2014. május 24., szombat

Jodi Picoult: Where There's Smoke

Azt hiszem, nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy már nagyon várom Jodi Picoult új könyvét a Leaving Time-ot /  Találj rám. 

Fülszöveg:

A Szelíd vadak folytatódik! Mi a közös Virgilben, Alice-ben, Jennában és Serenityben? Adott pillanatban mindannyian ugyanott voltak – csakhogy nem mindegy, az a pillanat mikor volt az időben. Jenna, a tizenhárom éves kislány az anyját, Alice-t keresi, Alice viszont nem keresi Jennát. Virgilt tíz éve foglalkoztatja a baleset, amely az elefántrezervátumban történt, s pontosan azóta tudja, hogy egykor, nyomozóként nagyot hibázott. Serenity, az egykori sztármédium épphogy belecsöppent ebbe az ügybe, máris nyakig benne van: vajon megtalálja-e újra szellemi vezetőit vagy továbbra is csak unatkozó amerikai háziasszonyok mindennapjait dobja fel? A Találj rám! Jodi Picoult legjobb regényeit idézi: a misztikumot a valósággal, a mesét az álmokkal, a bűnt a bűnhődéssel ötvözi.

2014. május 18., vasárnap

Lugosi Viktória: Dafke


PuPilla ajánlására (és kölcsönzésére) vettem kezembe a könyvet. Valamikor biztos olvastam, vagy hallottam már, hogy miről szól, de mostanra teljesen elfelejtettem. Azért esett rá most a választás, mert valami tartalmasra vágytam, kedvesre, mélyre, meghatóra és nem utolsó sorban magyarra. 

Nos, ez részben bejött, mert a stílus - az első témabeli sokk után - egyből megfogott. Amire most nem voltam felkészülve, az a gyerek akarással járó kórházi környezet és körítés. Ettől őszintén megmondom, hogy a hideg kiráz. És itt sem esett jól. Időnként derék alatt mindenem görcsbe állt. Na, nem azért, mert folyna a vér a lapokról. Csak egyszerűen, mint nőnek, fáj erről olvasni. Nem dughatom persze a fejem a homokba, de ha lehet kerülöm az ilyen területeket.

2014. május 9., péntek

Neil Gaiman: Sosehol

"Két London van. A fenti London, ahol te éltél, és a Lenti London, az Alsóvilág, amit olyanok laknak, akik áthullottak a világ repedésein. Most már közéjük tartozol. Jó éjt."

"Minden ki akar nyílni" - Ez a történet is ki akart nyílni nekem. És, hogy sikerült-e...

Nos... Nem is tudom, nem is tudom. Azt hiszem, ez még mindig nem igazán az én műfajom - dünnyögöm magamban, mikor furcsa neszre leszek figyelmes, és előttem megnyílik a fal, olyan helyen, ahol azelőtt nem volt ajtó, és földöntúli gúnyos kacajt hallatva Mr. Croup és Mr. Vandemar lépnek a szobába. Mr. Croup a pengéivel játszadozik, miközben Mr. Vandemar kopott cetlit lobogtatva felharákol egy kis adag slejmet, hozzám lép, és a cetlit a homlokomra ragasztja, rajta a felirat: Te kis hazudós. Majd ahogy jöttek, úgy távoznak, és az ajtóból nem marad más, mint a képzeletem foltja. Rekedtesen túlvilági nevetésük még jó darabig a fülembe cseng.