, hogy a múltról írjunk: nem tudunk olyan gyorsan írni, hogy ne ragadjunk bele abba, ami akkor volt, sosem érhetjük utol azt, ami most történik, ami azt jelenti, hogy a most jobbára halálra van ítélve.” 

Most, hogy visszatértem Az idő partjairól, csak úgy cikáznak bennem, felettem, alattam a kimondatlan szó-kísértetek. És az a bizonyos hal is fickándozik a hasamban. Fickándozott szinte végig, míg olvastam.

2014. november 20., csütörtök

Játék az időben

Kedves állandó, és virtuális ösvényeken idetévedő olvasóim! Mit szólnátok egy kis játékhoz? Ha benne vagytok, tartsatok velem!

Az én kis online kuckóm, menedékem, könyvországom, pontosan kilenc nap múlva lesz 3 éves. Bizony, repül az idő! Napra pontosan, 2011, november 29-én vettem egy nagy levegőt és belevágtam. Magam sem tudtam meddig tartok ki, az igazat megvallva nem jósoltam volna ennyi időt eme hobbinak. Még semmi ilyen jellegű tevékenységben nem bizonyultam ennyire kitartónak, és nem töltött el konstansan ennyi jó érzéssel, mint az olvasás és írás.

Eddig azonban, hálátlan anyaként, minden alkalommal elfelejtettem megemlékezni blogom szülinapjáról... Most viszont, némi csodával határos módon még időben eszembe jutott. Ennek örömére, gondoltam meginvitállak titeket egy kis játékra, melynek nyereménye is van.

2014. november 17., hétfő

Az ember, akit Ovénak hívnak, és a lány, aki megszerette...




Az ember, akit Ovénak hívnak, egy borongós novemberi napon, hajnalban felkelt, hogy szokásos, némi rugdosással is járó ellenőrzőkörútjára induljon, és ezzel egy időben betrappoljon az életembe. És a lány, akit Miamonának hívnak - ami persze csak álnév, amire Ove azt mondaná micsoda baromság, mi a csudának kell egy embernek álnév, ha van igazi is -, könnyes szemmel csukja be a könyvet, és morgolódik egy sort a világra. Csak úgy hálából. És emlékezésből.

Nem tudom kinek mi jut eszébe, ha erre a címre és borítóra néz. Nekem egyből Allan Karlsson tolakodott lelki szemeim elé,  azaz A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt. És amit végül kaptam... az felülmúlta a várakozásaimat.

2014. november 11., kedd

Isabel Wolff: Séta az időben


 „Milyen csodálatos lehet, ha az ember egyszerűen képtelen visszaemlékezni arra, ami fájdalmas volt. Mégis kénytelenek vagyunk magunkba ölelni minden emléket, vidámat és szomorút, hiszen ez mindenünk az életben.” 


A Séta az időben egy ládika, benne megkopott levelek, kifakult fényképek, neveket őrző hímzett zsebkendő, apró rézgyíkocska, rengeteg sóhaj, könnyek, megbocsátás... Csak győzzük őket előhalászni...

Sokan átéljük ugyanazt, különböző helyzetekben, korokban. És mikor két ilyen "átélés" egymásra lel, azt hívjuk sorsszerű találkozásnak, mely sokszor - csak úgy mint ebben a történetben - egyben sorsfordító is.

2014. november 6., csütörtök

Anna Gavalda: Édes életünk


Mind elvesztünk valamit. Egy táskát, tele pénzzel, vagy a bizalmunkat egymás iránt. És szerintem mind ledöbbenünk, ha a mai világban (ebben az elcseszettben itt ni), ez az elveszett bizalom visszasomfordál hozzánk. Még ha egy étteremben szunyókál is, késekkel jár - hát persze, hisz sebezhetőbb, mint mi magunk - és furcsa szagú bőrkabátot visel. Egykor kövér volt, de lefogyott. Nem tudta, hogy lépten-nyomon újra őt kerestük, mikor már megint elveszett. Csak tudnám miért veszik el folyton. Talán a nadrágunkhoz kellene láncolni. Igen, az lenne a legjobb. Hogyisne! Hogy egy bódult pillanatunkban lerángassa rólunk, és ott hagyjon minket kiterítve, egyszál, alig valamit takaró bugyiban? Azt már nem! Fenje csak a késeit ránk! Mi addig majd megülünk a sarokban és harapdáljuk a szánk szélét. Araszolgatunk előre a kissámlival, míg ránk nem néz. Kattan a zár, de mi már nem is mennénk sehová. Már nem nyerítünk idétlenül a barátnőnknek a telefonba...

2014. november 4., kedd

Én az elefántokkal vagyok

Találj rám! - Jodi Picoult új könyvének címe, és az én belül kiáltozó kívánságom is ez volt, hiszen Picoult eddig mindig remekül rám talált. Most viszont az egyik szemem sír, a másik nevet...

Picoult témaválasztásai mindig (legalábbis az általam eddig olvasott könyveiben mindig) merészek, alapos háttérkutatással alátámasztottak és tárgyilagosak. Mindemellett persze tele vannak érzelemmel. Nos, a legtöbb pontban a Találj rám! sem tér el. De... sajnos idefurakszik az a pimasz kis de...