2014. január 30., csütörtök

De kik azok a Lisbon lányok?



A címben felvetett kérdés jó. A válasz pedig nem egyszerű. A Lisbon lányok nimfák. Szirének. Boszorkányok. Tündérek. Koboldok. Hárpiák. Mindenek, csak nem hétköznapi lányok. Még ha első látásra annak is tűnnek. Körüllengi őket valami borzongató északi fény, ami hol árnyékként vetül arcukra, hol dicsfénybe vonja mitikus alakjukat. Egyszerre taszítóak és vonzóak. A környékbeliek egyszerre tartanak tőlük, és vonzódnak hozzájuk, akaratukon kívül.

Róluk szól ez a történet. Az ő röpke földi létükről. Ebből nem csinál titkot a narrátor. Ha a cím még nem lenne elég árulkodó, rögtön a könyv elején közli, hogy a lányok nem érik meg a felnőttkort. Nekünk már csak az utat kell végigjárni, hogy lábnyomukból megtudjuk mi vezethetett idáig.



2014. január 14., kedd

Toni Morrison: Nagyonkék





Ez itt a könyv. Sötét és kék és fehér. A lapjai zizzenősek. És ezek itt a szereplők. Claudia, Frida, Pecola, a három kurva az emeletről, és szappanfej atya és Cholly és ... Van, hogy boldogok, és van, hogy nem boldogok. Lássuk Pecolát! Nem kék a szeme. Kék szemet szeretne. Ki ad kék szemet Peccolának? Lássuk a kutyát! Ugat egy utolsót. Gyere, adj kék szemet! Gyere, és adj kék szemet Pecolának! A kiskutyák nem adnak kék szemet. Lássuk Cholly-t. Cholly nagyon kedves. Cholly, adsz kék szemet Pecolának? Cholly nevet. Cholly, elültetsz egy kis kék magot Pecolában, hogy kék szemek nőhessenek? Nőj kis mag, nőj... Nem nő bársonyvirág...

2014. január 9., csütörtök

Tóth Krisztina: Üvegkoporsó, avagy életünk koszlott akváriuma

"Sose gondolt rá azelőtt, hogy amit maga mögött hagyott, az a szegényes díszlet, nem örök, mert ha a környezetünkben vagy a házban haltak is meg néha emberek, az ő nevelőszülei érinthetetlennek és kortalannak tűntek, mint akik talán soha nem is voltak fiatalok, de öregedni se fognak ezután. Az örök jelen állott, barna levegőjében pácolódnak, folytonosan ugyanazokat a mondatokat ismételgetve"  

Hétközben, a könyv felénél már az járt az eszemben, mit is írok majd a bejegyzésben. Frappáns akartam lenni, le akartam írni, hogy "otthonosan nyomasztó", "nyomasztóan otthonos" volt, és hogy milyen jó, hogy most került a kezembe, mikor nap mint nap én is a Lehel tér környékén járok, és hogy szinte láttam magam előtt a kopott bérház aljában kialakított "babakórházat", és a mafla, tohonykás Edut. A gázt elzárom, aztán még egyszer elzárom, hátha nem zártam el. És a pocakos Jenőkét, régi-új kabátjában őgyelegni a piaci kofák között. És hogy mennyire... nem is tudom...

2014. január 1., szerda

Szumma szummárum 2013


2013 megint csak elég vegyes évre sikeredett, legalábbis ami a könyveket illeti, de így is van ez jól. Továbbra is lázasan kutattam, kerestem mi is az ami legjobban fekszik nekem, és azt kell mondjam, hogy az esetek nagy részében sikeresen el is találtam.