2012. május 10., csütörtök

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel




Használom a bal kezem, és használom a jobb kezem, hogy megírjam ezt a bejegyzést. De igazából, szívem szerint csak a balt használnám. Csak az "igennel" ütögetném a billentyűket, mert ha erre a könyvre gondolok, egyedül ez a legegyszerűbb, ám mégis a legtöbb pozitivitást, energiát sugárzó szó jut eszembe. 

"Ami megszületik, annak meg is kell halnia, egyszóval az életünk olyan, mint a felhőkarcoló. A füst más-más sebességgel száll fel, de mindenki elég, mindannyian kelepcében vagyunk."

Gondolja, s osztja meg gondolatát velünk Oskar, a mindössze kilenc éves kisfiú. Az ember szíve meg belefacsarodik, hogy egy ilyen kicsi gyereknek, ilyen súlyos gondolatok húzzák a zsebét...